A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatói Irodája második alkalommal rendezte meg a Map of Power konferenciát szeptember 23-án, az egyetem Széchenyi Dísztermében. Az Európa az átmenetben: Szövetségek, befolyás és az új hatalmi központok című angol nyelvű eseményen nemzetközi és magyar előadók a geopolitikai változások hatásairól, Európa és az Egyesült Államok átalakuló viszonyáról, illetve a kontinensünket érő fenyegetésekről értekeztek.
Nyitóbeszédében az NKE rektora felhívta a figyelmet, hogy Európa évtizedekig magától értetődőnek vette a biztonságot, így kérdéses, hogy megőrizte-e képességét arra, hogy a változó világ kihívásaira megfelelő politikai, gazdasági válaszokat tudjon adni. Deli Gergely szerint a transzatlanti kapcsolatok nagy kérdése az, hogy vajon az Egyesült Államok meddig marad elkötelezett Európa biztonságának garantálására, illetve a NATO-n belül az európai tagállamok milyen gyorsan értik meg az idők szavát, vagyis hogy tenniük kell önvédelmük megerősítése érdekében.
Liliana Śmiech, az egyetem nemzetközi főigazgatója üdvözlő felszólalásában felidézte, hogy 1944 októberében egy egyeztetésen Winston Churchill brit miniszterelnök egy papírt nyújtott át Sztálinnak, rajta kézzel írva a kelet-európai befolyási övezetek országokra lebontott százalékos megosztása, régen így ment ez, de – mint mondta – ma is vannak hatalmi központok, befolyási övezetek, a nyugati érdekszféra határán a Baltikum és a Fekete-tengeri régió pedig egyre meghatározóbb szerepet játszik.
A konferencia nyitóelőadásában a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, parlamenti államtitkára veszélyes időkről beszélt, hiszen a világrend strukturális átalakulásban van úgy, hogy a korábbi biztonság és stabilitás elillanni látszik: a nagyhatalmak a befolyási övezeteik megtartása érdekében új fegyverkezési versenyt kezdtek, a „hard power alkalmazása folyamatossá vált”, az ukrajnai háború pedig azt jelzi, hogy Oroszország „hosszú távon fenyegetést jelent majd az euro-atlanti biztonságra”.
Kürtös László Antal Darwin híres mondatát értelmezve úgy vélte, ezt az új helyzetet „nem a legerősebb éli túl, hanem az, aki a legjobban tud ehhez alkalmazkodni”. A védelmi tárca parlamenti államtitkára szerint az európai biztonság sarokköve továbbra is a NATO marad, de Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia saját biztonságáért, ezért modernizálnia kell katonai képességeit, a tagállamoknak pedig modernizálniuk kell magát a transzatlanti együttműködést. A magyar kormány ennek érdekében júniusban egy pénzügyi tervet tett le az asztalra az úgynevezett hágai kritériumok által jelzett védelmi vállalások teljesítésére.
A nemzetközi konferencia első panelbeszélgetésén, amely az EU és az Egyesült Államok konfliktusos viszonyát taglalta, Szemerkényi Réka, Magyarország volt amerikai nagykövete leszögezte: Európa útelágazódáshoz érkezett, és ezt végre észre is vette; a helyzet azt követeli, hogy az EU egyetértésre jusson Amerikával, a többi között a védelmi képességek fejlesztésének üteméről. Az Equilibrium Institute (Egyensúly Intézet) nemzetközi igazgatója szerint az európaiak hozzászoktak a békés élethez, de az új kihívások miatt most stratégiai gondolkodásra van szükség.
Csizmazia Gábor különösnek találta, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az egy hete elmondott évértékelő beszédében (State of the Union) kiemelkedő jelentősége ellenére a transzatlanti kapcsolatokról alig beszélt. Az NKE John Lukacs Intézetének (JLI) tudományos főmunkatársa emlékeztetett: novemberben félidős kongresszusi választások lesznek az Egyesült Államokban, annak kimenetele előre nem látható, és nem kicsi a tét, a védelmi büdzsé kiterjesztéséről nagy kongresszusi vita várható, a törvényhozás korlátozni akarja az elnök külpolitikai mozgásterét, és ez hatással lehet Donald Trump Oroszország- és Közel-Kelet-politikájára is. Európa számára pedig nem mindegy, hogy a közeljövőben Amerika izolacionista lesz, vagy visszatér az európai partnerséghez – tette hozzá az előadó.
Liliana Śmiech úgy vélte, hogy a Von der Leyen-beszéd az EU helyzetének viszonylag jó elemzése volt, viszont kimaradt belőle a jövőbeli biztonságpolitikai intézkedések felvázolása. Az NKE nemzetközi főigazgatója szerint egy biztos: Európa biztonsága továbbra is a NATO-n nyugszik majd, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy mielőtt az EU a Kanadával vagy más államokkal való partnerségre helyezi a fókuszt, helyesebb lenne, ha a már elkezdett bővítési ügyeivel foglalkozna alaposabban, nevesül a Nyugat-Balkán, Moldova vagy Ukrajna kérdésével.
Új realitások vannak Európában: Svédország és Finnország csatlakozott a NATO-hoz, Lengyelország és a balti államok nagy összegeket fektettek be a védelmi szektorba, vagyis a NATO keleti szárnya látványosan megerősödött – hangsúlyozta Szemerkényi Réka, aki szerint az EU-nak a hagyományos katonai képességei fejlesztése mellett prioritásként kellene kezelnie a kritikus infrastruktúrák védelmét is, miután „Oroszország négyszer annyi kibertámadást intéz európai infrastruktúra ellen, mint 4-5 évvel ezelőtt”, az ukrajnai háború előtt. A volt nagykövet úgy vélte, Európa stabilitása attól függ, hogy az európai NATO-tagállamok betöltik-e a katonai szövetség képesség-fejlesztési követelményeit, a transzatlanti együttműködés sikere pedig attól, hogy együtt képesek-e kordában tartani a globális rendszer két nagy kihívóját, Oroszországot és Kínát.
A második panel témája az európai gazdaság és versenyképesség törékenysége volt, a kiindulási pont pedig az a tézis, hogy Európa gazdasági súlyával ellentétben nem képes stratégiai befolyást gyakorolni a globális politikai folyamatokra.
„Nem az agyonszabályozottság a legnagyobb baj, hanem maga az európai gazdaságpolitika okoz gondot” – szögezte le Portugália volt Európa-ügyi minisztere, aki szerint Kínához és Amerikához képest az az európai gazdaságirányítás óriási hátránya, hogy „nem stratégiai módon gondolkodunk a gazdaságról”. Bruno Maçães felhívta a figyelmet, hogy a versenyképesség betegeskedése nem újkeletű probléma, az mindig is a bajok gyökere volt Európában, a megoldás kulcsa pedig az európai gazdaság motorjának, a német gazdaságnak a lendületbe hozása.
Prőhle Gergely elmondta: vissza kellene térni az EU alapító atyáinak vezérlő gondolatához, a szubszidiaritás elvéhez, ugyanis a versenyképesség a gazdaság alsó szintjein máshogy néz ki, mint a felső szinten elképzelt és megalkotott szabályozás.
Guillaume Klossa, a francia EuropaNova think tank elnöke szerint az európai gazdaság irányítói sok hibát vétettek mind a mesterséges intelligencia hasznosítása, mind a versenyképesség szabályozása terén, a csalódottság pedig sok illúziót kelt a gazdaság megváltoztathatóságával kapcsolatban, és ez a képzet táplálja például a szélsőjobb és a szélsőbal megerősödését is az európai politikában.
„A szavazók olyan vezetőket akarnak látni, akik az érdekeiket képviselik” – érvelt ez ellen Prőhle Gergely, mondván: az embereknek elegük van a régi politikai elitből, mert az EU nem sikeres, és az európai jövő sem túl fényes jelenleg, ezért nem érdemes mindig a politikai szélsőségektől riadozni (hiszen Európában az intézmények és a kontrollmechanizmusok erősek), ehelyett kormányozni, felelős politikákat kellene csinálni. „Az EU versenyképessége attól függ, hogy a szubszidiaritás milyen mértékben érvényesül a gazdaságban” – ismételte még egyszer a programigazgató.
A Map of Power II. konferencia harmadik kerekasztal-beszélgetésén a Baltikum és a fekete-tengeri régió jelentőségének felértékelődését méltatták a meghívott előadók.
Elsőként a Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára beszélt arról, hogy vannak jól működő együttműködési keretek Közép- és Kelet-Európában, ezek zászlóshajója pedig a visegrádi együttműködés (V4), amely egy „régi és jól bevált forma”, de az is látszik, hogy még most sincs elég tisztelet a kelet-európai kezdeményezések iránt az EU-ban. Breuer Klára felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország szövetségi és együttműködési keretei régóta világosak, hazánk be van ágyazódva a NATO és az EU szövetébe, majd utalt arra, hogy 1990-ben mindenki a Nyugatra tekintett, 2026-ban azonban már leginkább a Kelet és a Dél összeköttetésére lenne szükség.
Gheorghe Magheru volt román nagykövet, a New Strategy Center biztonságpolitikai agytröszt tudományos tanácsának tagja egyetértett, mondván: a regionális együttműködések az 1990-es években indultak el, ezek közül jelentős volt a délszláv háborúk traumáin túllépő délszláv kooperáció, illetve hazája, Románia számára a Bukaresti Kilencek kezdeményezés, amelyet az Egyesült Államok eleinte energetikai együttműködésként támogatott, de egyre inkább biztonságpolitikai-katonai jelentősége lett, hiszen összekötötte a V4-eket a balti államokkal és a Fekete-tenger menti Romániával és Bulgáriával, ami stratégiai jelentőségű tett.
A sok együttműködés közül meg kell nézni, melyik működik, és melyik nem, mert végső soron csak ez számít – szögezte le hozzászólalásában a New Direction konzervatív think tank vezérigazgatója, aki szerint ezekben a kooperációkban egyre több kompromisszum lesz várható. Witold de Chevilly úgy vélte, a NATO esetében Svédország és Finnország csatlakozása fordulatot hozott, míg az európai fegyverzetfejlesztés jelentősége kiemelt, ugyanis nem ugyanaz amerikai és dél-koreai katonai technológiát vásárolni, vagy saját fegyvereket fejleszteni Európában.
Calum T. Nicholson hasonlóképp nem az együttműködések számában, mint inkább azok hatékonyságában, cselekvőképességében látta a helyzet kulcsát. Az O'Sullivan & Partners igazgatója rámutatott: a nemzetbiztonság ügyét sok európai állam nem tekinti prioritásnak, a kelet-európai országok azonban igen, és ez nem véletlen, az orosz fenyegetés miatt a biztonsági kihívásokra gyorsabban és érzékenyebben reagálnak. Nicholson szerint Lengyelország olyan Kelet-Európa számára, mint Kína a Távol-Keletnek: a régió nehézsúlyú vezetője, míg az EU és Kanada közeledését inkább jelképes akciónak érzékelte, amelynek az az igazi üzenete, hogy Kanada le akar válni Amerikáról.
A szerdai konferencia egy díjátadó ünnepséggel végződött. A klímaváltozás gazdasági hatásait kimutató Stern Review kiadásának 20. évfordulóján az egyetem esszéíró versenyt hirdetett a hallgatók között, a legszínvonalasabb munkákat a három legjobb szerző a hallhatóság előtt elő is adhatta. A versenyt az Aleksandra Palkova, Pálvölgyi Tamás és Zalai Csaba alkotta háromtagú döntőbizottság ítélete alapján William Rebodello, a budapesti BME volt hallgatója nyerte meg.
Szöveg: Maráczi Tamás
Fotó: Szilágyi Dénes
