A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Közép-Európa Kutatóintézete könyvbemutatót tartott a Nemzetépítés és szimbolikus politika a 20. századi Közép- és Kelet-Európában – Zászlóink, hőseink, szavaink (National Building and Symbolic Politics in Central and Eastern Europe in the Twentieth Century – Our Flags, Our Heroes, Our Words) című, 2026-ban a Bloomsbury kiadónál megjelent angol nyelvű tanulmánykötet kapcsán. A november 16-án, az egyetem John Lukacs Társalgójában tartott eseményen a kötet szerkesztői és szerzői Közép- és Kelet-Európa tereinek szimbolikus birtoklásáért folytatott küzdelmek történetét tekintették át, szó esett a nemzeti mozgalmak versengéséről, valamint a hatalmi központok és a kisebbségi közösségek közötti viszonyrendszerekről is.
A könyvbemutatón Hatos Pál történész, az NKE EJKK KEKI intézetvezetője bevezetőjében a nemzet fogalmának történeti és társadalmi jelentőségét emelte ki. Benedict Anderson társadalomtudós meghatározására utalva rámutatott, hogy a nemzet a „horizontális testvériség” képzetére épül, amely az egyenlőség eszményével kíván közösséget teremteni. Mint fogalmazott, az elmúlt mintegy kétszáz évben a nemzet eszméje világszerte meghatározóvá vált, és olyan erős érzelmi azonosulást igényel az emberektől, amely a családi és személyes kötődésekhez is hasonlítható. Hatos Pál ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemzet nevében elkövetett cselekedetek és a nemzeti közösségről kialakított kép nem feltétlenül állnak összhangban a történelmi valósággal. Hangsúlyozta, hogy a kötet egyik fontos üzenete a nemzet eszménye és annak árnyoldalai közötti különbség bemutatása.
A beszélgetést Gyurcsík Iván jogász, az NKE címzetes egyetemi docense és korábbi diplomata moderálta, aki Magyarország varsói nagyköveteként is szolgált. A kötetet Zahorán Csaba történész, az NKE KEKI tudományos munkatársa, valamint Balogh Róbert környezettörténész, az Ostravai Egyetem kutatója szerkesztette. A beszélgetésen részt vett Fedinec Csilla, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa, valamint Egry Gábor történész, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója, az MTA doktora.
Gyurcsík Iván a könyv bemutatásakor kiemelte, hogy a zászlók, emlékművek, hősök, földrajzi nevek és nyelvi feliratok nem pusztán az identitás megjelenítésére szolgálnak, hanem azt is meghatározzák, hogy egy közösség miként értelmezi saját történelmét, és milyen helyet követel magának a közös térben. Hozzátette, különösen fontos ez Közép- és Kelet-Európában, ahol a határváltozások, az egymásra rétegződő történelmi emlékezetek és a soknemzetiségű társadalmak miatt ugyanaz a jelkép vagy helyszín eltérő jelentést hordozhat az egyes közösségek számára. A kötet egyik fontos felismerése, hogy a nemzetépítés a mindennapi környezetben is megjelenik: az utcanevek, a közterületi szobrok, az épületek és a kétnyelvű feliratok mind alakítják, hogyan jelennek meg a közösségek a nyilvánosságban.
Zahorán Csaba emlékeztetett, hogy a projekt 2022-ben indult: egy amerikai kiadó képviselője figyelt fel az erdélyi magyar–román szimbolikus térfoglalásokról szóló előadására, és kereste meg azzal a javaslattal, hogy dolgozzák fel a témát könyv formájában. A történész elmondta: elsősorban az érdekelte, miként teszi egy nemzet vagy közösség sajátjává az őt körülvevő teret, hogyan alakítja azt otthonossá a maga számára, és miként válhat ez a folyamat más közösségek kizárásának eszközévé. Kitért arra is, hogy a kötet összeállítása hosszú folyamat volt: a szerzők felkérése, a tanulmányok elkészítése és a kiadói egyeztetések mellett az angolszász olvasóközönség számára is érthetővé kellett tenni a közép-európai történelmi és társadalmi összefüggéseket.
A beszélgetésen a szimbolikus nemzetépítés fogalmáról is szó esett. Zahorán Csaba hangsúlyozta, hogy a nemzeti szimbólumok köre rendkívül széles: a zászlók, címerek, pecsétek, emlékművek, szobrok és történelmi festmények mellett a táj, a nyilvános megemlékezések, a nemzeti ünnepek, a politikai nyilatkozatok, sőt az utcanevek és azok megváltoztatása is a szimbolikus politizálás eszköze lehet.
Fedinec Csilla szerint a különböző nyelvi és kulturális közegekben eltérőek az evidenciák, ezért egy tanulmányt nem lehet egyszerűen szó szerint lefordítani egy másik nyelvre: a magyar, az angol és a szláv tudományos szövegek felépítése és érvelési módja is különbözhet egymástól. Hozzátette, hogy a történelmi eseményeket nem elegendő kizárólag egy adott település vagy régió szempontjából vizsgálni, hiszen a helyi folyamatok mindig egy nagyobb térség összefüggéseibe illeszkednek.
Balogh Róbert, aki online csatlakozott a beszélgetéshez, a nemzetközi összehasonlítás jelentőségére hívta fel a figyelmet. Úgy vélte, hogy a szimbolikus politika nem kizárólag Közép- és Kelet-Európára jellemző, hasonló folyamatok Afrikában és Délkelet-Ázsiában is megfigyelhetők, különösen a gyarmati uralom megszűnését követő nemzetépítés során. Az újonnan függetlenné váló országok gyakran megváltoztatták címereiket, zászlóikat és a köztereken megjelenő jelképeiket, hogy kifejezzék az új politikai és nemzeti identitást.
Egry Gábor a történelmi fordulópontok és a helyi közösségek viszonyát állította középpontba. Kutatásai során azt vizsgálta, hogyan találkoztak az első világháború utáni erdélyi impériumváltásokhoz kapcsolódó állami törekvések a helyi társadalmak hagyományaival és érdekeivel. Szerinte különösen érdekes, hogy az egyes települések között milyen finom különbségek figyelhetők meg a nemzeti szimbólumok elfogadásában és használatában. Kutatásai egyik fontos következtetése, hogy ahol erősebbek a helyi hagyományok és a közösségi kötődések, ott sokszor megengedőbbek a szimbolikus politikai változásokkal szemben, ezzel szemben a helyi szimbolikus erőforrások hiánya akár erőteljesebb nemzetépítő beavatkozásokat is eredményezhet.
A szerzők arra is rámutattak, hogy a történelmi múlt újraértelmezése nem feltétlenül jelent kizárólagos nemzeti narratívát, Pozsony példáján keresztül kiemelték, hogy a városvezetés egyre inkább felismeri a Habsburg- és a magyar történelmi örökség turisztikai értékét. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a nemzeti jelképek vizsgálata túlmutat a zászlók, szobrok és utcanevek történetén: a szimbolikus politika egyúttal arról is szól, hogyan határozzák meg az egyes közösségek saját helyüket a közös térben, miként viszonyulnak egymás történelmi emlékezetéhez, és milyen lehetőségeik vannak identitásuk megőrzésére.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes