A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Központi Könyvtárában 2017. december 12-én nagy érdeklődés mellett mutatták be Komán János, Pál-Antal Sándor és Süli Attila „Ágyúcső és puskapor: Bodor Ferenc a 48-as csíki ágyúöntő és lőporgyártó” című könyvét.
Az eseményt a házigazda, Sörény Edina, az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár főigazgatója nyitotta meg. Ezt követően Dr. Négyesi Lajos alezredes, egyetemi docens, a HM Kegyeleti Diplomáciáért és Hadisírgondozásért felelős miniszteri biztos belföldi referense ismertette a kötetet. Alezredes szerint át kell gondolnunk Gábor Áron szerepét az 1848-as események kapcsán. Bodor Ferenc ágyúöntő munkája rendkívül fontos volt, hiszen ágyú nélkül nem lehetett csata; a lőporgyártás, a tüzérség elengedhetetlen volt a forradalom idején. Kevesen tudják, mennyire jelentős volt a székelység határőr szerepe, hiszen nem volt magától értetődő, hogy a székelyek a magyarok mellé állva harcoltak. Négyesi Lakos szerint ez a kötet olyan, mint egy mag, amely kihajtott és az anyaországba is átnyúlt, árnyaltabbá téve a székelység és a magyarság kapcsolatát, hiszen teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg a székelyek szerepét.
Pál-Antal Sándor, a kötet egyik szerzője röviden bemutatta a könyv írásának körülményeit. A kötet megírása hatalmas munka volt mindhárom szerző számára, mégis büszkék, hiszen a tanulmányok különállóan, mégis egy egységet alkotva tudtak újat alkotni hadtörténeti, egyháztörténeti, és politikatörténeti szempontból is. A szerzők fontos célkitűzése volt, hogy megadják a tiszteletet egy olyan személynek, aki tetteivel kiérdemelte az utókor emlékezetét.
Ezt követően Süli Attila beszélt a saját kutatásáról. Fontosnak tartotta a Gábor Áron- legendák igazságtartalmának kutatását. Meglehetősen nehéz feladat volt a forrásokat felkutatni, hiszen azok sokszor ellentmondásosak vagy félrevezetőek lehetnek.
Az „Ágyúöntés és puskapor” című kötet megírásához kapcsolódott Pál-Antal Sándor „Csíkszék az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején” című forráskiadványa. A szerző – kutató elmondta, hogy a könyv megírásának ötlete már fél évszázaddal ezelőtt megfogalmazódott benne, de csak most valósulhatott meg. Ez a könyv iskolapéldája a forráskiadásoknak, hiszen szisztematikus, az adott időszak jellemzőit kiválóan reprezentálja. Aki Csíkszék 1848-as eseményeit kutatja, nem kerülheti meg ezt a kiadványt. Több, mint 500 forrást rendezett össze, teljesen más megvilágításba helyezve az eseményeket. Pál-Antal Sándor több évtizedes levéltári tapasztalata tette lehetővé, hogy ez a kiadvány megszülessen, mivel a téma levéltári anyagai nagyon nehezen kutathatók, ám munkájának hála, már visszakereshetőek a források. Sok irat megsemmisült, vagy már selejtezés után sikerült megtalálnia. Pál-Antal Sándor jelenleg a háromszéki 1848-as iratokkal foglalkozik.
A kötet bemutatása után a hallgatóság gondolatai következtek. Bíró László, Csíkmadaras község polgármestere elmondta, 600 kilométert utazott ma, mégis úgy érzi, Budapest sokkal közelebb áll szülőföldjéhez, mint Bukarest. Lenyűgözőnek találta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem épületét és ezen belül is a könyvtárat. Fontosnak tartotta, hogy a csíkmadarasi községházára a büntetések és a romániai törvények ellenére kitűzze a magyar nemzet lobogóját. Pál-Antal Sándorral egyetértettek abban, hogy a „magyar-e a székely”- vitában az igazsághoz az áll a legközelebb, hogy a székelyek magyarok, mégpedig olyan magyarok, akik Székelyföld területén élnek.
Szöveg: Margit-Horvárh Noémi, EKKL
Fotó: Szilágyi Dénes