A szovjet vezetés, valamint a politikai rendőrség tábornoki karának eddig ismeretlen szerepét mutatta be az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsolatában Prof. Dr. Kun Miklós a Ludovika Szabadegyetem idei szemeszterének utolsó előadásán.
„Az 1956-os forradalom és szabadságharcnak számos fehér foltja van” – fejtette ki Kun Miklós. A professzor kiemelte, a szovjet katonai hírszerzés és a belügy dokumentumait a mai napig titok övezi a témával kapcsolatban. Forrásként szolgáltattak azonban a szovjet "ötvenhatos" kitüntetésekhez csatolt jelentések: A Szovjetunió Hőse Renddel, Lenin Renddel, Kutuzov Renddel is kitüntethették a szovjet főtiszteket. „Szabályos kitüntetési láz tört ki Moszkvában 1956 végén” – tette hozzá a történész. Kun Miklósnak azonban ezeken felül is sikerült hozzáférnie eddig publikálatlan szovjet forrásokhoz, feljegyzésekhez és levelezésekhez.
A KGB akkori elnöke Ivan Szerov generális egy befalazott bőröndben lévő kéziratából nemrég derült ki, hogy a szovjet titkosszolgálat mennyire lenézte a magyar ellenállókat, de a feltörekvő Kádár-féle rezsimet is. A feljegyzései alapján Szerov november 5-én érkezett meg Szolnokra, ahol először Konyevvel és a törzskarral találkozott, a Kádár féle vezetést csak később engedte közelebb magához. „Nagy Imre és csürhéje ott dekkol a jugoszláv követségen. A megyékben kezd helyreállni a rend. A Korvin köz környékén a felkelők még ellenállnak, ezért is a mieink kénytelenek bevetni a tüzérséget.” – írta a generális. A történész elmondása alapján Szerov a háború utáni szovjet keletnémet kormányzás mintájára tervezte az országot vezetni. A KGB főnök nem megyék szerint akarta igazgatni az országot, hanem "nyolc" operatív szektorra osztotta volna fel hazánkat. Később a generális kéziratából az is kiderült, hogy az ötvenhatos "rendcsinálás" idején a szovjetek kiegyeztek az USA-val: „Megállapodtunk az amerikaiakkal, hogy Magyarország a mi befolyási övezetünk marad és ők nem fognak minket zavarni. Ennek köszönhetően, miután egyeztettem Hruscsovval, lefújtam a tervezett akciót, amelynek értelmében "kiemeltük" volna Mindszentyt az amerikai követség épületéből […] Mellesleg végig kontrolláltuk a budapesti amerikai követség rejtjeles levelezését Washingtonnal.”
Más KGB-s tábornokok írásai rávilágítottak arra, hogy a szovjetek a magyar politikai, katonai és rendőrségi elit egy részét gyengekezűséggel, sőt áruló magatartással vádolták: „A rendőrség rosszul dolgozik, igaz nem élvezi sem a helyi hatóságok, sem pedig a megyei pártbizottság támogatását. A katonai hatóságaink által letartóztatottakat a rendőrök azonnal kiengedik.” Gorbbúsin ezredes idézett jelentése alapján 1956. december 4-re a magyar határőrök „pocsékul” teljesítették a szolgálatukat. A KGB-s megbízott kifejtette, hogy legtöbbször a határőrök segítették a magyarok disszidálását Ausztria irányába. „Egyedül Hegyeshalomnál 300-tól 500 főig menekültek át, Sopronnál pedig százötven és kétszáz ember közötti a szökevények száma.”
„Szergej Belcsenko, a KGB egykori magyarországi tótumfaktuma közel száz esztendős korában halt meg” – ismertette Kun Miklós. A KGB-s főtiszt nem sokkal a halála előtt tollba mondta magyar vonatkozású emlékeit, amelyekben érdekes esetre emlékezett: egyszer budapesti egyetemi tanár (bizonyára a szovjetek ügynöke volt, vélekedett az előadó) kereste fel a tábornokot egy napon, 1956 őszén. Belencsko elmondásában a tanár a budapesti zavargásokat a teljes kávéhiánnyal kötötte össze. „Amennyiben a boltokban megjelenik a kávé, a gondok csökkenek.” Ezt később Kádár János is megerősítette Belencskonak, miszerint a kávé megérkezésével a zavargások némileg alábbhagytak. A feljegyzés szerint a szovjetek megérezték a "magyar néplelket" nyomó társadalmi feszültséget és azonnal négy vagon kávét küldtek Budapestre.
Végül Kun Miklós ismertetett egy 1957. június 29-én készült feljegyzést, amely leírja, hogy Nyikita Hruscsov szabályosan kifigurázta Rákosit: „Nem vagyok bizonyos, hogy Rákosi teljesen százas. Írt nekünk levelet a Központi Bizottságba. Benne az áll, hogy a magyar párt tagsága eredetileg 900 ezer volt, most csupán 300 ezer. A többi 600 ezer állítólag azért lépett be, mivel ő, Rákosi nem tagja a pártnak… vagyis ezek az emberek az ő hívei. Bizonyára ez az ember begolyózott.” Hruscsov kifejtette, hogy a bukott diktátor a Szovjetunióban bujkált, amíg a csapataik szét nem verték az „ellenforradalmat”. Rákosit ezután egy orosz tanmese főszereplőjéhez, a nyúlhoz hasonlította, aki megtalálta az árván maradt rókakölykök odúját. „Gyerekek merre csámborog az anyukátok? Tyúkokra ment vadászni, válaszolták a kicsinyek. Erre a nyúl: ha itt lett volna a róka, akár fel is falom! […] Hát ilyen ember ez a Rákosi” – élcelődött Hruscsov, Rákosin.
Az előadás során hagyományosan átadták az állandó külsős érdeklődők számára az elismerő okleveleket, amellyel azoknak a vendégeknek a teljesítményét ismerte el az egyetem, akik a félév során regisztráltak és aktívan részt vettek a Ludovika Szabadegyetem programjain. Az előadás-sorozat a következő félévben is folytatódni fog, ahol Prof. Dr. Kun Miklós fogja elkalauzolni a hallgatóságot a XX. század történelmi útvesztőiben az őszi szemeszter során.
Szerző: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes