Az ’50-es évek Kelet-európai politikai pereiről tartott előadást Prof. Dr. Kun Miklós a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásán.
Kun Miklós fogalomtisztázással kezdte az előadását: „A koncepciós per és a kirakat per nem ugyanaz.” A koncepciós perek során eleve kódolták, hogy egy ellenséget állítanak a bíróság elé, az ügyet ténylegesen nem vizsgálta ki jogi kritériumok alapján a rendszer. Az eljárás sokszor a színfalak mögött történt. A kirakatperek alkalmával a nagy nyilvánosság elé tárták a bírósági ügyeket, a nép szeme láttára semmisítették meg a politikai ellenfeleket. Az ilyen perek során a vádlottnak vallania kellet úgy, ahogy az állampárt kívánta. A professzor ismertette, hogy Sztálin idején erre úgynevezett „testmechanikusokat”, azaz verőlegényeket alkalmazott a rendszer, akik nem riadtak vissza a különféle kínzásoktól, pszichotróp szerek alkalmazásától, vagy a családtagokkal való zsarolástól sem. A végeredmény szinte mindig ugyanaz: a vádlott vallott.
„Kelet-Európában korántsem csak a kommunisták ellen voltak politikai kirakatperek” – fejtette ki Kun Miklós. „Rengeteg polgári vezetőt, politikust, értelmiségit, tudóst és egyszerű embert is politikai perek során végeztek ki, börtönöztek be, vagy aláztak meg.” A kivégzésekről Sztálin csak így írt: „Dicső Pártunk Politikai Bizottsága megemeli 28.000 fővel a szociális védekezés első kategóriájába szánt közeget.” Ami kivégzést jelentett.
Számos magyar hadifogoly tért vissza a szovjet táborokból 1949-ben, akiket a rendszer nem söpörhetett a szőnyeg alá. A hazatérőkkel Rákosinak is foglalkozni kellett, levelezéséből kiderült, hogy közel 8.000 hadifoglyot adott vissza akkor a Szovjetunió. Őket a magyar kommunista vezető „háborús bűnösöknek” és „fasisztáknak” bélyegezte. Mihail Szuszlovnak, a szovjet párt ideológiai titkárának írt levelében kifejtette, hogy a visszatérőkből 6.000 főt egyből koncentrációs táborba helyeztek el. Kun Miklós véleménye szerint ezeket a személyeket Rákosi koncepciós perek során akarta eltüntetni, azonban nem tudtak ellenük még látszat nyomozást sem folytatni, hiszen semmilyen írásos bizonyítékkal nem rendelkeztek a magyar hatóságok. 1953 után, Sztálin halálával és az ideológiai szorítás enyhülésével ezek az emberek, már akik életben maradtak a fogságban, kiszabadulhattak.
Hazai kirakatperekből Kun Miklós a Rajk-pert emelte ki, ahol két barát kapcsolatát darálta le a hatalomért folyó harc: „Kádár János belügyminiszterét és Rajk Lászlóét, aki a per kiszemelt vádlottja volt.” A professzor kifejtette, hogy Kádár később, 1956 után elhitette a társadalommal, hogy nem vett részt a perben, továbbá nagyon megviselte őt az ítélet, és el is ájult Rajk kivégzését látva. Azonban moszkvai új levéltári források alapján Kádár János személye más megvilágításba kerül. A pert konkrétan két hazai politikus kontrollálta, Farkas Mihály hadügyminiszter és Kádár János belügyminiszter. „Mindkét elvtárs a nekik alárendelt belügyi nyomozókkal egyetemben fizikai ráhatást alkalmaztatnak a kihallgatás során a letartóztatott személyekkel szemben” - idézett a szovjet belügy által készített jelentésből. Kun Miklós szerint több próbaper is lezajlott az eljárás során, hogy a vezetésnek megfelelő vallomást tegyen Rajk. Egy másik levél alapján kiderült, hogy a szovjet profi szakemberek „munkájába” gyakran zavart okozott Kádárék mellett Rákosi is a perben. „Rákosi és Kádár elvtárs folyamatosan hallgatják rádiókészülékek segítségével magát a bírósági tárgyalást. Állandóan új javaslatokkal bombáznak minket, felvetvén, hogy a per folyamán milyen válaszok hangozzanak el a vádlottak részéről.” Rajkot végül 1949-ben végezték ki, ezt Sztálin is támogatta. „Ha nem tesszük meg, a magyar nép nem fog minket megérteni” – ismertette a szovjet diktátor szavait Kun Miklós.
Az ’50-es évek elején számos antiszemita per zajlott le a keleti blokkban. Ilyen volt például Csehszlovákiában a Slánsky-per. Hogy lehetséges az antiszemitizmus megjelenése egy internacionalizmust hirdető rendszerben? Nagyon könnyen elképzelhető, hiszen ebben a "vaskorban" különbséget tettek kommunista és kommunista között. A románoknál például Sztálin élete végén, kirakatper készült Pauker Anna és Luka László ellen. A román kommunisták soviniszta anomáliáira korábban, 1947-ben még Sztálin is rávilágított. „Románia több nemzetiségű ország. Lakosai közt sok a zsidó, magyar, szláv. Hogyan képzelik, hogy pártjukat csupán románokból építsék?” – idézte a professzor a diktátor szavait. „Emlékezniük kell arra, hogy amennyiben a pártjuk nem osztály alapon, nem szociális alapon építkezik, akkor faji alapon épül majd fel. Amennyiben viszont faji alapon építkezik, akkor el fog pusztulni, mivel a faji teória a fasizmus irányába visz.” A keleti blokk számos pontján néztek így szembe politikai perekkel a nemzetiségek, kisebbségek. Általában a vádpontok között amerikai, izraeli vagy francia kollaboráció és cionista kapcsolatok szerepeltek.
Végül Kun Miklós kiemelte, hogy politikai perekben szinte minden társadalmi osztály, nemzetiség, politikai irányzat tagja érintett lehetett, a korban ördögi és sátáni módon pusztultak el emberek. „Az ő emlékük nem semmisülhet meg.”
A Ludovika Szabadegyetem következő programján, 2018. április 17-én Kun Miklós Rákosi Mátyás tündöklését és bukását fogja bemutatni a hallgatóságnak, eddig ismeretlen szovjet forrásokat felhasználva. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!
Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration
További információ a Ludovika Szabadegyetem tervezett előadásairól: https://www.uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-20172018-ii-szemeszter
Szöveg: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes