A hírhedt magyar pesszimizmus is a levert forradalom egyik következménye volt – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem 2026/2027-es őszi szemeszterének legutóbbi előadásán, ahol Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Állam- és Jogtörténeti Tanszékének (ÁJTT) tanszékvezető egyetemi tanára Az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásának okai és kevésbé ismert történései címmel adott elő a Ludovika Főépület Egyed István Termében, november 3-án.
Bár több száz könyv és kiadvány jelent meg 1956-ról, még mindig előkerülnek új szempontok és összefüggések – kezdte előadását Horváth Attila. Szerinte a forradalom azért tört ki éppen Magyarországon, mert az ország évszázados közjogi hagyományokra tudott építkezni, rutinja volt a szuverenitási küzdelmekben és a tiltakozási kultúra is kialakult: 1848-ban a nyomdához, 1956-ban a rádióhoz, 1989-ben a televízióhoz vonultak az emberek. A magyar népet nemcsak a terror háborította fel, hanem a rendszer kétszínűsége is: szabad országnak nevezték Magyarországot, miközben az szovjet megszállás alatt állt. A terror miatti félelem 1956 őszére „kiégett”, a hatalmi elit pedig saját csapdájába esett, hiszen alkalmatlan, de hozzájuk feltétlenül hű kiszolgálókat emelt magas pozíciókba.
A pesti srácok gerillamódszerekkel, Molotov-koktéllal és macskakőből épített barikádokkal vették fel a harcot, a forradalom lélektana pedig szinte mindenkit jobb emberré tett néhány napra.
Horváth Attila előadása kitért a közjogi kérdésekre, a megtorlás eszközeire, valamint arra is, hogy a levert forradalom ellenére sem lehetett már ugyanolyan diktatúrát bevezetni, mint a környező országokban. A „legvidámabb barakk” azonban reménytelenséget is jelentett egyben, a pesti humor viszont még a legnehezebb időkben is megmaradt.
Az előadásról bővebben az egyetem tudományos-ismeretterjesztő portálja, a ludovika.hu cikkében olvashat.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: NEB
