„Törökország berúgta a Dél-Kaukázus ajtaját, így a posztszovjet térség már nem csak Oroszország játszótere” – hangzott el a Nemzetközi és Európai Szakkollégium által szervezett online előadáson, amelyen Hegyi-Karabah helyzetét értékelték Tálas Péter és Rácz András, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársai.
A Hegyi-Karabah Köztársaságért folytatott küzdelem Azerbajdzsán és Örményország között nem újkeletű, ugyanis a területért már 1992 és 1994 között lezajló háborúban vér folyt, amely fegyverszünettel ért véget. Az ország de facto Örményország, de jure Azerbajdzsán része, ugyanakkor az 1990-es évektől kezdve egy örmény szakadár köztársaság uralja. Hegyi-Karabah 1996-ban kiáltotta ki a függetlenségét, amit azonban az örmények nem ismertek el, az azeriak pedig saját területüknek tekintik az államot. A két dél-kaukázusi ország közötti konfliktus ebben az évben felerősödött, majd szeptember 27-én újra elkezdődtek a puskaropogások. A térség eddig megkérdőjelezhetetlenül az orosz érdekszférának volt tekinthető, azonban a mostani fegyveres konfliktus lehetőséget adott Törökországnak a területen befolyás szerzésére, ugyanis jelentős mértékben támogatta az azerieket. A két állam 1995-ben kötötte meg az első katonai megállapodását, és azóta már több hasonló jellegű egyezmény is született. A megállapodások keretében az azeri hadsereget, kiváltképp az azeri elitet a törökök képzik ki, valamint a törököktől tanult harceljárásokat a mostani harcokban is alkalmazták. Az erős geopolitikai szerepet képviselő Törökország többek között politikai, katonai, légtérvédelmi segítségnyújtása az azerieknek végleg eldöntötte a konfliktus kimenetelét. Oroszország a kezdetektől fogva nem akart beavatkozni a konfliktusba, ugyanis ha erre sor került volna, akkor az államban élő oroszországi örmények és az oroszországi azeriek nagy valószínűséggel tüzet nyitottak volna egymásra. Az ország emellett a koronavírus okozta súlyos belpolitikai problémák miatt sem akart részt venni a harcban, illetve nem akart nyílt konfliktust vállalni Törökországgal. Oroszország számára ugyanakkor a konfliktus kitörése a fegyverek eladásából származó bevételre való tekintettel jó hatással volt, ugyanis mindkét harcban álló fél szignifikáns mennyiségű fegyvert vásárolt fel a nagyhatalomtól.
A konfliktus bár Azerbajdzsán és Örményország között történt, de a nagyhatalmakat tekintve Oroszországot és Törökországot érintette. A nemzetközi közösség szereplői közül az ENSZ nem akart belefolyni a két állam közötti kényes ügybe, ezért az EBESZ felé delegálta azt. A szakértők elmondták, hogy a nemzetközi jog az örmények mellett áll, viszont ennek értelmében Azerbajdzsánnak megvan a joga ahhoz, hogy visszaszerezze a saját területe feletti hatóságot. A 44 napig tartó harc november 9-én, a felek által aláírt a fegyveres cselekmények beszüntetéséről és a hegyi-karabahi fegyveres konfliktus lezárásáról szóló megállapodással ért véget, öt évre orosz békefenntartók fogják felügyelni Hegyi-Karabah térségét, és a mandátum meghosszabbítható, ha egyik fél sem ellenkezik. A megállapodás része továbbá az is, hogy az örmény fegyveres erőknek el kell hagyniuk a harcterületet. Azerbajdzsán ezzel az egyezséggel elfogadta, hogy nem rögtön fogja elfoglalni Hegyi-Karabahot, amely lépése a belpolitikája szempontjából is jobb. Kérdés viszont, hogy az örmény belpolitika, hogy fogja kezelni a vereséget.
Szöveg: Pálinkás Petra