A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Közép-Európa Kutatóintézete (KEKI) Kivándorlás az Újvilágba: egyéni utak és közösségi tapasztalatok címmel szervezett szakmai konferenciát, amelyen a meghívott szakemberek a Fiuméből kivándorlók, az Amerikában szerencsét próbáló dusnoki ráchorvát közösség, valamint a Kanadában új életet keresők személyes történetein keresztül mutatták be a kivándorlás, és az új közegbe való beilleszkedés tapasztalatait, kiemelt figyelmet fordítva a kivándorlás okaira, folyamataira.
„A történelem nemcsak a történelemkönyvekben leírt tényanyagot jelenti, hanem az egyének és a kisközösségek emlékezetében megőrzött, gyakran feledésbe merülő személyes drámákat is” – fogalmazott köszöntőjében Hatos Pál, a KEKI intézetvezetője. Előadásában egy kelet-magyarországi falu, Penészlek és a saját családi példáján keresztül mutatta be az „amerikázás” társadalmi hatásait. Hatos Pál elmondta, hogy édesanyja abból a faluból származik. Dédapja, Bulátkó Mihály föld nélküli szegény parasztként 1907 márciusában indult el Fiuméból az Újvilágba a Cunard Line társaság Pannónia nevű gőzösével, és visszatérése után a kint végzett munkából megtakarított pénzből földet vásárolt Penészleken és házat épített a családjának. A családot a Rákosi-korszakban kuláklistára tették, az Amerikát megjárt, betegeskedő dédapját pedig imperialista ügynöknek és gyanús elemnek bélyegezték – tette hozzá Hatos Pál.
Hatos Pál kiemelte, hogy a történeti Magyarországról 1871 és 1913 között közel 2 millió ember indult útnak a tengerentúlra. 1905 és 1908 között összesen több mint 148 ezren szálltak hajóra Fiuméban, túlnyomórészt az Egyesült Államok felé, ami a Fiuméből 1904-1913 közötti időszakban megvalósuló kivándorlás közel felét teszi ki. Ez volt a Magyarországról az Újvilágba tartó kivándorlás csúcsidőszaka: 1905-ben majd 37 ezer, 1906-ban majdnem 50 ezer, 1907-ben több mint 47 ezer ember szállt fel a Cunard Line hajóira Fiuméban – hívta fel a figyelmet Hatos Pál.
Az eseményen elhangzó előadásokról és az azokat követő kerekasztal-beszélgetésről részletesen a ludovika.hu cikkében olvashat.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes
