A Magyar Tudományos Akadémia Gazdaságtudományi Bizottságának Kommunikációmenedzsment Munkabizottsága 14. konferenciáját szervezte meg, melynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adott otthont. A munkabizottság elnöke, Borgulya Ágnes kifejtette, hogy esszenciális a folyamatos tudás- és tapasztalatcsere a szakemberek között. Éppen ezért nem élhetünk kommunikáció nélkül. Peres Zsuzsanna, az ÁKK tudományos és nemzetközi dékánhelyettese szerint van létrejogosultsága a témának, főleg napjainkban. A technológiai fejlődésnek köszönhetően folyamatos változás alatt áll a kommunikáció, vagyis újabb és újabb kutatásokra mindig szükség lesz.
Jenei Ágnes a kommunikáció szerepét mutatta be a közigazgatási kultúraváltásban Magyarországon. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar oktatója elmondta, hogy hazánkban a kelet-európai hagyományokhoz híven a neoweberi irányzat dominált. Ez egy hierarchikus, erősen centralizált modell, melyben a kommunikáció egy jogi, bürokratikus nyelvezettel rendelkezik. Magas lojalitás jellemzi, mégis távoli, elszigetelt az emberektől. Nincs szolgáltatói hagyomány, amit különböző pilot kísérletekkel próbáltak a 70-es években pótolni. Az információ gyakran elmaradozik, nem jut el a hierarchia minden szintjére. Szükséges volt tehát egy átfogó közigazgatás fejlesztés, mely a Magyary Program és a KÖFOP formájában valósult meg. A Magyary Program (2010-2013) struktúrális reformokat kívánt elérni, melyekkel létrehozták a megyei kormányhivatali, valamint a kormányablakok (KAB) rendszerét. A célok között szerepelt a jogszabályok egyszerűsítése, a szolgáltató állam kialakítása és az ügyfélbarát közigazgatás koncepciójának megvalósítása. A KÖFOP (2014-2020) projektek professzionálisabb, gyorsabb és egyben hatékonyabb, szolgálató központú közigazgatást teremtenek meg. Jenei Ágnes ezután áttért a kormányablakok funkciójának bemutatására. A KAB rendszerének köszönhetően hogy integrált közigazgatási ügyfélszolgálat jött létre. Az Európai Parlament és az Európai Tanács 2006/123/EK irányelve alapján a 2013-ban kormányrendeletben lett kihirdetve a létrehozásáról szóló rendelkezés. A kultúraváltás nem könnyű, tele van kihívásokkal, de az ország jó úton halad a szolgáltatói attitűd kialakítása felé.
A szervezeti kommunikáció megítélését a közszolgálatban Kriskó Edina ismertette. Az ÁKK oktatója elmondta, hogy munkacsoportjával készített kutatás során a közszolgálati tisztviselők és munkakörülmények társadalmi helyzetének átfogó vizsgálata volt a cél. Két kérdőívet készítettek: a Facebook-kérdőív külső tükörként szolgált, 303-an töltötték ki, amellyel a közszolgálat szervezeteivel és szolgálatásaival szemben megfogalmazott elvárásokat mérték fel. Összesen 21 demográfiai adatokra, munkahelyre, gazdasági és társadalmi környezetre, bizalomra és szervezeti kultúrára utaló kérdést tettek fel. A Belügyi-kérdőív 130 kérdést tartalmazott és 1661 fős részvétellel zajlott. A vizsgálat tárgya ebben az esetben a szervezetek működésére, a vezetésre és az irányításra, a munkavégzésre és az állomány szakmai és intellektuális jellemzőire vonatkozott. Ebben az esetben három menedzsmentterület találkozása figyelhető meg: az emberierőforrás-menedzsment (HR); a public relations (PR); és a társadalmi felelősségvállalás menedzsment (SP). A HR próbálja vonzani és megtartani a tehetségeket, valamit személyzeti utánpótlást biztosítani a szervezetnek. A PR feladata a megértés, a bizalom, az együttműködési készség, a konszenzus és a környezeti integráció megalapozása. Ezzel szemben a SP a fenntartható fejlődés mindhárom dimenzióját – emberi, bolygó és profit - tartja szem előtt. Konklúzióként Kriskó Edina összefoglalta a kutatás eredményeit: a közszolgálatról kialakult vélemény kissé pozitív, de inkább a semleges kategóriába sorolható. Az is kimutatható volt, hogy egyik vizsgált szféra sem gondolja azt, hogy a közszolgálati dolgozók motiváltan végzik a munkájukat.
Orodán Sándor, a Magyar Szóvivők Országos Egyesületének elnöke és Gedeon András elnökségi tag előadása a szóvivők szerepéről szólt a közszolgálatban. “A szóvivő egy informátor, egy olyan sajtókapcsolati munkatárs, aki üzenetet továbbít a nyilvánosság számára, arcával és hangjával képviseli a munkaadó intézményét.” – foglalta össze Orodán Sándor. A szóvivő feladatait Gedeon András sorolta fel: a közvélemény tájékoztatása, kétoldalú kommunikáció és ismeretbővítés elősegítése, közérdek szolgálata, társadalmi feszültségek csillapítása. Munkájuk komplexitását az adja, hogy nem elég egyszerűen kommunikálni, hanem olyan emblematikus alakként kell fellépnie, aki tiszteli az újságírókat, mégis tudja, hogy azok gyakran pont azokra az információkra kíváncsiak, melyeket a szóvivő nem adhat ki.
A konferencia további része két szekcióban folytatódott, melyben a rendészeti és a közigazgatási kommunikáció más aspektusairól hallgathattak előadásokat a résztvevők.
A témáról bővebben a Bonum Publicum novemberi számában olvashatnak.
Szöveg: Juhász Katalin
Fotó: Halápi Katinka