NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

„Nem lehet egyetlen igazság egy társadalomban”

Gjylbehare Bella Murati, a Pristinai Egyetem jogászprofesszora és nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese tartott előadást a Ludovika Scholars Program keretében november 18-án, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oktatási Központjában. A neves előadó az emberi jogok és a jogállamiság kérdéseivel foglalkozik, előadásában egyebek mellett a balkáni példák és tapasztalatok tükrében vizsgálta az átmeneti igazságszolgáltatás tanulságait.

„A háborúkat követő béke megteremtése nem jelentheti a múlt eseményeinek elfelejtését” –hangsúlyozta előadásában a Pristinai Egyetem jogászprofesszora. Gjylbehare Bella Murati úgy véli: a társadalmaknak szembe kell nézniük az emberi jogi jogsértésekkel, fel kell tárniuk az igazságot, és felelősségre kell vonniuk az elkövetőket. Kifejtette, hogy az átmeneti igazságszolgáltatás (transitional justice) célja, hogy segítse a konfliktus után a társadalmakat a múlt feldolgozásában és a békés együttélés feltételeinek megteremtésében. „Az átmeneti igazságszolgáltatás nem kizárólag jogi kérdés, hanem történelmi, társadalmi és politikai folyamat is” – emelte ki az előadó.

Gjylbehare Bella Murati saját koszovói tapasztalataival érzékeltette, hogy a háború lezárása nem jelenti a szenvedések végét: mint felidézte, a konfliktus idején elsősorban az életben maradás és a menekülés foglalkoztatta, hazatérése után azonban szembesült azzal, hogy nincs otthona, szemléltetve, hogy a háború következményei a fegyvernyugvás után is hosszú ideig meghatározzák az érintettek mindennapjait. Hangsúlyozta azt is, hogy az átmeneti igazságszolgáltatás nemcsak a közvetlenül érintett áldozatokra terjed ki, hanem a hozzátartozókra, az eltűntek családjaira, a háború sújtotta közösségekre, valamint azokra a fiatal generációkra is, amelyek már nem élték át a konfliktust, de családjuk történetein keresztül öröklik annak emlékezetét.

Kitért arra is, hogy a múlt feltárását ugyanakkor nehezíti az, hogy egy konfliktus résztvevői gyakran eltérően emlékeznek ugyanazokra az eseményekre. Mint fogalmazott: „Soha nem lehet egyetlen igazság egy társadalomban, mindig különböző igazságok léteznek”. Az előadó hangsúlyozta: a tartós békéhez az intézmények reformjára is szükség van, ugyanis a háború előtti vagy alatti működési struktúrák sok esetben nem feleltek meg a jogállamiság követelményeinek, ezért olyan intézményrendszert kell kialakítani, amely képes garantálni az emberi jogok tiszteletben tartását és a demokratikus működést.

Emlékeztetett, hogy az átmeneti igazságszolgáltatás fejlődésének egyik fontos kiindulópontját a második világháború utáni nürnbergi perek jelentették, amelyek megalapozták a későbbi nemzetközi büntető igazságszolgáltatást. Később, a különböző országok eltérő módszerekkel próbálták feldolgozni a múltat: Dél-Afrikában például a bírósági eljárásokat igazságfeltáró bizottságokkal egészítették ki, Ruandában pedig a hagyományos közösségi igazságszolgáltatás, a gacaca bíróságok is szerepet kaptak: a helyi közösségek vezetői előtt kellett az érintetteknek beszámolniuk a történtekről.

A volt Jugoszlávia területén történt háborúk kapcsán a Hágai Nemzetközi Törvényszék (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia - ICTY) létrehozása jelentett fontos mérföldkövet: az előadó szerint a nemzetközi büntetőbíróság jelentősen hozzájárult a nemzetközi büntetőjog fejlődéséhez, a többi között az egyéni büntetőjogi felelősség és a közös bűnös vállalkozás elvének kidolgozásával, valamint a történelmi emlékezet szempontjából is meghatározó, hiszen az ítéletek dokumentált tényekkel járulnak hozzá a múlt megismeréséhez.

Emlékeztetett, hogy a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni békemegállapodás után különösen nagy kihívást jelentett a felelősségre vonás: a társadalom politikai és etnikai szempontból is megosztott volt, a hazai igazságszolgáltatás függetlensége pedig nem volt garantálható. Az előadó felidézte Slobodan Milošević példáját is, akit 2001-ben adtak át a törvényszéknek, hat évvel a daytoni békemegállapodás aláírása után. Hozzátette: Boszniában a háború lezárása óta eltelt évtizedek ellenére sem sikerült minden fontos kérdésben előre lépni, például a háborús áldozatok megfelelő kárpótlásának és a közös emlékezet kialakításának kérdésében.

Az előadó Ukrajnát a nemzetközi együttműködés és a dokumentáció szempontjából kedvezőbb példaként említette: úgy látja, hogy a modern technológia lehetővé teszi, hogy a háborús jogsértésekről szóló információkat és bizonyítékokat a korábbi konfliktusokhoz képest jóval hatékonyabban gyűjtsék és őrizzék meg. Hangsúlyozta, hogy például Szíria esetében más jellegű problémák merülnek fel: az országban a korábbi rezsim által elkövetett bűncselekmények feltárására irányuló törekvések mellett az igazságszolgáltatás függetlensége is kérdéses. Az előadó szerint az eljárások egyoldalúságának veszélye is fennáll, ha kizárólag a korábbi rendszer bűncselekményeire összpontosítanak, miközben a konfliktus más szereplőinek jogsértései háttérbe szorulnak.

Gjylbehare Bella Murati előadása végén kitért arra is, hogy a háborút közvetlenül át nem élő fiatal generációk a családi történeteken keresztül szereznek ismereteket a konfliktusokról. Mint fogalmazott, a fiatalok magukkal hordozzák a múlt történeteinek terhét, a traumákat, amelyeket továbbadhatnak a következő generációknak is.

 

Szöveg: Harangozó Éva

Fotó: Szilágyi Dénes

 


Elnyert pályázatok