A Ludovika Egyetemi Kiadó (LEKI) idén is részt vett a hatodik alkalommal megrendezett Magyar Jogi Könyvszalonon. A Magyar Jogász Egylet által november 7-én, a Károlyi–Csekonics-palotában szervezett rangos szakmai esemény célja a jogtudomány és a jogi szakirodalom legújabb kiadványainak bemutatása, valamint a szakmai párbeszéd és a személyes találkozások elősegítése volt a jogásztársadalom képviselői, a szakmai érdeklődők és az olvasók között. A Ludovika Egyetemi Kiadó két könyvbemutatóval várta az érdeklődőket a Concha Győző konferenciateremben.
Az idei díjátadón a Kiadó immár második alkalommal nyerte el a Közönségdíjat. Míg tavaly Lenkovics Barnabás professzor úr Ember és gondolat – Füveskönyv című kötete részesült az elismerésben, idén Szoboszlai-Kiss Katalin és Kukorelli István Papírszűrőn fennakadt igaz szavak – Bibó István, Ravasz Boriska, Borsos Miklós és B. Kéry Ilona képeslap-levelezése, 1958–1979 című munkája érdemelte ki a díjat. A kötet a közönség szavazatai alapján bizonyult a rendezvény egyik legnépszerűbb kiadványának.Az Animus – A római jog rejtőzködő belső nézőpontja című kötet bemutatóján a szerző, Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora, valamint Földi András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karának (ÁJK) professor emeritusa, az MTA levelező tagja vett részt. A beszélgetést Hamza Gábor, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa, az MTA rendes tagja moderálta. A könyv címében szereplő rejtőzködő belső nézőpont jelentésével, valamint az animus fogalmával kapcsolatban Deli Gergely kifejtette: a belső nézőpont a könyv valamennyi fejezetén végighúzódó alapgondolat. Korábbi, MTA nagydoktori értekezésében a jogviselkedés közgazdaságtani módszerével közelítette meg a római jogi forrásokat, amely újszerű és kifejezetten posztmodern megközelítés volt és tudományos szempontból érdekes eredményeket hozott, ugyanakkor a szélesebb olvasóközönség számára nehezebben befogadhatóvá tette a munkát. A professzor ezért az új kötet elkészítésekor a hagyományosabb, letisztultabb római jogi monográfia megírására törekedett, és a stílust is úgy alakította, hogy az a jogtudományon kívüli érdeklődők számára is érthető legyen.
Deli Gergely a belső nézőpont lényegét a joghoz való alapvető emberi viszonyban határozta meg. Mint mondta, a modern gondolkodás elsősorban külső normaként tekint a jogra: olyan szabályrendszerként, amely meghatározza az emberek magatartását, megszegése esetén pedig szankciókat helyez kilátásba. Ezzel szemben a római jogban, illetve annak történeti előzményeiben egy másik megközelítés is jelen volt: e szerint az emberek nem pusztán a büntetéstől való félelem miatt tartották be a szabályokat, hanem azért, mert belső meggyőződésük szerint azok helyesek voltak. Deli Gergely szerint ez a meggyőződés a közösség tagjai között kölcsönös bizalmat és önkéntes jogkövetést eredményezett: az emberek azért tartották be a szabályokat, mert úgy vélték, azok jók és a közösség egészének érdekeit szolgálják. Kiemelte, hogy az animus fogalma két jelentést kapcsol össze. „Egyik jelentése a jellem: az, hogy hogyan állok hozzá a dolgokhoz, hogyan viszonyulok a társadalmi viszonyokhoz, és melyek azok az értékek, amelyek számomra fontosak” – emelte ki a rektor, hozzátéve, hogy a fogalom egyrészt az ember jellemét, értékrendjét és a társadalmi viszonyokhoz való hozzáállását, másrészt azt az egyéni szándékot fejezi, amely bizonyos feltételek mellett jogilag releváns következményeket válthat ki.
Földi András professzor a kötet tudománytörténeti jelentőségét ismertette, és azt vizsgálta, hogyan illeszkedik a monográfia az elmúlt évszázad római jogi kutatásainak sorába: felidézte a középkori glosszátorok és kommentátorok munkásságát, akik elsősorban a jogi források szövegeit elemezték, és azok értelmezésével igyekeztek segítséget nyújtani a korabeli jogélet gyakorlati kérdéseinek megoldásához. A humanisták később új irányt adtak a kutatásoknak: arra törekedtek, hogy feltárják a római jogtudósok eredeti gondolatait és döntéseik mögötti megfontolásokat. Ehhez az ókori görög és latin nyelv, valamint az antik irodalom magas szintű ismeretére volt szükség. A 19. századi német pandektisták ismét a források pontos, szöveghű értelmezését helyezték előtérbe. Földi András szerint Deli Gergely munkája bizonyos értelemben visszatérést jelent a humanista megközelítéshez: a szerző ugyanis nem egyszerűen modern jelenségek ókori előzményeit keresi, hanem a római jogtudósok eredeti gondolkodásmódját igyekszik rekonstruálni.
Deli Gergely arról is beszélt, hogy a monográfia elkészítését nem egyszerűen tudományos munkának, hanem szellemi felfedezésnek tekintette: mit fogalmazott, a kutatás során egy olyan „szellemi hegy” belsejébe kellett bejutnia, amelyet generációk munkája épített fel. Hozzátette: a korábbi kutatók eredményeit tiszteletben tartva kellett megtalálnia azt a saját értelmezési keretet, amely új válaszokat adhat a régóta vitatott kérdésekre.
A Papírszűrőn fennakadt igaz szavak – Bibó István, Ravasz Boriska, Borsos Miklós és B. Kéry Ilona képeslap-levelezése, 1958–1979 című kötet bemutatóján a szerzők, Szoboszlai-Kiss Katalin, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) tudományos főmunkatársa; a Széchenyi István Egyetem docense, Kukorelli István Széchenyi-díjas jogtudós, az ELTE ÁJK professor emeritusa; az MTA doktora, Németh Gabriella, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Állam- és Jogtudományi Kar adjunktusa vettek részt. A beszélgetést Trócsányi László, a Magyar Jogász Egylet elnöke; a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) rektora moderálta.
Trócsányi László a kötet kapcsán kiemelte: bár a kiadvány nem kifejezetten jogtudományi munka, Bibó István személye miatt a jogásztársadalom számára is különösen fontos. Hozzátette, hogy a kötet a református egyetem közegében is különleges jelentőséggel bír, hiszen Bibó István felesége, Ravasz Boriska Ravasz László református püspök lánya volt. A könyv így nemcsak két család magánéletébe, hanem egy meghatározó értelmiségi és református közösség világába is betekintést enged. A kötet létrejöttéről szólva a résztvevők kifejtették, hogy a képeslapok és levelek feldolgozása során elsősorban a fennmaradt dokumentumok összegyűjtése, eredetének feltárása és rendszerezése jelentette a munkát: a kutatás során fokozatosan rajzolódott ki a két család kapcsolata, valamint az a sajátos társadalmi közeg, amelyben a levelezés született. A Borsos és a Bibó család kapcsolata már az ötvenes évek előtt kialakult: a háború után Borsos Miklós és felesége Győrből Budapestre költözött, ahol a két család közeli szomszédságba került, a mindennapi találkozásokból barátság szövődött, amely a későbbiekben is fennmaradt.
A kutatás egyik felismerése az volt, hogy a képeslapok nyílt kommunikációja nem véletlenül alakult így: a családok tudatosan választották ezt a kapcsolattartási formát, hiszen tisztában voltak azzal, hogy megfigyelés alatt állnak, utalva arra, hogy Bibó Istvánt és családját már az 1957-es letartóztatása előtti időszakban is figyelték. A beszélgetés során szóba került a két család eltérő élethelyzete is: míg Borsos Miklós Kossuth-díjas, elismert művészként utazhatott, kiállításokon vehetett részt, és jelentős társasági életet élt, addig Bibó István családja a politikai meghurcoltatás következményeivel és a mindennapi élet számos korlátozásával küzdött, ugyanakkor a két család életkörülményei közötti különbség ellenére kapcsolatuk mindvégig megmaradt. Borsos Miklósék nemcsak baráti, hanem gyakorlati segítséget is nyújtottak Bibóéknak: támogatták a családot, a gyermekeket pedig nyaralni is elvitték. A szerzők kiemelték, hogy a levelezésen keresztül Bibó István személyisége is közelebb kerül az olvasóhoz: a dokumentumokból egy rendkívül művelt, ugyanakkor visszafogott, tárgyilagos és méltóságteljes ember képe rajzolódik ki. A két férfit az ógörög nyelv ismerete és a közös műveltségi háttér is összekötötte, ami szellemi kapcsolatuk alapját jelentette.
A könyvbemutatók mellett a látogatóknak arra is lehetőségük nyílt, hogy személyesen találkozzanak a szerzőkkel és dedikáltassák köteteiket. Deli Gergely rektor, Szoboszlai-Kiss Katalin és Kukorelli István mellett Máthé Gábor, az NKE ÁNTK professor emeritusa is dedikálta Szuverenitási kérdések (16–21. század) című kötetét.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Geberle Berci
