„Fontos, hogy tudjunk a múltról”- hangsúlyozta Kun Miklós a Ludovika Szabadegyetem előadásán, ahol reflektorfényt kapott Lavrentyij Berija személye, az ellene elkövetett „összeesküvés”, valamint Rákosi megbuktatásával kapcsolatos terve. A Széchenyi-díjas történész elmondta, a főrendőr Berija rettegett diktátor volt, akinek a nevéhez százezrek halála fűződik. Személyesen verte a rabokat és borzalmasan bánt a nőkkel is. Paradox módon mégis ő volt az, aki 1953 tavaszán intézkedett, semmisítsék meg a szovjet börtönök megannyi kínzóeszközét.
„Sztálin halálát követően a hatalom nagyrészt Berija kezébe került a Kremlben”- jegyezte meg Kun Miklós. Berija aki, mint mondta, grúz létére akcentussal beszélt a tribünről, amikor temették Sztálint. Az előadó szerint Sztálin utódai eleinte azt várták el Rákosi Mátyástól, hogy mondjon le önként a miniszterelnöki vagy a központi bizottsági első titkári tisztségéről. Ezt azzal magyarázták, hogy két ilyen fontos tisztséget ne birtokolja ugyanaz az ember. „Rákosi ekkor vette észre, hogy sokban Berija az igazi úr”- fogalmazott a történész professzor. Elmondta, hogy Malenkov, Sztálin utódjaként a kormány élén papíron óriási befolyással rendelkezett, de Berija szövetségese volt, aki a kezében tartotta őt. „Molotov a harmadik ember ebben a triumvirátusban”- tette hozzá Kun Miklós. Sztálin haldoklása idején Malenkov és Berija először ketten, majd a szovjet pártvezetés veteránjaival együtt tanácskoztak. „Egymás között osztották el a hatalmat”- hangzott el. Sztálin éppen ezektől az emberektől nagyrészt meg akart szabadulni. „Sztálin tervezett egy hatalmas kirakatpert, melynek fő vádlottja minden bizonnyal Molotov lett volna, és a kivégzett emberek között ott lett volna Berija”- mondta.
Az előadáson elhangzott, hogy Lavrentyij Berija, mint a szovjet pártvezetés legravaszabb és legjobban tájékozott embere, azt mondta, a Rákosihoz hasonló szomszédos országbeli vezetőket sorban el kell kergetni. Kun Miklós véleménye szerint a rendszeren nem akart változtatni Berija, csak a személyeket kicserélni. „A főrendőr országában is hatalmas engedményeket akart tenni a szovjet lakosságnak, de ezek részint félresikerültek és az ő letartóztatásához vezettek”- világított rá. Az ő intézkedései nyomán Vorosilov államfő legkevesebb 1 200 000 főnek adott amnesztiát. Megjegyzendő, Berija politikai rendőrsége a köztörvényes bűnözők segítségével irányította részben a GULAG belső életét. „ Megesett, hogy a lágerparancsnokok a politikai foglyokat ezen gyilkosokkal ölették meg”- fejtette ki.
„Sok intézkedése szólt a Szovjetunió nemzetiségi köztársaságairól”- jegyezte meg az előadó. Hozzátette, Berija nagy engedményeket akart tenni odahaza és külföldön, nem azért, mert humánus politikus lett hirtelen, hanem alá akarta dúcolni az önkényuralmi rendszert. Azt akarta, hogy az ukránok élén ukrán kommunista vezetők, az észtek élén észtek álljanak. A kiválasztásukról elmondta, nem szabad választások révén képzelte el a reformokat, hanem neki kedvező személycserék révén. „Ez hatalmas felháborodást keltett a Kreml urai körében, mégse mert neki senki se ellent mondani”- árulta el. Az „összeesküvés” lényege, hogy azzal vádolták meg Beriját, kapcsolatban áll a nemzetközi, amerikai és angol hírszerzéssel. A vádak nyomán az 1953 júniusában megpuccsolt Beriját és társait az év decemberében kivégezték.
Kun Miklós felidézte, amikor Berija levelet írt a párt hét vezetőinek a börtönből, benne leírta hízelegve, mikor találkozott velük és hogyan. „Ez a levél kulcsfontosságú”- hívta fel rá a figyelmet. A levélben Berija közölte, mennyire szereti és tiszteli őket, és beismeri, hogy mindig arrogáns volt a magatartása. „Bűnbocsánatot kért”- emelte ki a történész. Berija részletesen felsorolta tulajodon hibáit is. „Az egyik hiba magyar vonatkozású”- árulta el az előadó. Ebben a levélben Berija azt írta, nem volt joga durván beszélni Rákosi Mátyással a magyar-szovjet pártközi tárgyalásokon és ott beterjeszteni, legyen Nagy Imre Magyarország új miniszterelnöke. „Több magyar vonatkozású tény is előbukkant a moszkvai Berija per során”- jelentette ki a professzor.
„1953 nyarán Berija a párt legerősebb és legbefolyásosabb embere volt”- magyarázta Kun Miklós. „A volt főhóhér az államvédelmet és a belügyet, valamint a hadiipart egy kézben tartotta.” Ő volt Malenkov miniszterelnök első helyettese, így számos fontos döntése tőle függött. Ebből kifolyólag „legálisan” nem is lehetett eltávolítani Beriját, akinek a kezében volt a határőrség, a karhatalom, illetve a Kreml és a pártközpont őrsége is. Kun Miklós szerint Berija aligha akarta kineveztetni magát a párt első emberének. „Megelégedett azzal, hogy sorra lecseréli Sztálin örököseit”- mutatott rá. Hozzátette, az volt közben legnagyobb hibája, hogy szembe fordult Malenkovval, aki szövetkezett Hruscsovval és Molotovval. Így ők közösen, fondorlatos módon leszámoltak az önhitt Berijával.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes