A globalizáció új hálózati térképe: chipek, nyersanyagok, új függőségek címmel rendezett szakmai kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszéke az Oktatási Központban, október 19-én.
A Bánfi Zita, a szervező tanszék TDK titkára által moderált kerekasztal-beszélgetésen Czeczeli Vivien, a tanszék adjunktusa, Endrődi-Kovács Viktória, a Budapesti Corvinus Egyetem Globális Tanulmányok Intézet Világgazdasági Tanszékének egyetemi docense és Marton Ádám, a tanszék adjunktusa vettek részt. A moderátor első kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan lettek a félvezetők és a ritkaföldfémek napjainkra a világgazdaság meghatározó termékei. Endrődi-Kovács Viktória rámutatott, hogy a fejlett chipek mindennapjaink részévé váltak.
Az ezekhez kapcsolódó ritkaföldfémek jelentősége és ára emiatt növekszik, kitermelésük és feldolgozásuk pedig koncentrált. Czeczeli Vivien felidézte, hogy a XX. század meghatározó nyersanyaga az olaj volt, a zöld átállással és a technológiai fordulattal azonban a ritkaföldfémek kerültek előtérbe. Marton Ádám a technológiai fejlődéssel való összefüggésre is rámutatott: az egyre komplexebb hardverekhez és szoftverekhez egyre nagyobb számítási teljesítmény kell, ami növeli az ellátási lánc függőségeit.
A globalizáció jelenségéről szólva Czeczeli Vivien elmondta, hogy az 1980-as évek végén felgyorsuló folyamat eredetileg a nyertes-nyertes helyzetre épült, ma viszont blokkosodás zajlik, egyes tanulmányok már a Hidegháború 2.0-ról beszélnek. Endrődi-Kovács a kereskedelem és a kommunikáció fejlődését nevezte a globalizáció fő hajtóerejének. Marton ehhez hozzátette, hogy a koronavírus-járvány után megpróbálták rövidíteni az ellátási láncokat, ez a chipeknél azonban nehezen megvalósítható, mert csak kevés országra lehet támaszkodni.
Az egyes szereplők által bevezetett exportkorlátozások kapcsán elhangzott, hogy az USA a legfejlettebb chiptechnológiát, valamint a gyártóberendezések elérését korlátozza, ami ugyanakkor bevételkieséssel jár az amerikai cégeknek is. Kína a ritkaföldfémeknél hasonló rendszert működtet, ami a kontroll mellett előremozdíthatja a kínai chipek fejlődését is. Endrődi-Kovács szerint a hosszan tartó exportpolitikai intézkedések kára nagyobb lehet a hasznuknál.
A chipgyártás földrajzi koncentrációja kapcsán Endrődi-Kovács háromszöget rajzolt fel: Ázsia (ritkaföldfémek, gyártókapacitás), az USA (chipek, szoftverek, platformok) és Európa (kritikus technológiák, például az ASML holland chipgyártóberendezés-gyártó vállalat révén). Marton Ádám bemutatta, hogy Ázsia 2010-ben lépett be a félvezetők piacára, majd fokozatosan átvette a dominanciát. Czeczeli arra emlékeztetett, hogy Tajvan ma a bérgyártás központja, ahol az USA tervezi a chipeket, Hollandia pedig gyártóberendezést ad, ezért senki sem lehet önellátó. Az USA több száz milliárd dollárt költött a hazai gyártás megteremtésére, ehhez azonban a jelenleginél jóval több szakemberre lenne szüksége.
A kiszolgáltatottságról szólva Endrődi-Kovács elmondta, hogy érdemes lenne diverzifikálni a beszállítókat és a technológiát. Szerinte a hosszú távú szerződések miatt a túlkereslet egyelőre nem fog enyhülni. A ritkaföldfémek kapcsán Marton elmondta, hogy összesen 17 elemről van szó, amelyeket ötvözetekben, kijelzőkben, akkumulátorokban, mágnesekben és orvosi diagnosztikában használnak. Czeczeli szerint az USA az 1980-as évek elejéig piacvezető volt e területen, Kína hosszú távú stratégiával lett a kilencvenes évekre az első, és mára a feldolgozást is uralja. Alternatívát Európa, Afrika, Ausztrália és Grönland lelőhelyei jelenthetnek.
A stratégiai autonómia megteremtése kapcsán Czeczeli úgy fogalmazott, hogy a hálózat rendkívül összetett, a kiutat pedig a tudatos partnerválasztás jelentheti. Szerinte ebbe a láncba Magyarországnak és Közép-Európának nehéz bekapcsolódnia, de adódhatnak rések, például a tesztelésben és a tokozásban. Endrődi-Kovács ennek kapcsán javasolta, hogy érdemes lenne itthon többet fektetni a kutatás-fejlesztésbe és az oktatásba. Az elkövetkező 5–10 év kilátásairól szólva Marton Ádám az ellátásbiztonság, a gazdasági hatékonyság és a geopolitika háromszögét vázolta fel, amelyben elsősorban a reziliencia megteremtése lesz a résztvevők célja.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes
