A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara (ÁNTK) munkatársai egy jól álcázott születésnapi ajándékkal készültek a magyar biztonságpolitikai gondolkodás doyenjének köszöntésére. Az ÁNTK A magyar kül- és biztonságpolitika aktuális kérdései címmel konferenciát szervezett szeptember 25-én a John Lukacs Társalgóba, ahol már a gyülekező professzorok, diplomaták és biztonságpolitikai szakértők folyosói beszélgetéseiből is érezhető volt, hogy a program túlmutat egy hagyományos szakmai kerekasztal-beszélgetésen.
A megjelenteket Zachar Péter Krisztián, a ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese köszöntötte, aki elmondta, hogy a szakmai konferencia valójában meglepetés-rendezvény Gazdag Ferenc professzor 80. születésnapjának megünneplésére.
„Sejtettem, mert egy péntek délutánra szervezett rendezvény eleve nem lehet tisztességes” – viccelődött régi barátai és munkatársai körében az ünnepelt. Gazdag Ferenc, az ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének professor emeritusának köszöntésére a rendezők több felszólalót kértek fel, olyan személyeket, akik a szakember pályájának fontos állomásain közvetlen kapcsolatban álltak vele.
A bevezetőben Zachar Péter Krisztián arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a professzor biztonságpolitikai doyen, mégis, barátai más oldaláról ismerik jobban: teniszben verhetetlen, a gasztronómiai frontján csak „lecsóügyi felelősnek” hívják, míg legjobban a zene nyelvén beszél: az akkordion művésze és egy kórusban is énekel.
Deli Gergely rektor személyes hangú megemlékezésében Gazdag Ferencet különleges embernek nevezte, „egy ritka professzortípusba tartozol” – fogalmazott, majd úgy folytatta, hogy vannak oktatók, akiket tisztelnek, vannak, akiktől félnek, de ő egy olyan professzor, akit emberségéért, példamutatásáért szeretnek.
Kiss J. László a régi idők tanújaként megengedte magának a tréfát: megpróbál nem nekrológ-gyanús beszédet mondani, hiszen méltatnia kell egy embert, akinek nagy múltja van, de még él. A Németország-szakértő felidézte, hogy Gazdaggal együtt ott bábáskodtak a Magyar Külügyi Intézet megalapításánál, ennek révén találkoztak, sőt, élete egyetlen közös tanulmányát éppen az ünnepelttel írta, pontosabban kettőt: az egyiket a hidegháború históriájáról, a másikat pedig a német-francia kapcsolatokról.
Bába Iván, a Külügyminisztérium egykori közigazgatási államtitkára Gazdag Ferenc szakmai pályafutását vázolta fel adatokkal, a szikár tényeket pedig gazdagon illusztrálta humoros anekdotákkal, barátságuk közös élményeinek felvillantásával.
Ezt követően következett a közelmúlt képviselője, az a személy, aki vezetőként átvette tőle a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet irányítását. Tálas Péter felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy Gazdag Ferenc mindig konzervatív beállítottságú volt, míg ő liberális, ezért különböző gondolkodásmódjuk miatt az évek során sokat vitatkoztak, mégis barátok tudtak maradni. Mint fogalmazott, az évtizedek alatt a különböző kormányzatok alatt volt egy elvárás, hogy a kutató a szakmai álláspontja mellett valamilyen politikai szekértáborhoz is tartozzon, de ez sohasem tudott éket verni közéjük.
A fiatal kutatói nemzedék nevében végül Marsai Viktor köszöntötte a professzort. Az ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének habilitált egyetemi docense egy anekdotából idézett egy neves történészt: „Én történész vagyok, ezért az életet szeretem”, és úgy vélte, ez hűen írja le Gazdag Ferenc természetét: ő egy polihisztor, aki nemcsak a szakmájában, hanem az életben is bizonyított.
Végül maga Gazdag Ferenc emelkedett szólásra, de frappánsan csak annyit jegyzett meg, hogy a zene közvetlen, emocionális jelekkel operál, így könnyebb vele kifejezni a köszönetet, így ő inkább most zenélni fog. Meg is tette, két darabot játszott el tangóharmonikáján.
Gazdag Ferenc történelem-filozófia szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, és az Eötvös Kollégiumban életre szóló barátságokat szerzett. 1981-től tanított az ELTE-n, 1985-ben védte meg kandidátusi disszertációját az atlanti központú nyugat-európai biztonságpolitikai rendszer kialakulásáról, és ekkor született két alapvető monográfiája, a Franciaország története 1945-1988, illetve az Európai integrációs intézmények. 1991-től egy évtizedig a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet igazgatója volt, ekkor írta meg Biztonságpolitika című alapmunkáját, majd 2001 májusától a Külügyminisztérium Fegyverzetellenőrzési és Biztonságpolitikai Főosztályát vezette. 2005-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, és a politikai tudományok doktora lett. 2007-től a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2012-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára. Számos külföldi felsőoktatási intézményben (Université de Nice, az Université Libre de Bruxelles, az Université Catholique de Louvain, a párizsi Insitut des Hautes Études Diplomatique et Stratégique, a New York University (NYU), a Pittsburg State University, az otzenhauseni Europaeische Akademie, az athéni Pantheon University, a prágai Károly egyetem) is tartott előadásokat, vendégtanárként oktatott a Sorbonne-Nouvelle, Paris-III és a Sorbonne-8 Saint-Denis egyetemeken, nemzetközi konferenciákon pedig mintegy száz előadást tartott.
Szöveg: Maráczi Tamás
Fotó: Szilágyi Dénes
