Van-e univerzális definíció arra, mikor számít sikeresnek egy adott állam gazdasága? Három gazdasági szakember vitázott erről az NKE panelbeszélgetésén.
A GDP-n túl: milyennek kellene lennie a sikernek? címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatói Irodája (NFI) szeptember 16-án a John Lukacs Társalgóban.
Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi főigazgatója nevében Pálfalvi Noémi, az NFI munkatársa köszöntötte a hallgatóságot, felhívva a figyelmet a téma, a GDP szerepe körüli viták fontosságára. Az est külföldi vendége, az indiai közgazdász Mandeep Mahendru nyitóelőadásában azonnal leszögezte: véleménye szerint egy állam gazdasági állapotának pontos leírására a bruttó hazai termék (GDP) mint mérőszám önmagában nem alkalmas, mégis, együtt kell vele élnünk, hiszen az alkalmazása óta eltelt kilencven évben hatékony mutatónak bizonyult.
A Ludovika Public Diplomacy Hub vendégelőadója szerint bár a GDP nem tökéletes mérőegység, a közeljövőben mégsem fogja más mérőszám felváltani, a megoldás inkább az lehet, ha mellette más tényezőket is figyelembe vennének az elemzők.
Mandeep Mahendru felhívta a figyelmet arra, hogy a GDP-mutató a gazdasági termelésről, egy adott időszakban egy adott országban előállított javak összességéről ad tájékoztatást, de a nemzeti jövedelem önmagában nem fejezi ki az adott gazdaság ennél összetettebb helyzetét, valós állapotát.
Az indiai gazdasági szakértő úgy vélte, a nemzetgazdaságok jellemzésekor nem szabadna csupán egyetlen globális formulát alkalmazni, sokkal árnyaltabb megközelítésre lesz szükség a jövőben – ő erre azt javasolná, hogy egy új, többtényezős értékelőrendszert kellene bevezetni, mert ha a termelt javak mellett olyan mutatókat is számba vennének az elemzők, mint például a munkanélküliség, az életminőség vagy egyes társadalmi rétegek egy adott időszakon belüli elszegényedése, akkor sokkal árnyaltabb képet adhatnának a vizsgált gazdaságról.
A felvezető előadásra reagálva a kerekasztal-beszélgetés másik résztvevője, Czeczeli Vivien egyetértett azzal, hogy GDP pontos indikátor, jó mutató, de korrekcióra szorul. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének kutatója felidézte, hogy a GDP-t mint mérőszámot az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság után vezették be, és hatékony eszköznek bizonyult, ugyanakkor a gazdaság komplexitásának valós bemutatására tényleg nem alkalmas. Erre Japán példáját hozta fel: a beruházások, fejlesztések önmagukban nem igazolják, hogy egy gazdaság fejlődik, hiszen egy természeti katasztrófa utáni újjáépítés csak helyreállítás, nem fejlődés; nagy beruházások történhetnek, mégsem lesz velük több a katasztrófa előtti javak összessége, ez csak azok reprodukciója. Másik példának az Egyesült Államok esetét hozta fel: az amerikai dereguláció példamutató, a vállalatok nagyon erősek, mégis, az egészségügyi szolgáltatások nem mindenkire terjednek ki, a multiknál dolgozó munkavállalóknak pedig sok esetben nincs idejük a családjukra, egyszóval a gazdasági fejlettség nem feltétlenül jelenik meg a mindennapi életminőségben, ahogy egy jó GDP-adat sem feltétlenül jelenti azt, hogy az egy főre jutó jövedelem tekintetében is jól áll az ország.
Czeczeli Vivien szerint a GDP-adat mellett egyéb indikátor lehet még egy adott országban az állampolgárok várható élettartama, vagy akár egy további, nem elhanyagolható tényező, a természetes erőforrások megléte vagy hiánya, illetve azok hasznosítása. Mint mondta, a kommunista gazdaságok jó makroszámokat, ipari adatokat tudnak produkálni, de a jogegyenlőségről, az életminőségről vagy az egyéni szabadság fokáról kevéssé adnak tájékoztatást ezek a mutatók.
Mandeep Mahendru megerősítette kollégája észrevételeit: ő is úgy vélte, hogy az emberek inkább a politikailag szabadabb államokban boldogabbak, nem feltétlenül a gazdagabb államokban.
A beszélgetés harmadik résztvevője, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) vezérigazgató-helyettese azzal a gondolattal csatlakozott a vitába, hogy a versenyképesség szempontjából a nemzetgazdaságok jellemzésénél van még egy nagyon fontos tényező, ez pedig a kockázatvállalás hajlandósága. Máté-Tóth István szerint ugyanis ebből a bátrabb hozzáállásból származik szinte minden innováció, a vártnál jobb eredmények, a bátortalan állami gazdaságirányításból pedig a stagnálás. A tőkepiaci szakértő hozzátette: ebben az ázsiai országok jobbak, az európaiak gyengébbek.
A beszélgetés tetőpontján a moderátor Vargha Márk, a Nemzetközi Főigazgatói Iroda tanácsadója feltette a nagy kérdést: van-e a nemzeti vagy nemzetgazdasági sikerre egy univerzális definíció?
A BÉT vezérigazgató-helyettese szerint nincs, hiszen minden nemzetnek más-más kulturális meghatározottsága és gazdasági teljesítőképessége van, a jólétnek alternatív mérőszámai lehetnek, és ennek összetett dinamikája van.
Czeczeli Vivien úgy vélte, minden országnak más az elvárásrendszere, és ezért nehéz összehasonlításokat tenni. Szingapúr példáját hozta fel: a délkelet-ázsiai városállamban sokat fektettek a közbiztonság, az oktatás vagy a kereskedelem fejlesztésébe, az ő fejlődési modelljük teljesen más, mint más országoké
Az NKE kutatója szerint ráadásul elég kiszámíthatatlan a jövő, a mesterséges intelligencia (AI) átalakítja a gazdaságokat, nagy szerepe van a növekedés stimulálásában. „Az AI cégek óriási bevételekre tesznek szert, és szolgáltatásaik nagy hatást gyakorolnak a társadalomra. De éppen emiatt nagyobb felelősséget is kellene vállalniuk a közös jövő kialakításában” – fogalmazott Czeczeli Vivien.
Máté-Tóth István zárógondolatában az európai és az amerikai modell különbségét szemléltette: míg Amerikában a befektetők nagy hangsúllyal koncentrálnak a tőzsdére, a megtakarítások 40 százaléka oda összpontosul, vagyis a részvénypiac súlya nagy, addig az európaiak alig hajlandóak részvényekbe fektetni. Ennek egyik oka az, hogy az amerikai részvénypiaccal ellentétben Európában nincs egy európai egységes tőzsde – ha lenne, akkor alakulhatnának ki olyan globálisan versenyképes, tudásalapú vállalatok, mint az óceán túlpartján például a Meta vagy a Google. A tőkepiaci szakember szerint az európai tőkepiac rosszul működik, a megtakarítások, a digitális szolgáltatásokra költött pénzek nagy része Amerikába vándorol, az európai gazdaság alulteljesít, és ez összefüggésben áll a társadalmi feszültségek növekedésével.
Szöveg: Maráczi Tamás
Fotó: Szilágyi Dénes
