Kihívások, együttműködés és multilateralizmus a változó globális rendben címet adta a szervező, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszéke a II. Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Konferenciának, amelyet október 1. és 3. között rendeznek meg az egyetem Oktatási Központjában.
A konferencia célja, hogy fórumot teremtsen hazai és nemzetközi intézmények oktatói, kutatói számára a tudományos, szakmai párbeszédhez a nemzetközi válságok természetéről, valamint azokról az együttműködésekről, amelyek hozzájárulhatnak a stabilitás és a biztonság fenntartásához.
A hibrid (jelenléti/online) konferencia keretében 14 angol, 4 magyar és 2 spanyol nyelvű előadásra, valamint 11 angol, 1 magyar és 5 spanyol nyelvű online beszélgetésre kerül sor, ezeken az ún. szekcióüléseken a kutatók vitázhatnak és lehetőséget kapnak kutatási eredményeik bemutatására.
A rendezvény október 1-jei megnyitóján a John Lukacs Társalgóban Zachar Péter Krisztián, az NKE nemzetközi dékánhelyettese felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi világrend nagy változásban van, és óriási kíhívások érik, emiatt a regionális együttműködéseknek is új stratégiai jelentőségük lesz. Mint mondta, a regionális biztonság kérdése nagyon aktuális, nem véletlen, hogy a háromnapos budapesti konferencián 5 kontinens 44 országából lesznek jelen szakértők.
A nyitónap első panelbeszélgetésén a Visegrádi Négyekről (V4) vitatkozván az előadók egy dologban egyetértettek: egy regionális kooperációnak a változó körülmények miatt rugalmasnak kell lennie, a V4-nek pedig új kell hozzájárulnia Európához, hogy közben megőrizze a kezdeményezés közép-európai jellegét.
Az esemény moderátora, Gyurcsík Iván, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék professzora elöljáróban leszögezte: több közép-európai kezdeményezés létezik, de ezek közül a V4 köti össze leginkább a régió államait, mégpedig olyan rugalmas módon, hogy míg a tagoknak különböző hagyományaik, nemzeti érdekeik vannak, mégis, tettenérhetők a közös ügyek, amelyek mentén zajlik az együttműködés. Mint fogalmazott, ennek megvoltak a különböző korszakai, egyebek mellett a 2004 és 2014 közötti periódus, amikor az uniós csatlakozás utáni cél elsősorban az energetika, az integráció, illetve az újabb bővítési hullám előkészítése volt, míg a 2014 utáni korszakban, a „geopolitikai válság időszakában” már más szektorok – így például a stratégiai infrastruktúra védelme – kerültek előtérbe.
A beszélgetés egyik vendége, a Külügyminisztérium biztonságpolitikáért és multilaterális ügyekért felelős államtitkára elmondta: Magyarország számára a V4 az elsődleges regionális együttműködési forma, és a formátum sokat fejlődött az áprilisi kormányváltás óta, ez például abból is látszik, hogy szinte azonnal miniszterelnöki szintű találkozóra került sor. Mészáros Krisztián szerint azért működik jól ez az együttműködés, mert a régió országai nagyon hasonló kihívásokkal néznek szembe, és ebbe a koordinációba szervesen beletartozik a V4+ tagja, Ausztria is, amely már csak azért is fontos partner, mert sok magyar dolgozik ott.
Michael Zimmermann, az Andrássy Egyetem Diplomácia Tanszékének vezetője sietett felhívni a hallgatóság figyelmét arra, hogy egy államnak mindig a szomszédaival a legnehezebb jó kapcsolatokat ápolnia. „1990 után a nagy kérdés a kohézió volt, integrálni kellett a kelet-európai államokat az EU-ba” – fogalmazott, és ez szerinte mára sikeresen meg is történt. Az osztrák professzor úgy vélte, a közép-európai együttműködés nagy tette lenne, ha a brüsszeli bürokrácián áthatolva fel tudná gyorsítani a döntéshozatalt az EU-ban.
Jarosław Bajaczyk, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója hozzátette: Közép-Európa már nem periféria, nagy fejlődés ment végbe az elmúlt negyedszázadban. Szerinte mára nagyon fontossá vált a koordinált együttműködés, és ezt a tagok EU-tagsága sem tudja kiváltani. „Lengyelország számára a stratégiai rugalmasság prioritás” – emelte ki a felszólaló, hozzátéve, hogy Lengyelország pragmatikus partner próbál lenni, érdeke a közép-európai érdekérvényesítés.
Szlovákia budapesti nagykövetségének politikai tanácsosa, Gabriel Szőke szerint a közép-európai országok együtt erősebb álláspontot tudnak képviselni, az egyik ilyen terület pedig az energetika, hiszen a szomszédok kölcsönösen egymásra utaltak gazdasági működésükben.
A második kerekasztal-beszélgetésen Egyiptom mint középhatalom közel-keleti befolyásáról értekeztek a szakértők, felhívva a figyelmet, hogy a nílusi állam kulcstényező, fontos közvetítő erő a régióban.
Elsőként N. Rózsa Erzsébet vázolta fel Egyiptom különleges történelmi, gazdasági és geopolitikai helyzetét. Az ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének egyetemi tanára szerint a nílusi állam középhatalom, egy megkerülhetetlen tényező a közel-keleti régióban, amelynek az ún. „arab tavasz” után új nemzeti identitása van. Gazdasági érdeke a Szuezi-csatorna és a vörös-tengeri kijáró biztonságának megőrzése, ezért a jemeni húszik tevékenységét aggodalommal figyeli. N. Rózsa Erzsébet emlékeztetett: Egyiptom az iráni háború előtti időszakban Iránnal és Törökországgal is elkezdte javítani a kapcsolatait, az oroszok atomerőművet építenek neki, a kínaiak pedig új befektetőként érkeznek oda.
Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint Egyiptom külpolitikája egyedi, nem elkötelezett, vagyis régiója konfliktusaiban hagyományosan közvetítő szerepet vesz fel, nem csatlakozik hatalmi blokkokhoz. Éppen ezért nem csatlakozott az augusztus 7-én Pakisztán, Szaúd-Arábia és Törökország között létrejött Mekkai védelmi paktumhoz sem, pedig ha a húszi konfliktust ez a szövetség a gyakorlatban kezelni tudja, akkor a professzor szerint Kairó akár mégis a csatlakozás mellett dönthet. Csicsmann László szerint a két nagy gazdasági projekt, a kínai Övezet és Út Kezdeményezés és az amerikai kezdeményezésű India-Közel-Kelet–Európa-gazdasági folyosó közül Egyiptom az előzőt favorizálja, mivel az az útvonal keresztezi a Szuezi-csatornát.
A konferencia-nyitónap záróelőadásban az egyiptomi Galala University tanára az egyiptomi-kínai kapcsolatokról beszélt. Aida Abd El Rehim emlékeztetett, hogy mindkét állam ősi civilizációk örököse, hosszú folyóik és régi agrárhagyományai, illetve családalapú társadalmaik vannak. Kína és Egyiptom között 2014 óta stratégiai partnerség áll fenn, amely elsősorban az energetikai együttműködés és a kereskedelem pillérein nyugszik. Kína számára Egyiptom egy lehetséges piac a kínai termékek számára, Egyiptom számára pedig a kínai kapcsolat előrelépést ígér az információs technológia, a logisztika és a Szuezi-csatorna fejlesztése terén. „Ezzel együtt ez nem kiegyensúlyozott kapcsolat, Kína többet profitál belőle” – tette hozzá az egyiptomi kutató, elismerve azt is, hogy hazája stratégiai együttműködéseiben egyensúlyoz Amerika és Kína között.
Szöveg: Maráczi Tamás
Fotó: Szilágyi Dénes
