1664. november 18-án hunyt el Zrínyifalván (ma Kursenac, Horvátország) Zrínyi, aki családjában hetedikként viselte a Miklós nevet. Korának kiemelkedő közigazgatási, katonai és politikai vezetője, aki a hadi tudományok elméletében és gyakorlatában is maradandót alkotott. Végzetét egy vadászbaleset okozta, bár máig tartja magát az az elmélet is, amely az uralkodó bosszúját sejteti a tragédia mögött.
Családja olyan örökséget hagyott az 1620. május 3-án született Miklósra, amely egyszerre volt teher és dicsőség. Az ősei vérüket hullatták Mohácsnál, dédapja a szigetvári hős, a család minden tagja fegyverrel harcol a török hódítás ellen. Fiatalon árván marad testvérével, Péterrel, így neveltetésüket Pázmány Péter irányítja. Gyorsan saját lábukra állnak, hiszen birtokaikat folyamatosan veszélyezteti a török. Családi hagyományként hozta magával a magyar, a horvát és az olasz nyelv ismeretét, majd megtanult latinul is. Ezen túl németül és törökül is értett.
Az 1642-45 közötti időszakban bekapcsolódott a harmincéves háborúba: Saját költségén felállított sereggel, III. Ferdinánd király hadában, Sziléziában és Morvaországban; I. Rákóczi György ellen a Felvidéken harcolt. Az erdélyi fejedelem elleni hadjáratban, 1644. szeptemberben, a felkelőket szétverték, közülük háromezren estek el a csatában. Itt Zrínyi, a küzdelem hevében, a zászlót őrzők közül kettőt leterített, a harmadiknak kezéből pedig kiragadta a zászlót; e hősi tette még jobban növelte hírnevét.
1664 februárjában egész Európa ünnepli, amikor a téli hadjáratban felégeti az eszéki hidat. Júniusban elveszíti kedves várát, Zrínyi-Újvárat, majd novemberben életét veszti.
Emléke nem halványodik az évek múlásával. Hadtudósként, költőként és katonaként emlékezünk rá. Példa, akire érdemes figyelni!