Bemutatták a Magyarország az Európai Unió Tanácsának elnökeként című kötetet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Széchenyi Dísztermében június 19-én, amely a magyar EU-elnökség tapasztalatait és eredményeit dolgozza fel. Az Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Európa Stratégia Kutatóintézete (ESKI) által rendezett panelbeszélgetés a bemutató kapcsán a magyar elnökség jelentőségét értékelte, valamint sorra vette az Európai Unió előtt álló legfontosabb kihívásokat.
Köszöntőjében Török Bernát, az EJKK főigazgatója hangsúlyozta, hogy egy kutatóintézet életében egy könyv megjelenése mindig ünnep, hiszen a tudományos munka egyik legfontosabb eredménye. Egy kötet magában hordozza az alkotók gondolatait, szellemi munkáját és értékválasztását is. A főigazgató szerint a bemutatott könyv több okból is ünneplésre ad lehetőséget. Egyrészt Magyarország európai uniós tagságának és a soros elnökség sikeres lebonyolításának állít emléket. Bár az Európai Unió működésével kapcsolatban lehetnek viták és kritikák, Magyarország tagsága és az ország aktív szerepvállalása az európai együttműködésben önmagában is érték.
Másrészt a kötet hozzájárul az Európai Unióról szóló magyarországi közbeszéd minőségének javításához. Török Bernát szerint az uniós kérdésekről folytatott párbeszéd az elmúlt években egyre inkább politikailag és ideológiailag terheltté vált, ezért különösen fontosak azok a munkák, amelyek szakpolitikai szempontokból, tényekre és elemzésekre építve közelítik meg a kérdést.
A panelbeszélgetés során Kutasi Gábor, az NKE Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének vezetője az Európai Unió gazdasági helyzetét értékelve arra hívta fel a figyelmet, hogy az unió hosszabb ideje relatív versenyképességi visszaeséssel küzd. A tudásalapú gazdaság és az innováció korában az Európai Uniónak vezető szerepet kellene betöltenie, ám az Egyesült Államokkal és Kínával összevetve egyre nagyobb lemaradás tapasztalható. Az unió gazdasági súlyának csökkenése nemcsak a versenyképességet érinti, hanem az EU nemzetközi befolyását is gyengíti. A globális gazdaságban azok a szereplők tudnak meghatározó pozíciót betölteni, akik képesek lehetőségeket kínálni partnereiknek. Az Európai Unió ugyanakkor sok esetben saját tagállamai mozgásterét is szűkíti, miközben a korábban egyértelmű előnyöket jelentő integráció egyes területeken egyre inkább korlátként jelenik meg.
A nemzetközi környezet változásairól Zalai Csaba, az NKE Nemzetközi Szervezetek Kutatóműhelyének vezetője beszélt. Emlékeztetett arra, hogy 2024-et gyakran szuperválasztási évként emlegették, hiszen a világ lakosságának jelentős része járult az urnákhoz. Az események azonban nem hozták vissza azt a stabil nemzetközi rendet, amely az elmúlt évtizedek fejlődésének alapját jelentette.
A világ ma veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb, mint korábban. Az EU különösen nehéz helyzetben találta magát, hiszen korábbi gazdasági modelljének három fontos pillére is meggyengült: az olcsó orosz energia, az Egyesült Államok által biztosított védelmi háttér, valamint a Kínával fenntartott kedvező gazdasági kapcsolatok. A transzatlanti kapcsolatok feszültebbé válásával az uniónak saját válaszokat kell találnia a kihívásokra.
A beszélgetés során többször szóba került az Európai Unió versenyképességének és a zöld átállásnak az összefüggése is. Zalai Csaba szerint továbbra sem egyértelmű, hogyan lehet összehangolni a klímavédelmi célokat az ipari versenyképesség megőrzésével. Különösen a kelet-közép-európai tagállamok esetében jelent problémát, hogy eltérő technológiai és fejlettségi szintről indulnak, mint a nyugat-európai országok. Illetve kérdés, egyáltalán érdeke-e a közösségnek, hogy a Kelet-Közép-Európa ugyanolyan fejlett legyen, mint a nyugati országok.
Navracsics Tibor, NKE ESKI tudományos főmunkatársa, az ELTE ÁJK egyetemi docense a magyar elnökség tapasztalatait értékelve hangsúlyozta, hogy a soros elnökséget ellátó országok mozgástere eleve korlátozott, különösen akkor, ha nem a legnagyobb tagállamok közé tartoznak. Ennek ellenére Magyarország sikeresen látta el azokat a koordinációs feladatokat, amelyek az intézmények közötti együttműködés biztosításához szükségesek voltak.
Az elmúlt évek egyik legfontosabb tanulsága, hogy az Európai Unión belüli felzárkózás motorjai egyre inkább a közép- és kelet-európai térség nagyvárosai. Varsó, Prága, Pozsony, Budapest, Bukarest vagy a balti fővárosok jelentős fejlődést mutattak, miközben Nyugat-Európa több térségében stagnálás vagy akár leszakadás figyelhető meg.
A kohéziós politika jövőjéről szólva a résztvevők egyetértettek abban, hogy az Európai Uniónak újra kell gondolnia a felzárkóztatás eszközeit. Felmerült a kérdés, hogy elegendő-e pusztán forrásokat biztosítani a kevésbé fejlett régiók számára, vagy inkább azokat a térségeket kell támogatni, ahol a beruházások gyorsabban és hatékonyabban hasznosulnak.
Navracsics Tibor arra is rámutatott, hogy a demográfiai folyamatok egyre nagyobb kihívást jelentenek. A fiatal, képzett munkaerő számos térségből a nagyvárosokba vándorol, ami tovább növeli a regionális különbségeket. Véleménye szerint a jövő kohéziós politikájának ezekre a folyamatokra is reagálnia kell.
Az EU előtt számos kihívás áll (a versenyképesség helyreállítása, a bővítés, a bemutatott kötet pedig ehhez a párbeszédhez kíván tudományos alapokon nyugvó hozzájárulást nyújtani.
Szöveg: Jancsó Orsolya
Fotó: Szilágyi Dénes