Tisztelt Egyetemi Közösség!
Ismét egy rendhagyó Húsvét, egy újabb, a lelkületünktől idegen módon megtartandó ünnep előtt állunk. A nagypénteki befelé fordulás, a feltámadás magasztos története, a Húsvét kellékei és ízei, a locsolkodási versikék sorai sokak számára mást jelentenek most, mint azelőtt, vagy éppen átmenetileg elveszítik jelentőségüket. Az is lehetséges, hogy szűkebb vagy tágabb környezetünkben ezekre, a tavasz illatával és friss levegőjével egybefonódó idilli életképekre és érzésekre idén árnyék borul. Bárhogyan is gondolkodunk az ünnep jelentőségéről, a Húsvét egy olyan alkalom, amely arra készít fel minket, hogy reméljünk és bízzunk, egyúttal adjunk hálát mindazért, amit eddig kaptunk.
Engedjék meg, hogy a magam részéről megköszönjem áldozatos munkájukat, a kiemelkedő és példamutató teljesítményeket és az egyetemi közösségként való lét és összefogás nap mint nap megélt alkalmait. Kiemelten köszönöm azok munkáját, akik továbbra is rendszeresen hivatali munkavégzési helyükön dolgoznak, és töretlenül helytállnak.
A Húsvét egyik tanítása a szenvedés, az áldozat, amelyet a dicső feltámadás követ. Kérem Önöket, hogy kapaszkodjunk most ebbe, a szokásosnál is jobban, és egyetemi közösségként, magánemberként tekintsünk bizakodóan előre az elkövetkezőkre, bízva abban, hogy mihamarább visszatérhetünk megszokott és szeretett életünkhöz.
Ennek jegyében kívánok mindannyiójuknak boldog ünnepet, és hozzá jó egészséget! Vigyázzanak magukra és szeretteikre.
Üdvözlettel,
Koltay András
rektor