A Ludovika belső udvarán Magyarország egykori vármegyéinek tardosi mészkőbe faragott címerei állítanak méltó emléket a vármegyék áldozatvállalásának: a magyar tisztképzés első otthonának építéséhez ugyanis jelentős anyagilag támogatással járultak hozzá. Hazánk egyetlen főtiszt címertörténésze, dr. Csáky Imre szerint a vármegyecímereink történelmünk mozaikképei és így nemzettudatunk szerves részét képezik.
A régi szépségét visszanyerő, ismét teljes pompájában tündöklő Ludovika Akadémia összekapcsolja a múltat a jelennel; emléket állít a múlt azon eseményeinek, amelyek mondanivalója a jelen embere számára is elévülhetetlen jelentőséggel bír. Belső udvarában alfabetikus sorrendben tekinthető meg a Magyar Királyság 1886. évi XXI. törvénycikkben meghatározott 71 vármegye közül 63 magyarországi vármegye címere, amely méltó emléket állít a vármegyék áldozatkészségének és közadakozásának köszönhetően is megvalósuló Ludovika Akadémia megalapításának. Dr. Csáky Imre címertörténész a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja beszámolója alapján pontosabb képet kapunk a Ludovika vármegyecímereiről. Hogy hogyan lesz valakiből címertörténész, arról ő maga számolt be lapunknak:
„A kérdés kissé összetett, annál is inkább, mert családom, illetve az elődeim között katonák, illetve tanárok voltak/vannak. Ha ezt klasszikus értelmezés szerint fogalmazom meg, akkor azt mondhatnám, hogy a vérvonalamban a katonai és a pedagógiai jelleg együttesen van jelen. Elképzelhetetlennek tartottam és tartom az életem anélkül, hogy a Magyar Honvédség főtisztjeként tudományos igénnyel ne foglalkozzam a történettudomány egyik speciális résztudományával, a heraldikával. A történelem szak elvégzését, a diploma megszerzését követően a Magyar Honvédség állományba kerültem és életpályám első nyolc évét a Savaria Gépesített Lövészdandárnál töltöttem, mint csapattiszt. Erre az időszakra rendkívül büszke vagyok, mert közvetlen tapasztalatot szerezhettem a Magyar Honvédség csapattiszti tevékenységének rendszeréről abban az időszakban, amikor sorkatonák (rajparancsnokok) kiképzését vezethettem azzal az óriási felelősségtudattal, amelyet akkori elöljáróim joggal vártak el a személyi állomány és a haditechnikai eszközök vonatkozásában az «emberségből példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak…» Balassi-idézet szellemében. Mindig is szerettem ezt a tevékenységet, ugyanakkor a történettudomány művelésére már ekkor elhivatottságot éreztem.
Életutam második szakasza egyszerűen kihagyhatatlan: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogelődje, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem falai között a katonai hivatás másik oldala került előtérbe: a tudományos és tudományos kutatói tevékenység. Tudományos titkár voltam több területen, később tudományos főmunkatárs – így ha manapság is az egyetemen járok, úgy érzem, otthon vagyok. Életutam első és második szakasza – e kettősség – ötvöződött tevékenységemben, munkámban és személyiségemben egyaránt. Már akkor is, a heraldikát, a címertant műveltem, ami a történettudománynak egy nagyon érdekes résztudománya. Az egyetemen én voltam az első nappali tagozatos PhD-hallgató, aki fokozatot szerzett és kivételes pillanat volt, amikor – többedmagammal – gróf Zrínyi Miklós szablyájának másolata felett tettünk doktori fogadalmat. Dr. Ács Tibor ezredes úr véleménye szerint a heraldika ugyan a történettudomány résztudománya, de legalább ugyanannyira a hadtudomány része is, hiszen latinul a címer – «arma» – fegyvert jelent.
Az egyetemen töltött évek után életutam a Budai Várba vezetett egy idézettel élve: «a hadi mesterség örökös dicsőítésére szolgáló kincsesházba», ahol az akkori főigazgató, Dr. Holló József altábornagy úr heraldikai kutatásaimat ismerve (amelyeknek katonai vonatkozásai is voltak – pl. egyes katona népcsoportok: jász-kunok, hajdúk címereslevelei) lényegesnek, a hadtudományi kutatások egy különleges elemének ítélte s annak további folytatására buzdított. E három mérföldkő alakította ki bennem a katonai, történettudományi szemléletet és tevékenységrendszert, amely elhivatottsággá kristályosodott bennem, s talán leginkább gróf Zrínyi Miklós egy idézetével szemléltethetném leginkább: «Nem másra szolgál a mi eleink tündöklése nékünk, mint hogy szövétnekként világító fáklyával fussuk be a mi életünk pályáját.» Így válhattam a Magyar Honvédség egyetlen címertörténész főtisztjévé.”
Nem véletlen tehát, hogy Csáky Imre foglalkozik a Ludovika Akadémia címereivel. Jelenleg is az akadémia kőbe vésett vármegyecímereit bemutató könyvön dolgozik. Szerinte az akadémia felújítása egy építészeti bravúr volt, hiszen a „Ludovikán járva csak csodálkozni és gyönyörködni tudunk az épületegyüttesben és a kivitelező munkájában”. A szemlélődő látogatónak feltűnik, hogy a belső udvaron 63 magyar vármegye tardosi mészkőbe faragott címere látható. Hogy miért faragták ezeket a címereket és miért helyezték el oda, annak egyetlen oka van: ez a 63 vármegye 350.000 forintot adományozott arra a célra, hogy a Ludovika Akadémia felépülhessen. Ezért úgy gondolták, amely kifejezi 1100 éves történelmünket, hogy a vármegyék jelképeit, időt állóan, kőbe vésve megörökítik.
Csáky Imre bemutatta az 1876-os vármegyerendezést megelőző Magyar Királyság vármegyecímereit ábrázoló címertablóját is. A címertörténésztől megtudtuk, hogy elgondolása szerint az akkori kutatásai eredményei ne könyvben, vagy tanulmányokban lásson napvilágot, hanem falra függeszthető, nagyméretű címertablók formájában, hogy azonnali, közvetlen, magyar nemzettudatot hangsúlyozó vizuális-tudati megerősítést nyerhessen a szemlélődő. A címereket nemes szedlicsnai Lipszky János császári-királyi huszár ezredes 1810-ben készített kitűnő térképének hasonmása teszi teljessé. A térképtabló trilógia második része a szabad királyi városok, míg harmadik egysége Erdély Nagyfejedelemség és a kiváltságos kerületek címereit mutatja be.
A címeres tablók mellett Dr. Csáky Imre más érdekességgel is készült; bemutatott négy francia velúrbársonyba kötött, arannyal dúsan felülnyomott, fakszimile címereslevelet, amelyeket az uralkodó aláírása és magyar királyi nagy titkos függőpecsét hitelesített. További érdekesség, hogy a bemutatott címereslevelekben adományozott címerek közül három megtalálható a Ludovika Akadémia belső udvarában lévő vármegyecímerek között is.
A címertörténész kiemelte Sopron vármegye címereslevelét, amely nem egy ív hártya (ami általában 60x80 cm nagyságú pergamen – amely juh vagy kecskebőr – arannyal, színes vagy fekete tintával írtak rá), hanem könyv alakú dokumentum. Bécsben a Magyar Királyi Udvari Kancelláriában kötötték francia bársonyba. Értékes forrás, hiszen egyetlen egy töredékes példány létezik belőle, amelyet páncélszekrényben őriznek. Az eredeti címeres levélen ugyanaz a címer látható, ami a térképtablón vagy a Ludovika belső udvarában elhelyezett vármegyecímeren is: középen páncélos vitéz, bal karjával a herceg Esterházy család címerpajzsát tartja. Ezt a címeres pecsétet annak idején V. (Habsburg-Lotharingiai) Ferdinánd magyar körirattal látta el. Jól látható, hogy az idő nem kímélte: a mintegy 200 éves anyag gyűrött, néhol nehezen olvasható, de ez érthető, hiszen a 20. században sok viszontagságon mentek keresztül a féltve őrzött dokumentumok is. Esztergom vármegye fakszimiléje Sopronéhoz hasonlóan paradicsom piros francia bársony címereslevél, amelyen ugyanaz a címer található meg, ami a Ludovikán is: Szent Adalbert vértanúnak a teljes alakú, trónuson ülő képe, hiszen ő a vármegye védőszentje. Esztergomról azt érdemes tudni, hogy a mindenkori hercegprímás volt az örökös főispán ebben a vármegyében, ezért is szerepel egy szent és vértanú a vármegye címerében. A harmadik fakszimile nem vármegye, hanem egy kiváltságos kerület, a Hajdú Kerület címeresleveleit mutatja be 1605–1606–1838-ból, amely megjelenését tekintve hasonló a vármegyékéhez. Itt Bocskai István, kedvelt fejedelmünk és V. Ferdinánd által kiadott dokumentumok láthatók, amelynek lényege, hogy az első kettő egy ív hártya, míg a harmadik könyv alakú. Címere tovább él Hajdú vármegye kőbe faragott címerében. A negyedik fakszimile Dr. Csáky Imre legújabb kötete, amelyben három város: Jászberény, Karcag és Kiskunfélegyháza királyi kiváltságlevelei találhatóak egy ív hártyán, függő pecséttel ellátva, latin nyelven, az uralkodó saját kezű aláírásával ellátva.
„Íme, a szóban forgó – címertabló, amely a trilógia első darabja. Az általános magyar történelmi fejlődés eredményeként kialakult 18–19. századi történeti-közigazgatási rendszer egy elemét, a vármegyék címereit (címeres pecsétjeit) foglalja össze 1876-ig a XXXIII. törvénycikk törvénybe iktatásáig. E tablón láthatók a Ludovika kőbe faragott címereinek eredeti, a magyar király által jóváhagyott vármegyecímereinek fakszimiléi a teljesség igényével, címeres pecsét formájában, az adományozás évszámát is feltüntetve. Az 1876. évi XXXIII. törvénycikk törvénybe iktatásával megszűnt az addig hatályos magyar történeti-közigazgatási rendszer (amely a Magyar Királyságot vármegyékre, kiváltságos kerületekre, székely, szász és lándzsás székekre osztotta) és létrejött az egységes 71 vármegye, amelyet az 1886. évi XXI. törvénycikk véglegesített. Címereik azonban tovább éltek a vármegyék jelképeiben. A vármegyecímerek tehát történelmünk mozaikképei, amelyek nemzettudatunk szerves részét képezik s amellett dekoratív szimbólumok is – sokat elárulva az adott vármegyéről.”
Dr. Csáky Imre arról is beszámolt, miért tekinthető az országban egyedinek a Ludovika Akadémia főhomlokzatán található államcímer. A timpanon középpontjában elhelyezett Magyar Szent Koronával ékesített államcímert a két térdeplő angyal tartja, ugyanakkor – a katonai jelleg erőteljes hangsúlyozására – egyidejűleg olaj- és cserfaág is övezi, amely egyedivé varázsolja a domborművet. Báró Bánffy Dénes miniszterelnök 1896-ban a millennium tiszteletére kibocsátott miniszteri rendeletében hivatalos használatra háromféle államcímert engedélyezett. Ezek közül egyik a Magyar Királyság nagycímere (lett volna – állami nagycímer), amelyet végül nem alkottak meg, hiszen a magyar királyok az évszázadok alatt számos tartományra és országra kiterjesztették hatalmukat – így akkor diplomáciai bonyodalmakat okozott volna, ha e területek címereit egy nagypajzsban helyezik el (pl. a Jeruzsálemi Királyság). Helyette bevezették a magyar állami középcímert, amelynek nagyon érdekes változata található a Ludovika főhomlokzatán kőbe faragva:
„Ha megnézzük a Ludovika főhomlokzatán kőbe faragott államcímert, a heraldikai jobb oldalon (a heraldikában a jobb és bal oldal felcserélődik; tehát a szemlélődőnek, aki szemben áll a címerrel, ami bal oldalon van, azt a szaknyelv heraldikai jobb oldalnak nevezi, ugyanis mindig a címerpajzs mögé képzeljük a lovagot, aki a középkorban a pajzsot tartotta), a Horvát Királyság címere látható, amely egyébként vörössel és ezüsttel ötször sakkozott mező, mégis a domborművön csak négyszer sakkozott pajzsmezőt látunk. Alatta Szlavónia Királyság címere található, középen heraldikai jobbra futó nyesttel. A magyar királyok engedélyezték e tartománynak, hogy a királyi adót ne aranyban vagy ezüstben fizessék meg, hanem az akkoriban nagyon értékesnek számító nyestbőrben. II. (Jagelló) Ulászló címereslevelében a Dráva–Száva közötti hullámos pólya közé helyezte el a nyestet. Az eredeti címereslevélben ez hullámos pólya (ahogyan egy folyót láttatni szeretnénk) – mégis a timpanonban elhelyezett államcímer egyenes pólyákat jelez. Dalmácia Királyságot a három leopárd fej jelképezi. Alatta található Erdély Nagyfejedelemség címere, ahol a történelmi három nemzet jelképei játszanak: a magyar nemzetet a fekete, kiterjesztett szárnyú sas, a székely nemzetet a nap és a hold, a szász nemzetet pedig a hét kulcsos, szabad királyi város jelképezi. Különlegessége a Ludovikán megtalálható államcímernek, hogy hiányzik belőle (ívelt oldalú alul betolt ék alakban) az 1896-os államcímer Fiume Kormányzóságot jelképező sziklán álló, korsót tartó kétszárnyú, fekete, hercegi koronával díszített sasa, amelyet I. (Habsburg) Lipót magyar király adományozott és ma is megtalálható a Fiumei Levéltárban (Rijeka). Ezek a különbségek azt erősítik, hogy a Ludovikán található államcímer speciális alkotás. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a Ludovika főhomlokzatán található magyar államcími középcímer olyan egyedi és különleges, hogy sehol máshol nincs hozzá fogható.”
Csáky Imre kihangsúlyozta, hogy folyamatosan kapcsolatban van a Ludovikával, amiért hálás az intézmény vezetőségének. „Külön köszönettel tartozom Prof. Dr. Patyi András rektor úrnak, Prof. Dr. Padányi József dandártábornok úrnak és Dr. Horváth József főtitkár úrnak, hiszen ők voltak azok, akik felismerték, hogy a Ludovika Akadémia és speciális díszítőelemei – a vármegyecímerek és az államcímer tudományos igényű feldolgozása hiánypótló, egyben méltó az Akadémiához, mindazonáltal erősíti a nemzettudatot, amelyet igyekszem minden művem középpontjába állítani” – mondta. Kiemelte, hogy örömmel vállalta és vállalja a rábízott feladatokat, hiszen a Magyar Honvédség egyetlen címertörténész főtisztjeként szeretné a maga eszközeivel erősíteni a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és Nemzeti Közszolgálati Egyetem hazai és nemzetközi ismertségét, elismertségét, azon kívül középpontba állítani – a múltban, jelenben és jövőben egyaránt – a katonatudósok magyar haza iránti töretlen elkötelezettségét is.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes