Fürjes Balázs szívügyének tekinti Budapest építését, és bár nem rangsorolja az általa irányított fővárosi nagyberuházásokat, családi kötődése miatt különösen kedves számára a 2018 tavaszára fölépült Ludovika Campus. A budapesti városfejlesztések kormánybiztosa a kormány Budapest-stratégiájáról, a magyar főváros két minőségéről és a sikeres közösségi beruházások receptjéről is beszélt a Bonum Publicumnak adott interjúban.
Több beszélgetésben is említette, hogy a Ludovika Campus nem egy szigetszerű városfejlesztés, hanem egy átfogó városfejlesztési programba illeszkedik. Mi ennek a programnak a lényege, kik a főbb szereplői?
Fürjes Balázs: Ez Orbán Viktor és Tarlós István közös városépítő programja, amelyet partnerségben, egymást kiegészítő együttműködésben valósít meg a kormány és a fővárosi önkormányzat. Ne feledjük, honnan indultunk nyolc éve: a világ a gazdasági válság közepén, Magyarország a szakadék szélén, Budapest nyakig adósságban, a baloldali városvezetés könyékig a nokiás dobozokban. Legelőször hoztunk egy döntést: mi nem csak romeltakarításra vállalkozunk, mi építeni szeretnénk a várost, mert Budapest nélkül nem megy – sikeres Budapest nélkül nincs sikeres Magyarország. Ezért a legnehezebb időkben is jutott energia, figyelem, pénz a tervezésre, hogy aztán Budapest sok pontján megjelenjenek a daruk, és megkezdődjön az építkezés.
Ennyi lenne a program?
F. B. Beszéljenek inkább a tettek – a csak szavakból álló program fedezetlen váltó, fabatkát sem ér. De azért említek még két olyan megfontolást, amelyek megvalósulásának iskolapéldája a Ludovika Campus. Egy: csak az építheti jól a várost, aki ismeri és tiszteli mindkét minőségét. Budapest egyszerre a budapestiek otthona és a nemzet fővárosa. A városnak a budapestiek otthonaként élhetőnek, otthonosnak, jól működőnek, felhasználóbarátnak kell lennie. A nemzet fővárosaként pedig jellemezze méltóság, büszkeség, pozitív kisugárzás és vonzerő. Kettő: minden konkrét városépítő munka esetén, minden felhúzott épület tekintetében azt nézzük: hogyan lehet egy beruházás több, mint önmaga, hogyan lehet egy városépítő munkának önmagán túlmutató jelentősége, hogyan szolgálhatja az egy egész városrész, egy tágabb térség és közösség érdekét?
Na és mik lennének azok a beszédes tettek?
F. B. Hát, csak a legfontosabbak, leltárszerűen: Budapest kiszabadítása az adósságcsapdából, összes tartozásának kormányzati átvállalása a globális pénzügyi válság idején, az állami költségvetési hiány leszorításával párhuzamosan. Új villamosok, buszok, metrókocsik szerte a városban, az évtizedek óta halogatott pályafelújítások, az 1-es és a 3-as villamos meghosszabbítása. A 4-es metró befejezése, a 3-as felújításának megkezdése a metróközlekedés kiváltása mellett. A Budaörsi úti nagy csomópont megépítése, a fonódó budai villamoshálózat, a Bubi, a több kilométeres gyalogos- és kerékpárossétány a Duna-parton, a Parlament és a Duna Aréna között, a Bálna megnyitása, a Margitsziget felújítása, a Palatinus, a Rudas, a Paskál fürdő bővítése, rendbetétele, a Széll Kálmán tér átépítése, a Városligeti Műjégpálya rekonstrukciója – ezt mind Tarlós István és csapata végezte el. Kormányzati munka volt a Kossuth tér és a Parlament, a Vigadó, a Zeneakadémia, az Erkel Színház felújítása, a Budapest Music Center (BMC) kortárs zenei központ létrehozása. Ahogy a Várkert Bazár, a Groupama Aréna, a Ludovika Campus és az Orczy-kert, a Duna Aréna, a Hajós és a Császár–Komjádi uszoda felépítése, illetve teljes felújítása is, vagy a SOTE Központi Betegellátó Épületének bővítése, a MOME Campus és a Tüskecsarnok fölépítése. Megindult az Egészséges Budapest kórházfejlesztési program, felépült a Tudományos Akadémia új, 30 ezer négyzetméteres természettudományi kutatóközpontja, s még sokáig folytathatnánk a sort.
Akkor elégedettek lehetnek a nyolc év munkájával?
F. B. Soha! Nem vagyunk, nem is leszünk tökéletesek és hibátlanok. Mindig lehet többet és jobban dolgozni. De a munkának van eredménye: Budapest ma jobb város és sokkal előrébb tart, mint nyolc évvel ezelőtt. Az április 8-i választás tétje a biztonság volt. Az ország, határaink, életformánk biztonsága, a mindennapok biztonsága. Budapesten ezt így is megfogalmazhatjuk: rend, folytatódó építkezés és megújulás, vagy újra káosz, fejetlenség és leépülés. A magyar emberek nagyon világos választ adtak.
Bizonyára diplomatikus választ adna arra, melyik városépítő fejlesztés áll a szívéhez legközelebb, a Ludovika Campushoz ugyanakkor családi szálak is fűzik.
F. B. Az én feladatom, nem egyedül és nem kizárólagosan, Budapest építése. Hálás vagyok a Gondviselésnek és elöljárómnak, a miniszterelnöknek, hogy olyan munkát végezhetek, amely egyben a szenvedélyem is. Budapest egész egyszerűen a szívügyem. Szeretem, büszke vagyok rá, és örülök, hogy részt vehetek gyarapításában. A Ludovika egy egészen különleges történet: édesapám itt végzett 1944-ben, az utolsó évfolyamon, és a nyilasok itt, a Ludovika épületében tartóztatták le, miután katonai ellenállási mozgalmat szerveztek édesapjával, a nagyapámmal a nácik ellen. Az öcsémmel együtt a gyerekkorunk tele volt ludovikás történetekkel, amelyeket sokadik hallásra is tátott szájjal hallgattunk. Egy letűnt, nemes világ idéződött meg az öregurak emlékeiben, szemük csillogásában, nevetésükben és könnyeikben.
Mi történt az édesapjával?
F. B. Az ellenállási mozgalmat elárulták, Radó nyilas csendőrszázados és pribékjei tartóztatták le hazaárulás vádjával. Mikor megbilincselve kituszkolták a Ludovika épületéből, meglepődve látta, hogy egy páncélos osztag veszi körül az akadémiát, csőre töltött fegyverekkel. A nyilasok attól tartottak, hogy az egész legénység fellázad, ha lecsukják Fürjes hadnagyot – azt mesélték, tűzbe mentek érte a legényei. Mivel a három közül egy ismerős hadbíró a halál ellen szavazott, egyhangúság híján nem volt érvényes a statáriális bíróság halálos ítélete. Margit körút, Sopronkőhida, front, sebesülés, fogság, majd a kommunisták kiteszik a seregből, megfosztják rangjától, és eltiltják minden tanulási lehetőségtől, pont, mikor már épp államvizsgázott volna a jogi karon. Mehetett segédmunkásnak, kezdetben azt is csak titokban. Komcsi business as usual, akkoriban sokak életében… 1999-ben hunyt el, posztumusz dandártábornoki rangja van. Mindig megőrizte becsületét, és nagy szavak nélkül adta át nekünk, mi az a hazaszeretet. Hálás vagyok érte és neki.
Mi az a munka, ami most lezárult?
F. B. 2018 tavaszára fölépítettük a Ludovika Campust, Magyarország legnagyobb és legmodernebb egyetemi campusát, és megújítottuk, kibővítettük Belső-Pest legnagyobb közparkját, az Orczy-kertet. A magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémia felújított történeti épületét modern egyetemi könyvtárral és oktatási terekkel, az új egyetemi campust, az oktatási, elméleti és gyakorlati képzési épületeket, a kollégiumokat, az egyetemi lőteret, sportcsarnokot, uszodát és sportpályákat felépítettük és az egyetemi polgárok birtokába adtuk azzal, hogy használják egészséggel, és a sport tereit nyissák meg a környék lakossága, a környék iskolái és óvodái számára is.
A helyi lakosok életminőségét, mindennapjait mennyiben javítja a Ludovika Campus megújítása?
F. B. Aki tesz egy sétát az Orczy-parkban, fél perc múltán érezni fogja a különbséget. Belső-Budapest legnagyobb zöldfelületét tíz hektárral megtoldottuk, bővítettük a játszóteret, de a park szabadtéri sporteszközökkel, futó- és sportpályákkal, mosdókkal és ivókutakkal is gazdagodott. A Csinibaba című filmből ismert csónakázótóra sem lehet ráismerni, a tóparti kávéházzal remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt az odalátogatók számára. Egy kis St. James’s Parkot hoztunk létre Budapest kellős közepén. Minden tekintetben win-win szituációkra törekedtünk, ezért került a közbiztonsági kihívásokkal terhelt környéken a Diószeghy utcába a rendőrtisztjelöltek kollégiuma és gyakorlóépülete. Az állandó rendőri jelenlét, a rendezett környezet nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a helyiek életminősége, biztonsága javuljon.
Számokban hogyan lehetne leírni ezt a városépítő munkát?
F. B. Öt évig építkeztünk, a teljes városfejlesztésbe a költségvetésbe visszafizetett áfa összege nélkül 34 milliárd forintot fektettünk be. A beruházás öt év alatt összesen 10 ezer embernek adott munkát az építkezéseken, a gyárakban, ahol a felhasznált anyagokat, berendezéseket gyártották, a fuvarozásban, a tervező- és mérnökirodákban, a hivatalokban. Az építkezés munkahelyeket teremtett, hozzájárult a gazdasági növekedéshez, a munkát kapó vállalkozások adót és járulékot fizettek az ország közös kasszájába. 300 ezer négyzetméteren dolgoztunk, ekkora volt az építési terület. 70 ezer négyzetméternyi teljesen új épület épült, ez négy darab római Szent Péter-bazilikának felel meg. Annyi acélt használtunk fel, amennyiből 25 darab New York-i Szabadság-szobrot vagy egy vadonatúj Lánchidat lehetne építeni. A megújított zöldfelület, park, köztér nagyobb, mint a Vérmező és a Városmajor együttesen, és ültettünk 850 új fát is.
Ön, mint aki lassan két évtizede irányít nagy budapesti városépítő beruházásokat, miben látja a sikeres közösségi beruházások receptjét?
F. B. A sikeres városépítéshez szabadság, felelősség és fegyelem szükséges. Minden nagy vállalkozás egy álommal kezdődik. Ezért az elején legyen egy álmod! Márpedig álmodni csak szabadon, szárnyalva lehet. Ezért kell a szabadság. Ha megvan az álom, jöhet a terv. Itt már kell a felelősség is. Így tudsz összhangot teremteni az álmok és a lehetőségek között. Figyelned kell a részletekre, a költségekre, a megvalósíthatóságra – felelősen kell tervezni. A megvalósításhoz, a kivitelezéshez, a végrehajtáshoz leginkább fegyelemre van szükség. Légy nagyon fegyelmezett az aprómunkában, a városépítés hosszú hétköznapjaiban! És mivel a nagy városfejlesztések megvalósítása általában évekbe telik, az sem árt, ha kitartó vagy, és rendben van az állóképességed. Nagyon fontos, hogy sose gondold, egyedül képes vagy mindenre, mindentudó vagy. Párbeszéd, nyitottság és együttműködés is kell a legjobb megoldások megszületéséhez. Ha mindez együtt van, akkor tovább épül a világ legjobb városa, amely egyszerre otthona a budapestieknek és fővárosa a nemzetnek.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: OD Pictures