„Mit adtak nekünk a rómaiak? Vízvezetéket, csatornázást, utakat, öntözést, gyógyászatot, oktatást, bort, népfürdőt… meg békét” – idézte Brian élete című klasszikust Dr. habil. Pókecz Kovács Attila a Ludovika Szabadegyetem idei szemeszterének utolsó előadásán. A béke magában foglal egy társadalmi konfliktuskezelést, amelynek civilizált módja a jog: „Azt a jogrendszert adták nekünk, amely nélkül napjainkat elképzelni nem tudjuk.”
Pókecz Attila Pécsett szerzett állam- és jogtudományi diplomát, majd doktori tanulmányait Párizsban folytatta. Habilitált doktori címét az alma materében, a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg, ahol tanszékvezetőként helyezkedett el. Jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar egyetemi docense. 2013-ban elnyerte az Arany Katedra díjat a PTE-n, emellett kétszer is Bolyai János emléklappal ismerte el munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia. Kutatási területe: római magánjog, római közjog, egyetemes államtörténet, európai közjogtörténet, francia jogtörténet, egyetemtörténet, összehasonlító jog.
A rómaiak hagyatéka a mai napig meghatározza a modern államberendezkedésünket. Már Montesquieu is a rómaiakhoz nyúlt vissza: a birodalom tanulmányozásával alakította ki a hatalommegosztás gondolatát, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerét. Pókecz Attila végigvezette a hallgatóságot a Római Birodalom államfejlődésén.
A királyság kora Kr.e. 753-Kr.e. 510-ig tartott. A kezdetit patriarchális rendszerben latin királyok uralkodtak, akik falvak közti „államszövetségek” vezetői voltak. A királyokat a falvak nemzetségfői választották. Változást a rendszerben az etruszkok megjelenése hozott, akik bevezették az állami főhatalmat, az imperiumot. Dinasztikus rendszert vezettek be. Kialakult a népgyűlés intézménye, ahol összekapcsolódtak a jogok és a kötelezettségek: comitia centuriata-ban azok gyakorolhatták a politikai jogaikat, akik a hadkötelezettségüket is teljesítették.
A római köztársaság kora az etruszk királyok elűzésével született meg. Pókecz Attila felhívta a figyelmet, hogy a rómaiakra nem jellemző a forradalmi változtatás, az új rendszerek az előző modelljéből építkeztek. A köztársaság során megerősödtek a nemzetségfők, a királyok helyett a magistratusok vették át a vezető szerepet. Ők gyakorlatilag állami főtisztviselők voltak, mint a mai miniszterek. Hatalmukat korlátozták, hivatalukat választással nyerték el a szenátusban. A rendes magistratus hivatali rendszer élén két consul állt: állami és katonai tisztségben. Az egyetemi docens rávilágított, hogy ezzel az újítással megjelent a kollegialitás és az állami feladatmegosztás intézménye. Továbbá a főtisztviselők a tisztségüket ingyen látták el, a felmerülő állami költségeket saját maguk fizették. Ezek a pozíciók hatalmas megtiszteltetéssel és megbecsüléssel jártak.
Pókecz Attila bemutatta köztársaság a magistratusi hierarchiáját, ahol kezdetben a tisztviselő questor („pénzügyi igazgatás, pénzügyőr”) volt, majd aedilis curulis („fogyasztóvédelem”), praetor („igazságügy miniszter”), végül pedig consulként helyezkedhetett el. Emellett a római állami rendszerben megjelentek a rendkívüli tisztségek is, amelyet egy személy tölthetett be választással. A dictator intézménye külső katonai fenyegetettség vagy belső polgárháborús zavar idején lépett érvénybe, ekkor minden állami főhatalom a dictatorra szállt hat hónapra. A másik rendkívüli tisztség a censor volt, aki az állam erkölcsi felügyeletéért felelt, 5 éves hivatali idővel rendelkezett. A római köztársaságban demokratikus elemek is megjelentek, amelyben a néptribunusok ellensúlyozhatták az államot és képviselhették a plebs érdekét. A néptribunosok hatékony ellenpontnak bizonyultak, vétójoggal rendelkeztek.
„A római államban a jogok nem természetesen jöttek létre: a jogokért meg kellett küzdeni” – világított rá Pókecz Attila. Kiemelte, hogy a római történeti alkotmány a politikai küzdelmek során jött létre, évről évre tökéletesedett.
Kr.e. 100-tól a Római Birodalom hatalmas mértékben növekedett, amely válsághoz vezetett. A megoldást a principátus rendszere, azaz a császárság hozta el, amely Kr.e. 27-től Kr.u. 284-ig tartott. Szintén lassú államfejlődés során a régi elemeket átalakítva alakult ki a rendszer. A császár az állami főhatalom legfőbb gyakorlója, amelyre a nép kéri fel. Az egyetemi docens ismertette, hogy ez egyeduralomnak tekinthető, amely a köztársaság látszatára épült. A principátus korában alakult ki a központi állami igazgatás: munkájukért fizetséget kaptak a tisztviselők, feladatukat szakképzetten és professzionálisan látták el. Ilyen pozíció volt a praefectus praetorio (testőrparancsnok, jogi-igazgatási vezető), praefectus urbi („főpolgármester”), praefectus vigilum („éjszakai rendőrkapitány”), praefectus annonae („élelmiszer logisztikáért felelős”), valamint a praefectus vehiculorum („postamester”).
A dominátus kora Kr.u. 284-tól kezdődött és a birodalom bukásáig, 476-ig tartott. A császár maga „dominus et deus”, azaz úr és isten. A császári hatalom megerősödésével a szenátus hatalma meggyengült. Ekkor alakultak ki olyan központi állami szervek, amelyek a mai szakminisztériumokhoz hasonlóak. Azonban az igazgatás sokkal inkább a császár személyéhez, mintsem az államhoz volt köthető. Ilyen intézmény a questor sacri palatii („igazságügy miniszter”), a comes rerum privatarum (császári pénzügyminiszter), valamint a praepositus sacri cubiculi (császári palota őre és intézője). A birodalom bukásában végül az is közrejátszott Pókecz Attila szerint, hogy a hivatalnokok szakértelmén alapuló hatalmát felváltották a kegyencek közti titkos megbeszélések és összeesküvések.
Végül Pókecz Attila összefoglalta a közjogi történeti áttekintés után mit is adtak nekünk a rómaiak: ők a mai modern állam működéséhez szükséges fogalomkészlet megalkotói, a jogállami súlyok-ellensúlyok rendszerének gyakorlati megvalósítói. A római közjog fektette le az európai jogállamok és USA alapjait.
Az előadás során hagyományosan átadták az állandó külsős érdeklődők számára az elismerő okleveleket, amellyel azoknak a vendégeknek a teljesítményét ismerte el az egyetem, akik a félév során regisztráltak és aktívan részt vettek a Ludovika Szabadegyetem programjain. Az előadás-sorozat a következő félévben is folytatódni fog, további információ januártól várható az egyetem honlapján.
Szerző: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes