Izraelről és a víz kapcsolatáról adott elő a Climatters 2018 fenntarthatósági rendezvénysorozat részeként Alex Furman, a világhírű Israel Institute of Technology vízügyi szakembere június 20-án a Ludovikán.
Az Israel Institute of Technology – vagy röviden csak Technion – Izrael állam legrégebbi egyeteme. Alex Furman az intézményen belül az Építő- és Környezetmérnöki Tanszéken dolgozik. Ez a tanszék interdiszciplináris módon, az építőmérnöki és a mezőgazdasági mérnöki tudományokat ötvözi. Emellett még a Grand Water Research Institute vezetője is, ahol kutatóként igyekszik a talajban található édesvízkészletek optimális felhasználását elősegíteni. A központot 25 éve hozták létre abból a célból, hogy mintegy ernyőszervezetként fogja össze a Technionon belül tevékenykedő víztudományi kutatásokat, és természetesen a kutatóknak is lehetőséget biztosítson ez által a hatékonyabb együttműködésre.
„Az megszokott, hogy a víztudományok kérdésével foglalkoznak az építőmérnökök, sőt még a vegyészmérnökök is, de azt láttuk, hogy sok szakember folytat vízzel kapcsolatos kutatásokat az egyéb tanszékeken is. A kémiai, a biológiai és a gépészmérnöki tanszékeken is foglalkoztak a témával.” – indokolta meg az intézet létrehozásának szükségességét Prof. Furman. Az előadó bemutatása szerint a Grand Water Research Institute által kutatott problémák többé-kevésbé egybevágnak Izrael állam vízügyi kérdéseivel is. Hidrológiával és szennyvízkezeléssel is foglalkoznak, de folyamatosan igyekeznek azoknak az igényeknek megfelelni, amelyet az állam felállít, és azokat a területeket kutatni, amivel állami szinten foglalkoznak. Napjainkban ez főleg a sótalanítás és az ezzel kapcsolatos egyéb folyamatok kérdése.
„A sótalanítás egy igen fontos kérdés mostanság a hazámban, és az intézetünk kutatóinak negyede ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Elő- és utókezeléssel, membránokkal, szűrési eljárásokkal kapcsolatban kutatnak és kísérleteznek a szakemberek. Természetesen nem hagyunk fel a többi kutatással sem, de napjainkban többet foglalkozunk ezzel, mint korábban.” – magyarázta el intézetének fő kutatási irányát Alex Furman.
Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy a sótalanítás kulcskérdése mellett olyan – mindenhol használható – területekkel is foglalkoznak, mint az általános vízgazdálkodás, a városi vízgazdálkodás, és a vízminőség. Összesen 60 kutató tevékenykedik a Grand Water Research Institute-ban.
A kutatás mellett még külsős partnerekkel való együttműködésre is jut idejük a Technion szakembereinek. Dolgoznak középiskolai tanárok továbbképzésén vízügyi kérdésekben, és számos nemzetközi projekten is. Kínai, amerikai és afrikai partnereik vannak, de a szomszédos Jordániával is szorosan együtt dolgoznak. A kutatás mellett a tudás átadását is fontos küldetésüknek tekintik.
„A víz globális probléma” - emelte ki az előadó. Az éghajlatváltozás már most is okoz fennakadásokat, és nem csak a sivatagi régiókban. Közép-Afrikában, amelyet nem lehet egy szárazságtól sújtotta területnek nevezni, szintén könnyen kialakul vízhiány, amelyet Prof. Furman szerint inkább a vízforrások nem megfelelő felhasználása okoz. Izrael földrajzi elhelyezkedése és a térség éghajlata is arra sarkallja a zsidó államot, hogy különösen kiemelt figyelmet fordítson a vízellátás kérdésére. Ezért is járnak a vízügyi kutatások élvonalában világszinten, és – az előadó szerint – az általuk kikísérletezett módszerek többsége vagy közvetlenül rögtön átültethető más országok gyakorlatába is, vagy némi módosítást igényelnek, de az izraeli szakemberek által kidolgozott eljárások alapelveit így is át tudják venni, majd a saját igényeikre tudják alakítani a folyamatokat. Ezzel pedig sokat tanulhatnak azokból a kísérletekből és természetesen előforduló hibákból, amelyeket haifai kutatók elkövettek. A Fölközi-tenger keleti medencéjében, Észak-Izrael és Libanon területén esik a legtöbb csapadék. Azonban az ország jelentős részén ennél a területnél lényegesen kevesebb eső esik, és a déli részén található Negev-sivatagban elhanyagolható a csapadék mennyisége, pedig ez a régió közel a felét teszi ki Izrael szárazföldi területének. Az északi területek éves csapadékmennyisége ugyan kevesebb, mint például Budapesté, de a kutató szerint a különbség nem a csapadék mennyiségében van. Izrael, és vele együtt a Földközi-tengeri medence többi államának szárazságát is okozó folyamat a meleg miatti elpárolgás. A párolgás miatt kültéri víztározókat nem is éri meg fenntartani az országban.
„Népsűrűség tekintetében egyes kerületeink Hong Konggal vetekszenek. Körülbelül 8,8 millió állampolgár 25 ezer négyzetkilométeren él, viszont a földrajzi adottságok miatt az ország déli részén rendkívül alacsony a népsűrűség, míg az északi felén arányaiban még magasabb” – említette Prof. Alex Furman. Történelmileg ez a terület 2 millió ember ellátására volt képes, azonban jelenleg ennek több mint négyszerese él itt. Ez a vízellátást is komoly feladattá teszi. Prof. Furman adataiból megtudhattuk, hogy 1947-ben, közvetlenül Izrael állam megalapítása előtt, 650 ezer ember élt itt. Öt évvel később már közel megkétszereződött a lakosság száma. Ráadásként a kezdetekben főleg mezőgazdasággal foglalkoztak az Európából érkező bevándorlók, és a kibucokban különböző vízigényes terményeket termesztettek. A fellépő nagy igény pedig sarkallta a fejlődést és a fejlesztést egyaránt, és teszi ezt a mai napig is.
„Izrael állam megalakulásától körülbelül 20 évig kizárólag a vízforrások fejlesztésével foglalkoztunk. Később rá kellett jönnünk, hogy ha így növekszik a népesség, akkor ez már nem lesz elég, és ezért a helyes vízgazdálkodásra, az erőforrásokkal való takarékoskodásra kezdtünk összpontosítani” – foglalta össze röviden a helyzetet az előadó. A takarékoskodás részeként fejlesztették ki az úgynevezett csöpögtetős öntözést a szakemberek. Ennek a lényege, hogy meghatározott – viszonylag sűrű – időközönként kevesebb vizet juttat el a növényekhez, mint a hagyományos öntözőrendszerek, melyek általában ritkábban látják el vízzel a növényeket, de akkor elárasztva azokat. Az hatalmas megtakarításokat eredményez és a termény/felhasznált víz aránya sokkal jobb lesz. A mezőgazdaságban végrehajtott hatalmas fejlődés mellett azonban a közoktatásban és a mindennapi életben is igyekeznek az édesvízzel takarékoskodni Izraelben. Iskolai programokkal már kisiskolás kortól kezdve erre tanítják a gyerekeket, és az állami intézmények szintén sokat tesznek a vízfelhasználás csökkentéséért.
Záró gondolataiban Prof. Alex Furman röviden újra összefoglalta azt az utat, amelyet hazája a vízgazdálkodás terén bejárt 1947-től kezdve, és hangsúlyozta, hogy bár hibákat elkövettek a kísérletezés során, de ennek ellenére hatalmasat tudtak fejlődni. Az innováció pedig nem áll meg a jelenlegi szinten, és folyamatosan új eljárások és eszközök kifejlesztésén dolgoznak annak érdekében, hogy az egyre nagyobb igényeknek meg tudjanak felelni.
Szöveg: Ondrék József
Fotó: Szilágyi Dénes