Azon dolgozik, hogy egyetemünk a közszolgálati kommunikáció oktatásával és kutatásával hozzájárulhasson a közigazgatás-fejlesztési programok kiteljesítéséhez. Ezért a közszolgálati kommunikáció fejlesztését tartja az egyik legfontosabb feladatnak dr. Antal Zsolt. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar keretében működő Közszolgálati Média és Kommunikáció Tanulmányok Program vezetője szerint mindehhez az oktatásban és a továbbképzésekben szemléletváltásra van szükség. A szakemberrel az NKE-n megvalósuló szakirányú továbbképzések és kutatások apropóján beszélgettünk.
Egy olyan teremben beszélgetünk, ahol lehetőség van imitálni egy sajtótájékoztatót, vagy egy interjúhelyzetet. Évek óta rendszeresen szerveznek kommunikációs tréningeket állami felsővezetők részére és oktatnak szakirányú továbbképzéseken. Mik az eddigi tapasztalatok?
Antal Zsolt: A Közszolgálati Média és Kommunikáció Tanulmányok Program részét képezi a szakirányú továbbképzések fejlesztése és oktatása. Negyedik évfolyamában jár a média- és közszolgálati kommunikáció szakirányú továbbképzési szak, aminek én vagyok a szakfelelőse. Hamarosan indul a második évfolyam a rendvédelmi szóvivő szakon. Ez utóbbi képzés jelenleg az Rendészettudományi Kar keretében működik, de a szak tárgyainak fejlesztésében és oktatásában kezdettől fogva jelen vagyunk. Részvételünkkel zajlik a kormányzati tanulmányok szakirányú továbbképzési szak is, ahol most szeptembertől a közigazgatásban dolgozó vezetők számára gyakorlatorientált kommunikációs foglalkozásokat tartunk. A kezdeti tapasztalataink és a visszajelzések nagyon pozitívak. Fontos aktivitásunk még az állami felsővezetők harmadik éve működő intenzív médiatréningje. Ennek egyik helyszínén beszélgetünk most is, egyetemünk Naphegy téri képzési épületében. Számos magas rangú állami felsővezető megfordult már itt, államtitkároktól kezdve a Magyar Honvédség legfelső vezetéséig. Egy speciális, népszerű képzésről van szó, amelyet a közmédia szakembereinek részvételével közösen működtetünk: a résztvevők saját élethelyzetükhöz kapcsolódó ismereteket és gyakorlati technikákat sajátíthatnak el. Olyan „szitu-aktív” környezetet és helyzeteket teremtünk számukra, ahol sajtótájékoztatón vagy stúdiókörülmények között kell ismert, a közmédiából érkező újságírók kérdéseire válaszolniuk. Szakirányú továbbképzéseink és az intenzív médiatréning sikerét jelzi, hogy folyamatos igény van rájuk.
Az eddigi tapasztalatok alapján mely készségek fejlesztésére van a legnagyobb szükség a vezetők esetében?
A. Zs. A képzéseink személy- és gyakorlatközpontúak, tehát önismeretre és a vezetők hétköznapi élethelyzetekben való helytállására készítenek fel. Minden egyén pszichológiai viselkedési jellemzőihez tartozik egy alkatilag meghatározott kommunikációs stílus. Ez azt jelenti, hogy mindannyian alkati sajátosságaink szerint, különböző módon fejezzük ki magunkat, ami aztán hatással van személyes – munkahelyi, családi, baráti – kapcsolatainkra. A hallgatók személyiségének megismerése és megismertetése tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy kommunikációjukat fejleszteni tudjuk. Ez személyenként mást jelent. A média- és közszolgálati kommunikáció szakirányú továbbképzési szakon alkalmaztuk először a hazai felsőoktatásban azt a human relationsben használatos módszert, amelynek segítségével jó eséllyel feltérképezhetőek az adott egyén viselkedési jellemzői és kommunikációja. Mindezek alapján oktatóink már a képzés kezdetén látják, hogy az illető várhatóan hogyan nyilvánul meg különböző helyzetekben. Az egyéni profilra épített képzéseink során tehát azt az irányt mutatjuk meg a hallgatóknak, ahol a siker legnagyobb esélyével fejlődhetnek. Mivel a nyilvánosság előtti kommunikáció minden vezető számára fontos alapfeladat, külön figyelmet fordítunk azok fejlesztésére, akik elsőre nehezebben birkóznak meg ezzel. Mindezt az utánkövetés is biztosítja. A személyközpontúságot erősíti még a hallgatók kommunikációs készségfejlesztése, ahol a beszédkészségre és a beszédtechnikára, a szóbeli- és az írásbeli kommunikáció fejlesztésére is megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Munkánkat kiváló szakemberek segítik: beszédtanárok, nyelvészek, HR tanácsadók, kommunikációs szakterületen és a médiában dolgozó szakemberek.
Milyen eszközök, háttéranyagok segítik a fejlesztést?
A. Zs. Szigorú menetrend szerint dolgozunk. Képzéseinket, oktatói munkánkat széleskörű kutatásokra és tananyagfejlesztésre alapozzuk. Kutatási tervünkben célként határoztuk meg az elméleti ismeretek szakspecifikus kontextusba helyezését, ezzel is csökkentve a távolságot az adott szakra jellemző elméleti és a gyakorlati ismeretek között. Ezért kutatásaink az elméleti háttér célirányos, gyakorlati feladatokhoz kapcsolódó szerepét erősítik, továbbá olyan bővített ismeretek megszerzését biztosítják, amelyeket hallgatóink szakmai életútjuk során sikerrel alkalmazhatnak. Kutatásaink széleskörű tananyagfejlesztést alapoztak meg: a napokban kaptuk kézhez a Szóbeli kommunikáció című beszédtechnikai kötetünket, online letölthető hanganyaggal kiegészítve. Ez a készségfejlesztő szakkönyv a hatásos beszéd technikai elemeit tartalmazza. Oktatók és hallgatók használhatják tanári kézikönyvként, illetve tankönyvként önfejlesztés céljára. A rendvédelmi szóvivők munkáját segíti a nyelvstratégiai munkacsoportunk által fejlesztett szöveggyűjtemény Útmutató a rendőrségi közlemények célszerű és szabatos megfogalmazásához címmel. A kötet elsődleges célja a rendvédelemben dolgozó szakemberek, szóvivők közérthető kommunikációjának javítása. Év végére befejezzük a Közigazgatási kommunikáció című szakkönyvet, amelyet karunk képzési igényei szerint állítunk össze, különös tekintettel az államtudományi MA és osztatlan képzésekre és a kormányzati tanulmányok szakirányú továbbképzési szakra. Fontos, hiánypótló munkáról van szó, amely részét képezi egy nagyobb, összegyetemi spektrumot átfogó, közszolgálati kommunikációt feldolgozó munkának.
Érzékelhető-e változás nyelvi kérdésekben?
A. Zs. Kellő alázattal készülünk arra, hogy a magyar közigazgatásban paradigmaváltást jelentő kormányzati programok kiteljesítéséhez egyetemünk a kommunikáció oktatásával és kutatásával is hozzájárulhasson. A folyamatban lévő kutatásaink, képzéseink, tréningjeink, hazai és nemzetközi együttműködéseink, innovációink már eddig is jól mérhetővé tették, hogy az NKE a magyar közigazgatás számára az intézményi kommunikáció fejlesztésében is jelentős segítséget tud adni. Nemzetközi példák is azt igazolják számunkra, hogy az intézményi kommunikáció javításával, fejlesztésével további eredményeket lehet elérni a szolgáltató állam és a polgárbarát közigazgatás koncepciójának megvalósításában. Svédországban például állami egyetemeken képeznek olyan szakembereket, akik a közintézmények külső kommunikációjával, azon belül is a médiával és az állampolgárokkal való kapcsolattartással foglalkoznak. Ami pedig külföldön bevált és jó gyakorlat, azon idehaza is érdemes elgondolkozni. Ennek szellemében kezdtünk kutatómunkába az Országos Bírósági Hivatal (OBH) megbízásából. A kutatás célja a közérthetőség javítása az OBH és a bírósági szervezet sajtókommunikációjában. A téma fontosságát jelzi, hogy az OBH az idei évet a közérthetőségnek szentelte: olyan képzéseket, konferenciákat szerveznek, amelyek az állampolgárok és a bíróságok közötti közvetlen és közvetett kommunikációs kapcsolatok javításáról szólnak. Megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar bíróságok munkáját éppen a közvetett kommunikáció területével, a sajtókommunikáció kutatásával segíthetjük.
Az Önök által menedzselt program milyen koncepcióval tud a közszolgálati felsőoktatás fejlesztéséhez hozzájárulni?
A. Zs. Munkaprogramunk elsődleges célja az ÁKK graduális, posztgraduális képzésein belül a kommunikáció és médiaismereti tárgyak átvilágítása, fejlesztése és a szakspecifikumok figyelembevételével, az egységesítése volt. A kar átvilágításának tapasztalatai alapján, a kutatási tervünk integrálásával kialakítottuk egy összegyetemi szinten is működőképes képzésfejlesztési javaslatot, ami meggyőződésünk szerint hatékonyan támogathatja a média- és kommunikációoktatási program megvalósítását. Munkatervünk szervesen kapcsolódik a jó állam és a polgárbarát közigazgatás kormányzati koncepciójához is, amelynek egyfajta előtanulmánya az említett OBH-s kutatás mellett a Belügyminisztérium segítségével tervezett közjómenedzsment kutatásunk. Tehát egy összetett, építkező munka közben vagyunk. Most a nappali képzés mellett a hallgatói tehetséggondozásra összpontosítunk. Két éves időtartamú szakkollégiumi vezetői-tehetségprogramot indítunk, aminek alapja a már említett HR-s módszertan. A tehetségprogram célja a vezetői alkatú fiatalok kiválasztása, fejlődésük előmozdítása, készségeik fejlesztése. Ars poétikánk szerint olyan vezetőkre van szükség a magyar közigazgatásban, akik azáltal érzik magukat sikeresnek, hogy mások ügyeit mozdítják előre.
Mennyire segíthetné az említett célok megvalósulását, ha az Önök által is szervezett képzések kötelezőek lennének minden közigazgatásban dolgozó számára?
A. Zs. Amit Ön kérdez, annak előfeltétele, hogy az ÁKK graduális, posztgraduális képzésein és a továbbképzéseken oktatott kommunikációs és médiaismereti tárgyakat, a módszertant és a szemléletmódot egységesítsük, és eszerint oktassuk. Ez az előfeltétele a képzéseken a kommunikáció oktatásának. A már említett kari képzésfejlesztési javaslatunkban a szakmai specifikumok figyelembevételével ezt a célkitűzést már megfogalmaztuk. Ez köszön vissza minden általunk működtetett, vagy részvételünkkel zajló posztgraduális képzésben és tréningen. Jól haladunk, és amint a nappali képzésen is sikerül ezt megvalósítani elmondhatjuk, hogy a karunk által kínált összes képzési formában egységes tananyaggal és szemléletmóddal találkozhatnak a hallgatók.
Ezeknek a képzéseknek ki állja a költségét? Gondolom az adott munkahely érdeke is, hogy képzettebb munkatársakkal dolgozzanak.
A. Zs. A szakirányú továbbképzések tandíjkötelesek, amit a munkáltatók, vagy a hallgatók fizetnek. Mindkettőre van példa, de ez alapján nem szelektálhatunk a hallgatóink között, hiszen mindkét esetben elvárás a magas színvonalú, gyakorlatban is használható tudást közvetítő képzés. Természetesen mindig örülünk annak, ha valaki a saját pénztárcája és szabadideje terhére választja a képzéseinket, mert az azt jelenti, hogy a nálunk szerzett tudás „piacképes” és hosszú távon hasznosítható.
Több éve végzi ezt a kommunikációs fejlesztő munkát az egyetemen. Ebben mennyiben segíti szakmai előélete?
A. Zs. A kommunikációval és a tájékoztatással először egyetemista koromban kerültem kapcsolatba, amikor a magyar felsőoktatás legrégebben működő egyetemi lapjának a Szegedi Egyetemnek voltam az újságírója. Dolgoztam reklámügynökségnél, majd Borókai Gábor kormányszóvivő közvetlen munkatársaként a közszférában, de tagja voltam az Magyar Távirati Iroda tulajdonosi tanácsadó testületének is. A kétezres évek első felében Stumpf István kérésére megalapítottam a Századvég Médiaműhelyét, amelynek keretében számos közjóorientált publikációt, rendezvényt és médiamegjelenést sikerült realizálni. 2000 óta oktatom a kommunikációt, először a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd három éve az NKE-n. Doktori disszertációmat a közszolgálati tájékoztatás és az állami feladatvállalás összefüggéseiről írtam politikatudományból az ELTE-n, Bihari Mihály témavezetésével. Az oktatás és kutatás mellett továbbra is dolgozom a szakmában. Jelenleg az egyik egyházmegye médiavállalkozásait vezetem és szervezem. Szakmai életutam mindig a közjó és a közszolgálat irányába vezetett, ezért nagy öröm számomra, hogy most a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a közszolgálati kommunikáció oktatásának fejlesztési lehetőségeiről beszélgethettünk.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes
Az interjú a Bonum Publicum októberi számában jelent meg.