Vorosilov magyar vonatkozású levelesládájából kaphatott ízelítőt a Ludovika Szabadegyetem hallgatósága Kun Miklós előadásában. A professzor bemutatta a marsall személyének kettőségét, politikai manővereit, valamint hazai helytartóságának sarokpontjait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
„Vorosilov marsall, az első vörös tiszt, a polgárháború nagy győztese, Sztálin elvtárs legjobb barátja” – ismertette a marsall szovjet sajtóban bevett megnevezését Kun Miklós. Vorosilov a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökeként és Sztálin helytartójaként tevékenykedett Magyarországon a második világháború után. A szovjet hadvezetés öt marsalljából csak kettő élte túl Sztálin paranoiáját és tisztogatását: az egyik Vorosilov volt. Az utókor pozitívan ítélte meg a szerepét hazánkban. Míg a háborúban megsemmisült „igazi” szovjet katonák helyett partizáncsapatok és büntetőzászlóaljak vegzálták a magyar népet, addig Vorosilov tiszteletreméltóan viselkedett, igyekezett az értelmiség kedvében járni, segélycsomagokkal és ajándékokkal halmozta el a kiemelt fontosságú embereket. A marsallról úgy vélekedtek, hogy beleszól ugyan a politikába, azonban nem egy kemény vezető. Ez azonban korántsem volt így.
Kun Miklós rávilágított, hogy Vorosilov igazi vérbeli helytartóként viselkedett hazánkban, lenézte a magyar népet, valamint minden politikai szál és döntés rajta keresztül ment végig. Kiskirályként viselkedhetett egy leigázott országban, ahol míg a nép szenvedett, őt pompa vette körül az Andrássy úti rezidenciájában. Viszont az előadásból kiderült, hogy marsall nem akart itt lenni: „Vorosilov száműzetését töltötte hazánkban, kétségtelenül bukás volt számára, hogy Magyarországra került.” Hogy lett Vorosilov kegyvesztett? 1940-ben elvesztette a katonai tárcát, megindult lefelé a lejtőn. A marsall számos bukással és politikai manőverrel elérte, hogy kiszoruljon Sztálin amúgy is szűk bizalmi köréből. A diktátor a „legjobb barátjáról”, aki nem mellesleg becézhette a kommunista vezetőt, azt gyanította, hogy nyugati kém. Így a marsallt el kellett távolítani Moszkvából
Az 1945-ös magyar nemzetgyűlési választások előtt nagy szerep hárult a marsallra, szinte minden politikai párt igyekezett a kegyeibe férkőzni. A választások során a Független Kisgazdapárt fölényesen, 57%-al nyert, emellett a baloldali erőket képviselő kommunisták 17%-ot, szociáldemokraták szintén 17%-ot, a parasztpárt pedig 7%-ot szerzett. A kormányba azonban mégis bekerült az FKgP mellé a baloldali csoportosulás a szovjetek segítségével.
A marsall számos személyes levelezést folytatott Magyarországról. Ezt a levelesládát sikerült feltárnia Kun Miklósnak. Vorosilov gyakran írt feleségének, Jekatyerina asszonynak, amelyben a magyar aktuálpolitika helyzetét is bemutatta. Részletesen kifejtette, hogyan taktikázott, miként sikerült beépíteni a számára kedves pártokat a magyar kormányba. Vorosilov rendkívül lesújtóan írt a magyar állapotokról, amely Kun Miklós szerint nem egyezett a valósággal. Ahogy a marsall fogalmazott: „Ez nem országgyűlés, hanem dohos lekvár”
Vorosilov „szemét kispolgári társaságnak” bélyegezte a magyar parlamentet. Már a választások előtt felismerte, hogy meg kell erősíteni a kommunista erőket. Sztálinnal folytatott levelezésében erre hívta fel a figyelmet, amely után a szovjetek meghitelezték a párt kampányát, irodákat és autókat biztosítottak számukra. Kun Miklós rávilágított, hogy a háború után ez rendkívüli kiváltság volt, így csak a kommunisták tudtak hatékonyan kampányolni. Sztálinnak nem tetszett a kialakult kisgazda uralom: a kommunista vezetés ragaszkodott hozzá, hogy az embereik kerüljenek a belügyminisztérium vezető pozícióiba.
A levelezéseiből szintén kiderült, hogy miként telt a marsall egy napja. Rendszeresen vett részt vacsorákon, rendezvényeken, ahol tovább szőhette a politikai hálóját. Ezeken az eseményeken igyekeztek a kedvében járni, szeretőkkel, híres értelmiségiekkel színesítették a társaságot. Vorosilovot sokkal inkább foglalkoztatta, hogy elhódítsa egy férjezett színésznő szívét, minthogy ki legyen az államtitkár egy adott pozícióba. Azonban minden döntést meghozatalához a marsall kellett.
Végül Kun Miklós összefoglalta gondolatait: diktatúra volt hazánkban, amelyet egy olyan helytartó vezetett, aki svindliségek és anyagi korrupció mentén irányította a rendszerét, emellett megalázó viselkedett az őt körülvevő magyar emberekkel. Kettőség övezte a marsallt. Azonban a propaganda egy más képet mutatott: elhitették, hogy ő egy kedves öregúr, aki szívélyesen és nyájasan viselkedik. „Megtaláltam a leveleit. Nekem más a véleményem” – zárta előadását a professzor.
A Ludovika Szabadegyetem következő programján 2018. március 6-án Kun Miklós arról fog beszélni, mi igaz abból, hogy Winston Churchill fegyverrel állította volna meg 1945 tavaszán a Vörös Hadsereget Lengyelország keleti végeinél?” Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!
Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration
További információ a Ludovika Szabadegyetem tervezett előadásairól: https://www.uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-20172018-ii-szemeszter
Szöveg: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes