Minden év szeptember elején tartják Olaszországban az Alpini Hegyivadász Hagyományőrzők által szervezett megemlékezést, ahol az I. világháborúban a Monte Tomba-i ütközetek során elhunyt katonákra emlékeznek. 1917-től egészen a háború utáni összeomlásig a központi hatalmak tagjaként a Magyar Királyi Honvédség haditevékenységet folytatott Olaszország területén. Az olaszországi hadszíntér egyik ütközetének emlékhelye Monte Tombán található.
Az idei évben Kollár Csaba r. őrnagy, a Ludovika Huszár Díszszakasz parancsnoka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Huszár Lovarda lovasszakmai igazgatóhelyettese hivatalos delegáció tagjaként helyezte el a megemlékezés koszorúját a több ezer magyar áldozatot is követelő ütközet emlékhelyére, a hősi halottakra emlékezve.
Monte Tomba egy, a Piave folyó mentén, az Alpok velencei vonulatán elhelyezkedő több mint nyolcszáz méter magas hegy, amely kivaló stratégiai pontot jelentett az olaszok számára. A 1918. június 15-én megindult kétnapos támadás az osztrák-magyar hadtestek felszereltségének hiánya, létszámbeli hátránya, továbbá a hely stratégiai képességeiből adódóan az olasz, angol és francia erők sikeres védekezésének következtében közel harmincezer katona esett el.
A magyar huszárság jelentős résztvevője volt az olasz frontnak mind a lóháton végrehajtott hadmozdulatokban, mind pedig a lóról szállított huszárságot tekintve. Az olaszországi harcok legfőbb résztvevője leginkább az 1. és 5. huszárezred volt lovasság tekintetében. Közülük maradt fenn Palkó József – eredetileg kisbiró, később honvéd őrmester – neve, aki számos kitüntetést kapott a piavei és a Monte Grappa területén vívott harcokban való részvételéért csakúgy, mint sok további kitűnő honvédhuszár, mások mellett Palkó Sándor tizedes, B. Papp Lajos járőrvezető vagy Pallagi Gergely főtörzsőrmester.
Fotó és szöveg: Vajnai János