A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) ünnepi megemlékezést tartott az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére a Ludovika Főépület Szent László Kápolnájában, október 22-én.
Deli Gergely, az NKE rektora ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy hetven évvel ezelőtt, ami kezdetben egyetemi megmozdulásnak látszott, rövid idő alatt egy egész nemzet közös akaratává vált: egyetemisták és munkások, értelmiségiek és katonák, egymástól távol álló politikai meggyőződésű emberek kerültek egymás mellé. Kiemelte: 1956 egyik legfontosabb üzenete a szabadság, amely azt jelenti, hogy különböző meggyőződésű embereknek is van lehetőségük kimondani, amit igaznak tartanak, meghallgatni egymást, vitatkozni egymással – és közösen felelősséget vállalni hazájukért. Felidézte Maléter Pál és Tóth Ilona szerepét. Mint fogalmazott, eltérő életkoruk, hivatásuk és felelősségük ellenére közös volt bennük, hogy a szabadság mellett döntöttek.
„A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanulók közül sokan néhány év múlva olyan helyzetekben hoznak majd döntéseket, amelyek nemcsak saját életükre lesznek hatással: emberek biztonsága, a közösség működése, az állam iránti bizalom és végső soron a haza szolgálata is múlhat azon, hogyan élnek majd a megszerzett tudással és a rájuk bízott felelősséggel” – emelte ki Deli Gergely. A rektor úgy fogalmazott: „Ünnepeljük nemzetünket és azt a szabadságot, amelynek birtokában ma már nekünk kell eldöntenünk, mit kezdünk október 23-i örökségünkkel, mert amit tudással, tartással és felelősséggel megőrzünk, azt továbbadhatjuk. Ez a mi felelősségünk, szolgálatunk és 1956 hagyatéka.”
Boldizsár Gábor ezredes, az NKE tudományos rektorhelyettese beszédében emlékeztetett, hogy a forradalom napjaiban a Szabad Kossuth Rádiónak elkeresztelt ideiglenes stúdió próbálta tájékoztatni az ország népét. A zeneművek közül a leggyakrabban Ludwig van Beethoven 1809-ben írt Egmont-nyitánya hangzott el, így ez a mű gyakorlatilag a forradalom zenéjévé vált, és 1956 egyik legmarkánsabb szimbólumaként él. Johann Wolfgang von Goethe Egmont című drámájában a főhős a spanyol elnyomás ellen szót emelő spanyol főnemes, Lamoraal van Egmont gróf, aki szembeszállt a zsarnoksággal. II. Fülöp spanyol király ezért felségsértés vádjával kivégeztette, halála azonban olyan szabadságharccá fejlődő össznépi ellenállást váltott ki, ami 35 évvel később végül elhozta Hollandia függetlenségét.
A rektorhelyettes beszédében párhuzamot állított Egmont gróf ellenállásával és Angyal István személyével, aki a Tűzoltó utcai ellenállás megszervezője volt: anyja és nővére elvesztésével élte túl a haláltábor poklát, a forradalomban az első naptól kezdve tevékenyen részt vett. A spontán összeálló fegyveres csoportokból megszervezett Tűzoltó utcai fegyveres felkelők élére került október végére és karizmatikus egyéniségén alapuló szervezőképessége mellett megőrizte emberségét. Csupán 30 évet élt, a kommunista önkény végzett vele. A rektorhelyettes a megemlékezésen Angyal István kivégzése előtt elhangzott utolsó szavait is felidézte: „Én szabad emberként akartam élni, börtönben nem tudok élni.”
Az ünnepi eseményen a Ludovika Kultúrkörök mutatta be Ballada 1956 hőseiről című emlékműsorát.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes
