Egy, magát globális nagyhatalomnak tekintő ország indított háborút Ukrajna ellen, az eseményeket a közösségi média közvetíti, Nyugaton pedig biztonságpolitikai tabuk dőlnek meg. Az orosz-ukrán háború nem mindennapi szempontjairól beszélt Tálas Péter, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Stratégiai Védelmi Kutatóintézet vezetője a Ludovika Szabadegyetemen. A sorozat első félévi szemeszterének előadói a szomszédunkban dúló konfliktust elemzik különféle nézőpontokból.
Az 1945-ig tartó nagyhatalmi egyensúly, majd a Szovjetunió felbomlásáig létező bipoláris világrend, és az Egyesült Államok hegemóniája után napjainkban a poszthegemoniális világrend korszakát éljük. Van olyan szakértő, aki a 2001. szeptember 11-i, New York-i terrortámadáshoz köti mindezt, mások 2008-tól, az orosz-grúz háborútól számolják. Kérdés, hogy ez a fajta világrend mihez vezet majd: esetleg újra bipoláris lesz USA-Kína főszereplésével? – tette fel a kérdést előadásában Tálas Péter. Az intézetvezető úgy látja: az olyan típusú válságok, mint például az orosz-ukrán háború, a hatalmi világrendet nem írják át, inkább az erőviszonyok változnak meg. A hatalmi képességek pedig döntően lassan változnak, vagyis nem igazak azok a spekulációk, amelyek az Egyesült Államok végét vizionálják. Az is tény, hogy ma már a tengerentúli nagyhatalom nem képes hegemón módon vezetni, csökken a befolyása, de messze vagyunk még attól, hogy bukott birodalomnak nevezzük. Az Egyesült Államoknak ugyanis van befolyása, eszközrendszere hatalmának érvényesítésére, de vagy nem akar, vagy nem képes hegemón módon vezetni. A poszthegemoniális világrend konfliktusainak legfőbb célja Tálas Péter szerint „a bipoláris világrend utáni hatalmi status quo és/vagy a nemzetközi szabályrendszer/intézményrendszer megváltoztatása”. Az orosz-ukrán háború érintettje a status quo szempontjából Ukrajna. Ám sokan mondják, hogy valójában Oroszország és az Egyesült Államok háborújáról van szó. Ez azért nem teljesen igaz, hiszen Ukrajna ellenállása még a Nyugatot is meglepte, Oroszországot meg pláne.
Tálas Péter beszélt az orosz-ukrán háború „különlegességeiről” is. Az egyik ilyen, hogy a háborút az atomfegyverei, állandó ENSZ Biztonsági Tanács tagsága és hagyományos katonai képessége miatt, önmagát globális katonai nagyhatalomnak tekintő Oroszország vívja Európa egyik legszegényebb új nemzete, az ukrán ellen. Ez az első háború, amelyet a közösségi média (Twitter, TikTok, Facebook) közvetít a világ felé, bizonyos értelemben itt zajlik a kommunikációs hadviselés is a felek között. Szintén különleges tényező, hogy Nyugaton – a válaszlépések során – biztonságpolitikai tabuk dőlnek meg. Az egyik ilyen a védelem- és biztonságtudatos Finnország, és a szintén erős hadsereggel rendelkező Svédország csatlakozása a NATO-hoz. Utóbbit Tálas Péter a háború legfontosabb eredményének tartja: a korszerű hadseregekkel rendelkező két skandináv állam belépése mintegy 1300 kilométerrel növeli a NATO és Oroszország közös határszakaszát. A megdőlt biztonságpolitikai tabuk között említhető még az Ukrajnának nyújtott katonai segély, a szankció mint elrettentő gazdasági fegyver, és az orosz energiafüggés tervezettnél gyorsabb felszámolása Európában, amely az intézetvezető véleménye szerint nagy áldozatok árán, de megtörténik majd.
A Ludovika Szabadegyetemen szó volt még Oroszország, Ukrajna, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína stratégiai érdekeiről az orosz-ukrán háború kapcsán. Mint elhangzott: Oroszország status quo megkérdőjelező és hatalmi pólus kíván lenni, illetve visszatérési kísérletet tesz az érdekszféra-politikához, amibe Ukrajnát is vissza akarja kényszeríteni. A 40 milliós Ukrajna viszont véglegesen távozna az orosz érdekszférából akár (átmeneti) területveszteség és meggyengülés árán is. Ütközőállamból Európa védelmi vonala lenne az orosz agresszióval szemben, ami biztosíthatja a tartós nyugati támogatás fennmaradását. Az Egyesült Államok Oroszország stratégiai vereségének és regionális nagyhatalommá való lefokozásának támogatója. Nem érdeke Oroszország és Kína tartósabb szövetsége. Az Európai Uniónak is érdeke Oroszország stratégiai veresége, de a gazdasági szankciók elrettentő eszközként való alkalmazásának sikere is, mert ez a nagyhatalmi politika olyan eszköze, amivel az EU is rendelkezik. Szintén érdek az Oroszországtól való energetikai függés felszámolása, a védelmi és katonai képességek növelése, az egységesebb uniós kül-, biztonság- és védelempolitika, és a több lábon álló energiapolitika – sorolta Tálas Péter, aki szerint Kína olyan többpólusú rendszerben érdekelt, amelyben a nem nyugati országok meghatározóbb szerepet játszanak. Ugyanakkor nem érdekelt egy hosszú háborúban és Oroszország súlyos vereségében sem, de nem bánná, ha Oroszország meggyengülve kerülne ki a konfliktusból. Szintén nem érdekelt abban, hogy megerősödjön a NATO, inkább egy orosz-kínai stratégiai szövetséget kíván. Kína számára Tajvan kapcsán is egyfajta teszt az orosz-ukrán háború és a Nyugat magatartása.
Az orosz-ukrán háború eddig látható következményei között Tálas Péter megemlítette: a Nyugat Oroszország elszigetelésére törekszik, és az európai biztonsági architektúra Oroszországgal szemben épül ki, amelyben megerősödik a NATO szerepe. Az európai, de különösen a kelet-közép-európai államok megerősítik hadseregeiket, míg Oroszország gazdaságilag az 1990-es évek szintjére gyengül vissza. Azaz az NKE szakértője szerint nem látszik visszatérési lehetőség a korábbi status quo-hoz.
A Ludovika Szabadegyetem előadása az alábbi videóban megtekinthető:
A Ludovika Szabadegyetem következő előadása szeptember 20-án, kedden 18 órakor kezdődik az Oktatási Központ II. előadójában, ahol Kaiser Ferenc, a Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék egyetemi docense az orosz-ukrán konfliktus történelmi előzményeiről beszél majd.
Szöveg: Tasi Tibor