NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

Gondolatok, vélemények, ajánlások a Nemzeti Közszolgálati Egyetem akkreditációjával kapcsolatban

Prof. Dr. Turcsányi Károly ny. mk. ezredes, Professor Emeritus

TISZTELT EGYETEMI POLGÁROK!

Ami előtt állunk, az önbecsülésünk továbbépítése lehetőségének kiemelkedő állomása: az egyetemi AKKREDITÁCIÓ. Nem is akármilyen állomás, hanem az első a nagy megmérettetések közül. Kivételesen jelentős, igazán nagy a tétje, mert megismételhetetlen, mert nincs még mivel összevetni, mert kitörölhetetlen nyomot hagy az egyetemünk történetében. Hogy milyent? Ez a tét.

Nagyszerű történet, hogy a magyar felsőoktatásban létrejött egy új egyetem, új elgondolásokkal, új felállásban, nemzetközileg is újnak tekinthető törekvésekkel. Túl vagyunk már a formai integráció első nehézségein, tettünk már lépéseket a tartalmi összerendeződés felé a képzésben, a kutatásban és a szervezeti működés terén is. Hallani rólunk a médiában, a közbeszédben, a felsőoktatás más szereplői megítélésében és igen sokféleképpen. De ezek leginkább még csak benyomásokon alapulnak, lehetnek jó hipotézisek, de még közel sem tézisek. Bekerültünk már egyes felsőoktatási rangsorokba, ha néha nem is az érdemeinknek megfelelő helyre, de hát minden kezdet nehéz és minden befogadás kétkedésekkel és néha tévedésekkel is terhes, összetett folyamat.

Társadalmi megítélésünk hosszabb távon adottságaink és eredményeink összevetésének mérlegeként reális értékre fog beállni, ami statisztikai törvényszerűség, de ez még messze van. Gondolom, sokakban felmerül a kérdés, hogy akkor miről szólhat 2-3 esztendő elteltével egy akkreditációszintű átfogó megmérettetés?

Szerintem ennek számtalan tere, dimenziója lehetséges. Többek között arról fog szólni, hogy:

  • Hogyan használtuk fel az eddig eltelt időt?
  • Egyetemi építkezésünk választott irányai, törekvései mennyiben helyesek, mennyiben jövőorientáltak, mennyiben felelnek meg a hallgatók, a képzés megrendelői illetve a társadalom jogos elvárásainak?
  • Mit érnek eddig megtett lépéseink?
  • Milyen egyetemi kultúra alapjait kezdtük meg lefektetni, ez mennyire egyetemi jellegű és milyen mértékben nemzetközi kitekintésű stb.

Természetesen nekünk ezekről vannak elképzeléseink, objektivitásra törekvő, de azért mégiscsak szubjektív önértékelésünk. De vajon hogyan állják ki ezek a próbát egy független, külső, nagy tapasztalatokkal rendelkező, nagyszámú objektív tényezőt számításba vevő akkreditációs bizottsági értékeléssel szemben?

Nem feltételezésem, hanem határozott véleményem, hogy az eltérés a két mérlegelés között elhanyagolhatóan csekély is lehet.

Következik ez két tényből:

  • Azt az önértékelésről szóló dokumentum csomagot, amely a bizottsági értékelés meghatározó eszköze, mi magunk fogjuk a MAB által megadott szempontok alapján elkészíteni,
  • A látogató bizottság személyesen is velünk, az egyetem polgáraival fog egyeztetni minden olyan kérdésben, amelyet a maga valóságában kíván megismerni.

Tisztelt egyetemi polgárok!

Mi tartjuk tehát a kezünkben az akkreditációt eldöntő valamennyi gyeplőt: valós oktatói, kutatói és szolgáltatói teljesítményünkkel, korrekt és minden értékünket bemutató önértékelő jelentésünkkel, az akkreditációval kapcsolatos széleskörű tájékozottságunkkal és az egyetemi feladataink ellátására való alkalmasságunkkal.

Bízom abban, hogy nem csupán jól tesszük dolgainkat a mindennapokban, de ezt a sikeres akkreditáció érdekében felelősségteljes vezetés melletti gondos felkészüléssel, az önértékelés magas színvonalú elkészítésével és az akkreditáció folyamán az érintettek aktív és értékes közreműködésével bizonyítani is tudjuk.