“Hruscsov nevére mindenki emlékszik, mindenki tudja ki volt ő” – kezdte meg a Ludovika Szabadegyetem előadását Kun Miklós. A téma Nyikita Szergejevics Hruscsov elleni összeesküvések voltak, amelyeket a történész eddig ismeretlen források tükrében mutatott be. Először Hruscsov személyét mutatta be az előadó, akiről többen gondolták, hogy szimplán tanulatlan és műveletlen, de tettei bizonyították, hogy ravasz ember volt. Az 1950-es évek elején még nem ismerte a külpolitikát, nem tudta volna megmondani, mi a különbség Spanyolország és Portugália között, vagy hogy mely országokat értjük a BENELUX államok kifejezése alatt. Ám ezt a hiányosságot hamar be tudta hozni, néhány év alatt sokat fejlődött tudása.
A grúz nemzetiségű kommunista politikus Sztálin halála után lett az orosz-ukrán Hruscsov Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) titkára, majd később a Minisztertanács elnöke. Először lelkes sztálinistaként kezdte, ennek ellenére az SZKP XX. kongresszusán elítélte annak bűneit. Bírálata kifejezetten a megtorlásokra és a "személyi kultuszra" vonatkozott, az embertelen szocialista rendszerre nem. Már a párt élére kerülésekor Hruscsov első titkárságának ideje alatt megkezdték a sztálini túlcentralizált irányítási rendszer (főleg a minisztériumok számának) leépítését. A nagyobb összeesküvés ellene 1957 nyarán tört ki, mivel az előző években már észlelhető volt az elégedetlenség a pártvezetésen belül. Az még ma is kérdéses, hogy kinek az ötlete volt a Hruscsov elleni aktív fellépés az évek alatt. Először Malenkov lépett fel ellene, ám vesztett és elvesztette a kormányfői posztot is. Sokáig vitatkoztak arról a főbb politikai vezetők, hogy miként lehetne letaszítani Hruscsovot a "trónról". Kun Miklós elmondta, hogy amikor Hruscsov rájött ellene szervezkednek, elkezdett kompromittáló anyagokat gyűjtött ellenük. Ebben Zsukov marsall és Szerov KGB főnök segítette őt. A kötélhúzás 1957 nyarán dőlt el, amikor Hruscsovnak - Zsukov marsall segítségével - sikerült felszámolni társai szervezkedését. Ám a pártvezető nem bizonyult hálásnak, először Zsukovtól, majd Szerovtól vált meg, mivel igencsak tartott tőlük. A korabeli jegyzőkönyvekben, melyek Hruscsov és ellenfelei vitáit tartalmazzák, sok szó esik az 1956-os magyar forradalomról is – emelte ki Kun Miklós. A szovjet csapatok már készek voltak megtámadni Magyarországot, mikor Hruscsovék Moszkvában azon vitatkoztak, hogy kit tegyenek meg Magyarország vezetőjének. “Nem az volt a kérdés, hogy a magyar kommunista párt kiket válasszon meg maga közül, hanem a Szovjetunió kiket jelöljön ki” – hangsúlyozta a történész, miközben egy Hruscsov elleni puccsot lezáró eseményeket rögzítő jegyzőkönyvből olvasott fel több magyar vonatkozású felszólalást. Kádár személyéről szóltak ezek a viták, többen nem őt akarták Magyarország élére. A jegyzőkönyvből kitűnt: “1957 nyarán a riválisaival, többek között Molotovval vitázva, Nyikita Hruscsov többször is szóba hozta a magyar forradalom – ő persze hangsúlyosan az ellenforradalom kifejezést használta – különböző történéseit.
1957 és 1960 között nem volt komolyabb összeesküvés Hruscsov ellen, de az előző tapasztalatainak köszönhetően paranoiddá vált. Lecserélte az embereket maga körül (köztük Zsukovot), közeli munkatársai rettegtek tőle. 1964 tavaszán, mikor Hruscsov már 70 éves volt – újabb összeesküvést terveztek ellene, amelynek híre sokáig nem jutott el hozzá. Hruscsov úgy gondolta, hogy azok az elvtársai soha nem lépnének fel ellene, akiket ő emelt a párt magasabb pozícióiba. Kun Miklós rendkívül pontosan tudta bemutatni a párton belüli ellentéteket, ismertette az összes részletet, melyek az újabb összeesküvésre vonatkoztak.
Mikor eltávolították Hruscsovot hatalomról, helyét Leonyid Brezsnyev töltötte be, aki korábban Hruscsov híve, kedvence volt. A korábbi precedensektől eltérően a megbuktatott pártvezető nem került börtönbe, utolsó éveit azonban elszigetelten, félig-meddig házi őrizetben élte le.
Szöveg: Juhász Katalin
Fotó: Szilágyi Dénes