A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Egyetemi Levéltára konferenciát szervezett a Ludovika mint történelmi szimbólum a 19. században címmel november 6-án, az egyetem Zrínyi Termében. A rendezvényen két, a Ludovika történetével foglalkozó kötetet is bemutattak.
A konferenciát Boldizsár Gábor ezredes, az NKE tudományos rektorhelyettes nyitotta meg, aki beszédében a jelképek katonai életben betöltött jelentőségét hangsúlyozta. „A Ludovika nem pusztán egy épület, hanem a magyar katonai tisztképzés és a nemzeti szuverenitás egyik fontos szimbóluma” – emelte ki a rektorhelyettes, aki korszakalkotó lépésnek nevezte a főépület felújítását és eredeti funkciójához méltó megújítását. Kifejtette, hogy a Ludovika története szorosan összefonódik a magyar nemzeti önállóságra való törekvéssel. Hangsúlyozta, hogy az intézmény szellemisége az itt tanuló katonák jellemformálásában is tovább élt: a Ludovikához kötődő tartás és értékrend generációkon át meghatározó maradt.
Kedves Gyula ezredes, hadtörténész előadásában azt járta körül, miként vált a Ludovika a 19. század egyik meghatározó nemzeti szimbólumává: rámutatott, hogy a magyar nyelvű katonai felsőoktatási intézmény létrehozásának igénye már a század elején megfogalmazódott, az erről szóló törvény pedig 1808-ban született meg, majd a tényleges intézmény megvalósulására a kiegyezést követően nyílt lehetőség, valamint arra, hogy a magyar katonai oktatás intézményes keretek között is megvalósuljon. A folyamatot ugyanakkor jelentős politikai bizalmatlanság kísérte, különösen a hadügyek területén. Mint hangsúlyozta: „A kiegyezés kulcsa a bizalomra épült, ez a bizalom azonban a közös hadügyekben korántsem volt magától értetődő.” Az előadó kitért a dualizmus kori haderő összetett szerkezetére, a közös és a magyar katonai alakulatok viszonyára, valamint a katonai oktatás és a politikai önállóság közötti összefüggésekre is.
Csáki Tamás, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főmuzeológusa előadásában a Főépület korabeli képi megjelenítéseit és azok történeti jelentőségét mutatta be: elmondta, hogy az épület Pollack Mihály tervei alapján készült, az eredeti tervanyag azonban elveszett, ezért a korabeli grafikák különösen fontos forrásai az építéstörténet kutatásának. A Ludovika tényleges használatbavétele 1872-ben történt meg, míg ünnepélyes zászlószentelésére 1901-ben került sor. Az előadó különböző helyszínrajzokon, metszeteken és városábrázolásokon keresztül szemléltette, miként változott az épület megjelenítése és megítélése a 19. század folyamán. Csáki Tamás kitért az épület környezetének és kertjének átalakulására is. Az előadás során Carl Vasquez korabeli képei, valamint más grafikai és festészeti alkotások is segítették a történeti környezet rekonstruálását.
Baczoni Tamás őrnagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumon (HIM) munkatársa előadásában az egyenruhák változását és jelképi jelentőségét mutatta be. Az előadó a korai egyenruha-tervektől a megvalósult viseletekig követte végig a változásokat: felidézte, hogy a honvéd tisztképzés kezdeti időszakában a magyar nemzeti jelleg hangsúlyozása is megjelent az egyenruha-tervezetekben. A piros és zöld zsinórozás például ilyen törekvést fejezett ki, a gyakorlatban azonban a honvédség korábbi egyenruhájának elemei is meghatározóak maradtak, e mellett a képzési szintek és a növendékek státusza az öltözetben is megmutatkozott.
Fröhlich Dávid, a HIM főmuzeológusa előadásában a katonai zászlók történeti fejlődését, jelképrendszerét és a csapathagyományokban betöltött szerepét ismertette. Mint kifejtette, a zászlók színvilága és jelképei az egyes történelmi korszakokban változtak: az előadó egyebek mellett kitért az 1848–49-es időszakra is, amikor a nemzeti jelképek használata és a zászlók átalakítása különös jelentőséget kapott. Mint mondta, a nemzeti színek megjelenése a katonai alakulatok önazonosságát is erősítette, így a közösségi identitás egyik legfontosabb hordozója.
Kerék Eszter, a HIM főmuzeológusa előadásában a növendékek mindennapjait, tanulmányait és gyakorlati képzését korabeli fényképek segítségével idézte fel. Elmondta, hogy a múzeumi gyűjteményben fennmaradt felvételek fontos forrásai az akadémia történetének, különösen értékes az a 93 darabos fényképanyag, amely a ludovikások életének több mozzanatát is megörökíti: a növendékek lőgyakorlatokon, terepgyakorlatokon és műszaki feladatokon vettek részt, miközben a csapatszolgálatban szükséges készségeket is elsajátították. A fényképeken a tantermi foglalkozások mellett a szabadtéri gyakorlatok, a lovaglás és a közösségi élet egyes pillanatai is megelevenedtek.
A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia múltját, növendékeinek képzését és az intézményhez kötődő személyes életutakat idézték fel A M. K. H. Ludovika Akadémia növendékei című kötet kapcsán Csikány Tamás ny. dandártábornok és Szögi László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) c. egyetemi tanára, az MTA–ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport projektvezetője. Csikány Tamás a Ludovika szellemiségéről és az intézmény egykori növendékeinek társadalmi szerepéről beszélt: kiemelte, hogy az akadémia a katonai ismeretek mellett olyan nevelést is biztosított, amely a tiszti pályán túl az élet más területein is meghatározó maradt: a növendékeket a társadalomban példaként szolgáló, művelt és megfelelő viselkedéskultúrával rendelkező emberekké kívánták formálni. Mint felidézte, a képzés során a katonai és tudományos ismeretek mellett a társasági viselkedésre is hangsúlyt fektettek, a ludovikások rendszeresen jártak színházba, részt vettek kulturális programokon, és megtanulták a társadalmi érintkezés szabályait is. Csikány Tamás szerint a Ludovikán megszerzett nevelés és szemlélet a katonai pálya lezárulása után is kapaszkodót jelenthetett, volt, hogy több egykori növendéknek a történelem alakulása miatt új életet kellett kezdenie, ám az akadémián kapott útravaló segítette őket az újrakezdésben. A kötet egyik legfontosabb értékének Csikány Tamás a részletes név- és adattárat nevezte, amely az 1883 és 1918 közötti időszak növendékeit dolgozza fel. Elmondása szerint a kiadvány több mint 3600 személy nevét tartalmazza, és a rendelkezésre álló levéltári források alapján számos adatot közöl róluk. Szögi László a könyv tágabb kutatási hátterét ismertette: elmondta, hogy a kiadvány az egyetemtörténeti kutatócsoport egyik nagyobb vállalkozásának része, amely a magyarországi felsőoktatási intézmények történetét és egykori hallgatóinak adatait igyekszik összegyűjteni és egységes rendszerbe rendezni.
A Ludovikás életutak II. című kötetről szólva Négyesi Lajos ezredes arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen kiadványok jelentősége éppen abban rejlik, hogy a történelmi eseményeket személyes sorsokon keresztül teszik megismerhetővé. A kötet több szerző munkájának eredménye, így az egyes tanulmányok különböző nézőpontokból mutatják be a Ludovikához kötődő személyiségeket és életutakat. Négyesi Lajos szerint az életrajzok olvasmányos formában közelítik meg a történelmet, miközben olyan összefüggésekre is rámutatnak, amelyek a hagyományos intézménytörténeti feldolgozásokból kevésbé ismerhetők meg, a kötet sokszínű képet ad a ludovikás örökségről.
Kis Péter, az NKE főlevéltárosa elmondta, hogy a kötet folytatását legalább 1944-ig tervezik: terveik szerint a következő időszak feldolgozásában külön figyelmet fordítanának a Ludovikán oktató tisztek bemutatására, elsősorban az 1931 és 1939 közötti évekre, ezért a ludovikás életutakhoz kapcsolódó hagyatékok gyűjtését is fontos feladatnak tekintik.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes
