XV. Euro-atlanti Nyári Egyetem – Fókuszban Magyarország 15 éves NATO-tagsága

Július utolsó hetében újra megtelt a NATO és a válságkezelés iránt érdeklődő „nyári egyetemistákkal” a szolnoki MH Béketámogató Kiképző Központ. A 15. alkalommal megrendezésre került Tiszai Euro-atlanti Nyári Egyetem a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem együttműködésén alapuló képzése, ahol a fiatal értelmiségiek, biztonságpolitikai szakértők és a Magyar Honvédség tagjai egy hétig inspiráló környezetben tanulhattak a legjelentősebb magyar szakértőktől és egymástól.

A Nyári Egyetem szakmai programjai

A Magyarországon egyedülálló Nyári Egyetem előadás- és szemináriumsorozata 2014-ben – a magyar NATO-csatlakozás 15. évfordulójára tekintettel – a NATO feladatrendszerére, válságkezelő tevékenységére és az új típusú biztonsági kihívásokra adott válaszaira kiemelt figyelmet fordított. A résztvevők megismerhették a válságkezelés elméletét és gyakorlatát, valamint a NATO jelenlegi kihívásait és jövőképét, különös tekintettel a szövetség 2014. szeptemberi csúcstalálkozójának előzményeire és a komplex, katonai – rendvédelmi – közigazgatási együttműködést szükségessé tevő kihívásokra. A gazdag tematikájú programban az előadások, szemináriumok meghatározó eleme volt Magyarország szerepének, lehetőségeinek bemutatása is a nyári egyetem „hallgatóinak”.

A nyári egyetem megnyitóján Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka, szolnoki helyőrségparancsnok köszöntötte a résztvevőket. A tábornok elismerően szólt arról az együttműködésről, amely civilek és katonák szimbiózisát alakította ki az évek során a Magyar Honvédség második legnagyobb helyőrségén, ahol 11 katonai alakulat található. Kun Szabó István vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a nyári egyetem hallgatóinak sokszínűségét méltatta: idén 64 hallgató vesz részt a képzésen a tág védelmi szférából – a Magyar Honvédség tisztjei, altisztjei, a Katonasuli program oktatói, biztonság- és védelempolitikával foglalkozó szakemberek, doktoranduszok és egyetemi hallgatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről és több vidéki egyetemről is. Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettese Magyarország 15-éves NATO-tagsága kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy éljenek a lehetőséggel, és ismerjék-vitassák meg a Magyar Honvédség eredményes integrációját a szövetségbe, felmérve azokat az eredményeket is, amelyeket erőn felül teljesítve értünk el az elmúlt években. Apáti Zoltán ezredes, az MH Béketámogató Kiképző Központ parancsnoka ezt követően már „házigazdaként” köszönthette a visszatérő nyári egyetemet.

A 15. Euro-atlanti Nyári Egyetem első előadását Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója, a nyári egyetem vezetője tartotta „Biztonságfelfogásunkról” címmel. Előadásában a biztonság fogalmi és tartalmi változását és a nemzetközi biztonság szereplőinek bővülését mutatta be, és emellett arra hívta fel a figyelmet, hogy jelentősen megnövekedett a szubjektív biztonságnak, vagyis a biztonság percepciójának a szerepe a társadalmak biztonságfelfogásában. Mivel a társadalom legtöbb tagja a közvetlen környezete biztonságán kívüli biztonságpolitikai eseményekről és folyamatokról a tömegmédián és politikai közbeszéden keresztül szerzi ismereteit, a biztonságról így szerzett ismereteket szubjektív biztonságnak nevezi a nemzetközi biztonsági tanulmányok szakirodalma. Ennek jelentősége alapvetően két ok miatt növekedett meg napjainkban. Részben azért, mert az információáramlás globalizációja miatt az átlagpolgár számára lényegében feldolgozhatatlan mértékűre növekedett a biztonságra vonatkozó információ mennyisége, részben pedig azért, mert napjainkban meghatározó politikai törekvéssé vált az igazság saját olvasatának elfogadtatása a politikai elitek különböző csoportjainak részéről. Ehhez a modern konfliktusok főszereplői nem csupán valós tények torzításának már korábban is ismert eszközét használják fel, de a tények kreálásának a torzításnál sokkal durvább eszközét is.

Tálas Péter a magyar biztonságfelfogás jellemzésével zárta előadását, amelyet olyan a szociális biztonságra és közbiztonságra fókuszáló biztonságpercepciónak írt le, amely az elmúlt 25 évben nem érzékelt katonai fenyegetést, s amelyben – a felmérések szerint – még a környezeti biztonság fontossága is megelőzi a biztonság katonai dimenzióját. Ez az előadó szerint megnöveli a politikai elit felelősségét abban, hogy akár a társadalom közömbössége mellett is biztosítsa a védelmi szektor finanszírozását.

A hallgatóság a következő előadáson a szubjektív biztonság koncepciójával ismerkedhetett meg alaposabban. A panelbeszélgetésen Csiki Tamás, Kiss Péter, Németh Bence, Németh Gergely és Tálas Péter vitatta meg a közép-európai államok eltérő biztonságpercepcióit.

Németh Bence Fareed Zakaria The Post American World című művében bemutatott három geopolitikai sorsforduló – Európa felemelkedése az 1500-as években, az Egyesült Államok globális vezető szerepének kialakulása a 20. század első felében, valamint a 2008-as gazdasági válság – kapcsán hívta fel a figyelmet arra, hogy Közép-Európa államai mindhárom fordulatot megelőzően erősödőben voltak. A térség felzárkózását azonban a válság megakasztotta, most pedig egy új, formálódó világrendben kellene meglelni a módot a felzárkózás folytatására.

Kiss Péter a fél éve elkészült minisztériumi belső stratégiai elemzés néhány pontját mutatta be. A Magyarországot fenyegető veszélyek közt egyre kevesebb klasszikus geopolitikai kihívást találunk, azonban a nem klasszikus fenyegetések 10-15 éves távlatban egyre jobban fogják érinteni hazánkat. A Honvédség feladata, hogy ilyen környezetben a biztonságot szélesen értelmezve adekvát válaszokat adjon azokra a kihívásokra, amelyek például a katasztrófavédelem, az árvízvédelem vagy a kibervédelem területén jelentkeznek, és így megőrizze a honvédelem társadalmi megbecsülését.

Németh Gergely a társadalom biztonságpercepciója és a védelmi kiadások, valamint a haderő céljai és szervezeti felépítése közti szoros kapcsolatot emelte ki. A biztonság szektorokra bontva felfogható olyan közjószágokként, melyek közül a társadalom saját preferenciáinak fényében választ. A korlátozott erőforrások elosztása az alapján történik, hogy a társadalom melyik közjószágot – a szociális, a gazdasági, az egészségügyi, a katonai stb. biztonságot – tartja fontosabbnak. Az optimális eset eléréséért azonban tenni kell: a társadalmat informálni kell, tudatosságra nevelni, valamint odafigyelni arra, amit mond.

Csiki Tamás arra a jelenségre mutatott rá, hogy a NATO tagállamai egyre inkább saját társadalmaik felé fordulnak, és próbálnak megoldást találni arra a problémára, hogy az embereket egyre kevésbé érdeklik a honvédelem kérdései. A fegyveres erők és a társadalom kapcsolatát három pillérre építhetjük fel. Az első a folyamatos tájékoztatás, a napi szintű informáltság és informálás. Hasonlóan fontos a társadalom érintettsége és érdekeltsége a honvédelmi kérdésekben. Harmadik pillérként szükséges lenne, hogy a társadalom strukturált, racionális ismeretekkel is rendelkezzen a honvédségről.

Tálas Péter a magyar társadalom preferenciarendszerét vizsgálta meg közelebbről. A legvidámabb barakk „kádári jólétéhez” szokott magyar társadalomnak a rendszerváltás negatív gazdasági következményei, az 1990-es évek megszorító intézkedései után 2008-at követően újabb súlyos gazdasági válsággal kellett szembenéznie, így kijelenthetjük, hogy a gazdasági biztonság indokoltan a legfontosabb a magyar társadalom szemében.

A hétfői nap második kerekasztalánál Kiss Péter, Németh Bence, Németh Gergely, Tófalvi Fruzsina és Tóth Máté foglalt helyet, terítékre pedig a regionális védelmi kooperációk kerültek. Németh Bence a gombamód szaporodó regionális együttműködési platformokat – NORDEFCO, brit-francia védelmi együttműködés, Benelux védelmi együttműködés, V4 országok együttműködése – vázolta fel röviden. A regionális kooperatív fórumok megerősödésének okaként egyértelműen azonosítható a résztvevő országok védelmi költségvetésének csökkenéséből fakadó nyomás. Az alulról szerveződő regionális együttműködések potenciálját az EU és a NATO egyaránt felismerte, előbbi a Pooling&Sharing, utóbbi a Smart Defense ernyője alatt próbál intézményi hátteret biztosítani a kooperálók számára.

Németh Gergely a többnemzeti együttműködési formák és a NATO kapcsolatát vette górcső alá. A regionális együttműködések hajtóerejeként ő is a források szűkösségének kényszerítő hatását és az ezzel találkozó ambíciókat azonosította. A költséghatékony nemzetközi együttműködés gondolata minden nehézsége ellenére politikailag kiválóan eladható, így nem meglepő, hogy az alulról szerveződő regionális kooperációk találkoztak a NATO felülről szerveződő Smart Defense koncepciójával. Az együttműködés haszna a közösen létrehozott képesség mellett a közös munka során kialakuló intézményes kapcsolat. A tapasztalatcsere, egymás megismerése, a doktrínák közelítése az interoperabilitás növekedését jelenti, egy védelmi együttműködés tehát már önmagában érték.

Tófalvi Fruzsina a közép-európai védelmi együttműködések közül legtöbb figyelmet élvező Visegrádi együttműködés katonai oldalát mutatta be. A regionális kooperáció kétszintű, egyrészt feltételez politikai együttműködést, másrészt ennek gyakorlati megvalósulását. Utóbbi képességek megosztásában, közös fejlesztésben, védelmi ipari együttműködésben, illetve közös alakulat felállításában ölthet testet. A V4 katonai oldala három pillérre épül: zászlóshajónak jelenleg a 2016-ra felálló EU Harccsoport létrehozása tekinthető. A második pillér a védelmi tervezési folyamat és a nemzeti képességfejlesztési programok ütemezésének összehangolása, a harmadik pedig a közös kiképzési stratégia megalkotása.

Kiss Péter azt a lényeges kérdést vetette fel, hogy a számos együttműködési lehetőség közül melyek azok, amelyek leginkább megérdemlik a pénz- és energia-befektetést, illetve melyekben képes Magyarország részt venni. A regionális együttműködési alternatívák „két és fél” iránya közül az elsőt a lengyel vezetésű V4 jelenti, amely geopolitikai értelemben „Oroszországra figyel”. A másik lehetőség az Olaszországgal közösen felállított alakulat. Ennek az együttműködésnek sokkal inkább a Balkán a politikai célterülete. A harmadik opció a németekkel való együttműködés, melyre alapot a közös műveleti tapasztalatok jelentenek.

Tóth Máté a védelmi együttműködések egy kiemelkedően pozitív példáját, a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központját mutatta be. A szűk, jól lehatárolt szakmai profilú központ olyan többnemzeti együttműködési forma, melynek keretnemzete Magyarország. A nagyfokú specializáció a Szövetségen belüli tehermegosztásnak olyan formája, mely ugyan bizonyos nemzeti képességek gyengülésével járhat, azonban hazánkat egy szűk területen nélkülözhetetlenné teszi a NATO számára.

Hétfő délután Csiki Tamás előadásában az európai államok által a gazdasági válságra és forrásszűkösségre adott válaszokat összegezte a NATO és az EU védelempolitikája, valamint a fegyveres erők fejlesztése terén. Az elmúlt években egyre komolyabb kritika fogalmazódik meg Európa – különböző metszetekben a NATO európai tagállamai, az Európai Unió, vagy egyes európai országcsoportok – államaival szemben azt illetően, hogy nem fordítanak kellő figyelmet és elegendő erőforrást a nemzetközi biztonság fenntartására, a stabilitás fokozására – összességében pedig az ezekhez a feladatokhoz szükséges védelmi, katonai képességek kialakítására, fenntartására. Az elégedetlenség oka, hogy az európai államok többsége számos területen végrehajtott csökkentéssel reagált a gazdasági válságra: csökkentették a haderő-létszámot, a civil állományt, a juttatásokat, a létesítmények számát, egyes fegyvernemeket és hadfelszereléseket, az eszközök beszerzését és modernizációját, a kutatás-fejlesztésre fordított forrásokat, olykor műveleti szerepvállalásukat és átfogó érelemben nemzetközi ambíciószintjüket is. Mindez szűkülő feladatkört eredményezett mind a fegyveres erők alkalmazhatóságának földrajzi fókusza, mind a reagálási képesség és a végrehajtható feladatok spektruma tekintetében.

A Nyári Egyetem második napja azokra a kérdésekre fókuszált, amelyekre a NATO a 21. század ún. „új típusú” biztonsági kihívásai kapcsán keresi a válaszokat. Szőnyegi János, aki az elmúlt négy évet a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokságának szervezetében töltötte, bevezető előadásában a NATO azon kutatási projektjének (Strategic Foresight Analysis – SFA) eredményeit mutatta be, amely a szövetségre vélhetően hatást gyakorló globális változásokat, kihívásokat térképezte fel. A szakértők által készített SFA tanulmány öt fő témakör vizsgálatával tárta fel a szövetség előtt álló kihívásokat: politikai, humán, technológiai, gazdasági és környezeti szempontokat vizsgálva. A politikai terület talán legfontosabb kérdése a globális hatalmi erőviszonyok változása, amit a nagyhatalmak népességi, gazdasági és katonai potenciáljának átalakulása befolyásol. Szőnyegi János véleménye szerint ezek a folyamatok döntően a feltörekvő hatalmak dinamikusan változó gazdasági teljesítménye miatt nehezen előre jelezhetőek – amelyek teljesítménye önmagában is hullámzó lehet: például ma már nem elsősorban a BRICS országoktól, hanem a MIST csoporttól várják a robbanásszerű gazdasági fejlődést.

Az Euro-atlanti Nyári Egyetem történetében először, skype-on keresztül megtartott előadásában Dr. Krasznay Csaba biztonságtechnikai szakértő ismertette napjaink legfőbb kiberbiztonsági tendenciáit. Véleménye szerint az Edward Snowden által kiszivárogtatott információk alapjaiban formálták át a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Az előadó kitért rá, hogy a Snowden-ügynek köszönhetően egyre többet költenek kiberbiztonságra a világ országai. Krasznay Csaba előadásában elmondta, hogy Magyarország vonatkozásában pozitív eredménynek tekinthető a kiberbiztonság Nemzeti Biztonsági Stratégiában történő megjelenése. Ennek értelmében az utóbbi időben létrejöttek a szervezeti alapok, valamint megteremtődött a kormányzaton belüli és a kormányzati-üzleti-civil-akadémiai párbeszéd. Az előadó Magyarország tekintetében megállapította, hogy az országot érintő kiberbiztonsági kockázatok alapvetőn nem fognak különbözni a régió többi államáétól, így az információbiztonsági törvény rendelkezéseit a változásoknak megfelelően tovább kell fejleszteni és konzekvensen végre kell őket hajtani.

A következő előadáson Deák András György, a MTA KRTK Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa Kelet-Közép-Európa energiabiztonsági helyzetéről, energiafüggőségének kérdéseiről tartott előadást. A szakember három orosz gázt felhasználó ország – Finnország, Lengyelország és Fehéroroszország – igen eltérő primer energiastruktúrájának grafikonjait hasonlította össze. Finnország esetében az energiahordozók erős diverzifikációjával találkozunk, ami a jó alkupozíciót biztosít a finnek számára, s ez együtt jár az Oroszországból importált gáz viszonylag alacsony árával. A lengyel társadalomnak az Oroszországgal szembeni bizalmatlanságából fakadó biztonságpercepcióinak megfelelően a varsói vezetés az elmúlt két és fél évtizedben az orosz gáztól való lehető legnagyobb mértékű függetlenségre törekedett és rendezkedett be, s annak ellenére is fenntartotta a hazai szén energiastruktúrán belüli igen magas arányát, hogy ennek gazdaságossága szűk gazdasági értelemben erősen megkérdőjelezhető. Fehéroroszország energiafelhasználásában viszont rendkívül nagy arányt képvisel az orosz gáz, melyet Minszk az Oroszországhoz fűződő szoros politikai kapcsolatai miatt tud alacsony áron beszerezni. Ezt a lehetőséget – a másik oldalról nézve kényszert és kiszolgáltatottságot – a két ország közti politikai kapcsolat teremti meg.

Deák András György ezt követően azt magyarázta el a hallgatóságnak, hogy mi a különbség az olaj- és gázfüggőség között, s miért helytelen általában energiafüggőségről beszélni. Mivel az olajnak világpiaca és globális árazása van, s továbbá magas fokú a mobilitása, vagyis a világ bármely pontjára könnyen szállítható, ennélfogva regionális olajválságokról, regionális olajhiányról nem, vagy csak ideiglenesen beszélhetünk. Mindezzel szemben a földgáz felhasználása csak az 1960-as években kezdődött meg, s egészen az 1990-es évek végéig nem találkozunk különösebb politikai érdeklődéssel a gáz-ellátásbiztonsággal kapcsolatban. Csak a 2006-os és 2009-es ukrán gázválság irányította a figyelmet a kérdésre Európában. A gázfüggőség megítélése kapcsán döntő tényező, hogy egy országban mennyire elterjedt a gázszektor és milyen struktúrát mutat. A szakértő aláhúzta, hogy Kelet-Közép-Európában tény az orosz-gázfüggőség és piaci erőfölény, alternatív betáplálási opció nélkül. Ráadásul ez a függőség olyan regionális/nemzeti szintű dedikált függősség, amellyel kapcsolatban érdekközösség csupán a politikai szolidaritás szintjén fedezhető fel, de technikai és gazdasági szinten csak korlátozottan kialakítható.

A kedd délutáni előadáson Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Biztonsági Tanulmányok Tanszékének vezetője tartott előadást a 2014. szeptember 4-5-i NATO-csúcstalálkozó előkészületeiről, várható témáiról. Az őszi csúcstalálkozó kapcsán a szövetség politikai és katonai vezetői „fittebb, gyorsabb és rugalmasabb” NATO kialakítását tűzték ki célul, melynek hátterében az elmúlt bő fél év ukrajnai eseményei állnak. A programváltozás oka a NATO és Oroszország feszültté váló viszonya, ami azonban nem jelenti azt a médiában gyakran – helytelenül – megjelenő álláspontot, hogy a felek fel kívánnák számolni kapcsolataikat. Összességében a válság természetesen komoly hatást gyakorolt a szövetség – és különösképpen a kelet- és közép-európai tagállamok – stratégiai gondolkodására és fenyegetettség-percepciójára, így a walesi csúcstalálkozó programján első helyre kerültek a kollektív védelem megerősítésére vonatkozó döntések és a NATO válságkezelési képességének javítása, illetve az Egyesült Államok és az európai tagállamok közötti kötelék erősségének demonstrálása. A csúcstalálkozó másik meghatározó témája lesz az afganisztáni szerepvállalás átalakulása az ISAF stabilizációs művelet lezárásával. A NATO és Afganisztán között kialakított hosszú távú partnerség további alapja az a Resolute Support néven tervezett támogató misszió lehet, amely mintegy 12 ezer fővel lenne jelen a közép-ázsiai országban 2015-től, amennyiben az afgán politikai vezetés megteremti a szükséges jogi kereteket.

A harmadik napon, melynek tematikája a válságok és a válságkezelés kérdései köré szerveződött, Juhász József, az ELTE BTK Kelet-európai Történeti Tanszékének tanszékvezetője előadásában a Nyugat-Balkán biztonsági kihívásairól beszélt. A térség, konfliktusai ellenére, kezdi elveszíteni kiemelt válságzóna jellegét: az elmúlt időszakban jelentős konszolidáció zajlott le a Nyugat-Balkán országaiban, amelyek „lassan kezdenek belesimulni a kelet-közép-európai posztszovjet államok mindennapjaiba.” A Magyarország számára meghatározó szomszéd állam, Szerbia útkeresési folyamatát áttekintve azt tapasztaljuk, hogy az ország parlamentje az egyetlen Európában, ahol nincs euro-szkeptikus párt. Szerbiában azonban deklarált kettősség van, amely az EU-csatlakozást fontosnak tartja, míg a NATO csatlakozásra nemet mond. A lezajlott jelentős konszolidáció ellenére azonban továbbra is figyelni kell a Nyugat-Balkánra, hiszen országai még mindig rejtenek magukban bizonyos biztonságpolitikai kihívásokat. Ezek gócpontjai Koszovó, Bosznia és Macedónia. Ebben nagy szerepe van ezen országok gazdasági sikertelenségének, amelyet csak nemzetközi segítséggel lehet megoldani. Az EU-bővítés folyamata eközben – az Unió belső ellentmondásainak és a helyi modernizáció lassúságának következtében – megakadt, de az EU jelenléte továbbra is folyamatos a térség országaiban. Végezetül érdemes figyelnünk a térségben az „új politikai baloldal” megjelenésére, ami bár trendnek még nem nevezhető, de egyre gyakoribb jelenség. Bár a Balkánon mindig is jelen volt a baloldal, de az elmúlt hónapokban az alacsony gazdasági teljesítmény és a lakosság romló anyagi és szociális helyzete következtében megerősödtek bizonyos antikapitalista szervezetek és a társadalmi elégedetlenség is fokozódott, gyakran heves tüntetéseknek is táptalajt biztosítva.

A Nyugat-Balkán biztonsági kihívásainak megismerését követően Nyulász Viktória, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Főosztályának munkatársa „Válságkezelés Afrikában” című előadását három nagyobb egységre bontotta: egyrészt a napjainkban már 1,3 milliárd lakosúnak becsült afrikai kontinens válságait, másrészt a nemzetközi közösség különböző nemzetközi szervezeteken keresztül megvalósított válságkezelési erőfeszítéseit ismertette. Nyulász Viktória előadását annak megállapításával kezdte, hogy a nemzetközi értelemben több szempontból (például demográfia, nyersanyag) is növekvő jelentőségű Afrika olyan nagyszámú válsággal és válságövezettel rendelkezik, hogy a nemzetközi közösség nem képes valamennyit hatékonyan kezelni, s ezért egyfajta prioritási sorrendet kénytelen felállítani az afrikai válságkezelést illetően.ű

Az afrikai kontinensen az Egyesült Nemzetek Szervezete vezeti a legtöbb és a legnagyobb missziókat. A világszervezet kilenc békefenntartó missziójában több mint 73 ezer fő vesz részt, legnagyobb missziói pedig napjainkban a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Darfúrban, Dél-Szudánban, Maliban és Elefántcsontparton működnek. Az ENSZ-nek a békefenntartó missziókon kívül hat politikai missziója is zajlik a kontinensen. Az Európai Unió négy katonai művelettel és hat civil misszióval van jelen a kontinensen. Az EU katonai misszióinak létszáma jelenleg közel 2300 főt tesz ki. Az afrikai válságkezelés harmadik főszereplője az Afrikai Unió: három katonai missziójának csaknem 28 ezres az összlétszáma, emellett pedig további 16 politikai misszió is zajlik a kontinensen. Az Afrikai Unió missziós részvétele jól jelzi azt a válságkezelési világtendenciát, amely arra mutat, hogy az egyes kontinensek és térségek válságkezelésében az adott térség legrelevánsabb nemzetközi szervezete vállalja a vezető szerepet.

A szerdai nap délelőtti utolsó előadását Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, a MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartotta „Oroszország újra nagyhatalom?” címmel. A neves szakértő az Oroszországi Föderáció elmúlt több mint két évtizedének fejlődését tekintette át, fókuszba véve a gazdasági recessziót. A Szovjetunió összeomlását követően Oroszországból egy olyan regionális nagyhatalom lett, amely már az 1990-es évek közepétől több sikertelen kísérletet tett a posztszovjet térség integrálására. Ez a törekvés 2009-2010-től vált a Vlagyimir Putyin politikájának egyik fő prioritásává, s ez vezetett el lényegében az ukrán válsághoz is. Moszkva ugyanis a 2000-es évek közepétől-végétől úgy érzékeli, hogy stratégiailag magára maradt: az Egyesült Államok és Európa nem nyitott Oroszország felé, Kína pedig inkább vetélytárs, mint partner. Ráadásul Putyinnak 2012-től a kis létszámú, de egyre hangosabban tiltakozó városi középrétegekkel is szembe kell néznie, akik nem csak gazdag, de modern Oroszországban érdekeltek.

Mindezek a folyamatok egyértelműen meggyengítették Vlagyimir Putyin rendszerét, amely jelentős szabadság- és jogkorlátozással, etatizmussal és az orosz nacionalizmus felszításával kísérelt meg válaszolni a kibontakozó válságra. Vagyis Moszkva Ukrajna-politikájában nem egy megerősödő Oroszországot kell látnunk, hanem egy olyan regionális nagyhatalom politikáját, amelynek a gazdaságra, pénzügyre, diplomáciára alapozott nagyhatalmi eszközei csődöt mondtak, s ezért nyúlt a katonai eszközökhöz. Ukrajnára pedig politikai-stratégiai értelemben elsősorban azért van szüksége Moszkvának, mert nélküle stratégiai szempontból csonka maradna, tartalmilag pedig értelmét vesztené a posztszovjet térség integrációja. Bár a Krím annektálása jelentősen megnövelte Putyin népszerűségét, de nem adott választ azokra a modernizációs kérdésekre, amellyel a rendszernek előbb-utóbb szembe kell néznie.

A Nyári Egyetem szerdai szakértői beszélgetésének témáját Juhász József, Sz. Bíró Zoltán és Tálas Péter részvételével az ukrajnai válság adta. Tálas Péter bevezető gondolatai az elmúlt hónapok eseményeinek rövid áttekintésével átfogó értelmezési keretet kínáltak a hallgatóságnak. Az ukrán válság összetett, többszintű konfliktusként többféle olvasattal bír. Felfogható egy globális geopolitikai játszma újabb fejezeteként, melyben a nagyhatalmak érdekszférákért, a térségben való vezető szerepért küzdenek, de a válságra tekinthetünk úgy is, mint Oroszország és Ukrajna regionális konfliktusára, melyben Oroszország célja nyugati határainak megerősítése egy ütközőzóna kialakításával. A válság szemlélhető gazdasági szempontból, ahol a hatalmas recesszió terheit a lakosság nem egyenlő arányban viseli, valamint tekinthetjük az oligarchák közti harcnak is. Azonosítható egyfajta küzdelem az ukrán társadalom és a korrumpálódott politikai elit között is, melynek okát a hatalmas jövedelemkülönbségekben kereshetjük.

Sz. Bíró Zoltán az orosz magatartás okait a belső gazdasági nehézségekben kereste. Az orosz külpolitika 2008 óta beazonosítható alappillére a FÁK-térségen kívüli szereplőkkel szembeni óvatosság. Ennek oka a gazdasági visszaeséstől való félelem, az erőforrások koncentrálása. Hasonlóan lényeges elem a stratégiai tanácstalanság, a stratégiai magány: Oroszország sem Európával, sem Kínával, sem pedig az Egyesült Államokkal nem tudott olyan stratégiai partnerséget kialakítani, akár gazdasági, akár politikai szinten, ami elősegíthetné az orosz modernizációs törekvéseket. Az is sejthető volt, hogy amennyiben az Ukrajnában élő orosz kisebbséget tömeges és súlyos atrocitások érik, Oroszország akár fegyveres erőhöz is folyamodna. Ami történt, az az, hogy az orosz vezetés nem várta meg ezeket az atrocitásokat.

Juhász József az ukrán válság balkáni fogadtatásáról beszélve alapvető választóvonalat húzott a szerb és a nem szerb reakciók között. Horvátországtól Koszovóig az orosz politikát elítélő, de összességében mérsékeltnek tekinthető álláspontokat láthatunk. Ennek oka egyértelműen az Európai Unióhoz való közeledés szándéka. Ezzel szemben a boszniai szerbek az orosz lépéseket legitimnek tekintik, és egyfajta mintát látnak bennük a bosnyák állam problémáinak megoldására. A belgrádi szerb vezetés ezeket a bosnyák szeparatista hangokat határozottan elutasítja a Nyugat-Európával kialakított kapcsolatai miatt, amelyeket ráadásul középtávú EU-csatlakozási szándékának megfelelően szorosabbra kíván fűzni.

Szerda délután már csak egy előadásra került sor, amelyen Csiki Tamás összegezte a konfliktusok, válságok és a válságkezelés elméleti alapjait. A hidegháború éveiben a biztonság tradicionális értelmezése volt a meghatározó, de a bipoláris világ felbomlását követően először nemzetköziesült a biztonság, majd ezt követően kialakultak az új típusú kihívások, új szereplőkkel, transznacionális dimenziókban.

Egy másik megközelítés szerint az emberiség fejlődéséhez kapcsolódó kihívások generálják a konfliktusokat, amit az erőforrások szűkössége, illetve az ezekhez való hozzájutás határoz meg. A XX. század végén a tradicionális biztonsági kihívások átalakulásával megjelent a globális terrorizmus, valamint a technológia fejlődése révén kialakult az olyan gyökeresen újnak számító kihívás is, mint a kiberbiztonság. Mindezen fenyegetésekhez rugalmasan kell alkalmazkodni, amiben fontos szerepet kapnak az objektív és a szubjektív percepcionális elemek, illetve a média. Ezen folyamatok azt eredményezik, hogy a biztonsági fenyegetések egyre komplexebbekké váltak, ami megmutatkozott az olyan események kapcsán, mint a fukushimai katasztrófa, az arab tavasz, vagy a Lehman Brothers csődje után kialakult 2008-as gazdasági világválság. A 90-es évektől fogva egyre jelentősebbé váltak az olyan delegált jogokkal rendelkező, nem állami szervezetek, mint az ENSZ, NATO, EBESZ, az IBM-hez hasonló transznacionális szereplők és egyéb csoportok, amelyek cselekvési potenciállal bírnak a nemzetközi konfliktusok alakítása kapcsán. A biztonsági fenyegetések változásait vizsgálva azt látjuk, hogy azok jelentős mértékben nemzetköziesültek, arctalanná váltak, és így nagyobb mértékben képesek befolyásolni a szubjektív biztonságfelfogásunkat, fenyegetettség-percepcióinkat –összegezte az előadó.

A Nyári Egyetem zárónapját a hagyományokat követve idén is a Magyar Honvédségnek szentelték a szervezők. Kern Tamás helyettes államtitkár gondolatait az állampolgárok alulinformáltságával, katonai ügyekben mutatott érdektelenségével vezette be. A társadalmi közömbösség a szakpolitika marginalizálódásához vezetett. A döntéshozatal legfelső, politikai szintje elválik a szakpolitikai szinttől, rosszabb esetben szembekerül azzal, a politikai elit pedig képtelen a politikai törésvonalakon felülemelkedve közös metszéspontokat találni honvédelmi kérdésekben, így hiányzik a hosszú távú stratégiai koncepció is. A közelmúlt eredményeiről szólva Kern Tamás kiemelte a jogszabályi környezet javulását az Alaptörvény elfogadásával, a Gripen vadászgépek finanszírozásának átalakítását, valamint az Önkéntes Tartalékos Rendszer felállítását. Szintén pozitívumnak tekinthető a honvédelmi költségvetés megőrzése, valamint tervezett növelése 2016-tól. NATO-n belüli feladataink tekintetében az aktív nemzetközi szerepvállalásunk fenntartása, a Magyar Honvédség modernizációjának hiányosságaival és a potyautas magatartással kapcsolatos vádakra való reagálás, valamint a hadsereg professzionális jellegének erősítése szerepelt kiemelt helyen.

Orosz Zoltán altábornagy a kihívásokat, a Honvédség jelenlegi helyzetét a fegyveres erők szemszögéből mutatta be. Építkezésre szükség van, a korábbi évek, évtizedek reformjait ugyanis nem stratégiai elképzelések, hanem a költségvetés összege által erősen behatárolt lehetőségek határozták meg. Napi szinten a Honvédségnek szembe kell néznie az elavult eszközparkból származó kihívásokkal. Még ennél is nagyobb problémát jelent a magasan képzett személyi állomány elvesztése; jelen körülmények között a haderő ugyanis nem tud versenyezni mérnökei megtartásáért a versenyszférában elérhető jóval magasabb fizetésekkel.

Farkas Anikó kabinetfőnök asszony a fegyveres erők társadalmi megítélését közvélemény-kutatási adatokon keresztül mutatta be – amiből sajnos negatív kép rajzolódik ki. A lakosság mintegy 40 százaléka egyáltalán nem érdeklődik a Honvédséget érintő témák iránt, 30 százalékuk szerint nincs szükség állandó hadseregre Magyarországon; a Honvédséggel leggyakrabban azonosított fogalmakat a „vesztes háborúk” és a „sorkatonaság” jelentik, és amennyiben ma kellene dönteni, NATO-tagságunkra is 30 százalék mondana nemet. Vannak azonban bizakodásra okot adó eredmények is. Tudatos kommunikáció révén nőtt a honvédségi tűzszerészmunka ismertsége és elismertsége, továbbá a társadalom nagy része tisztában van az Önkéntes Tartalékos Rendszer kiépítésével is.

A Nyári Egyetem közösségi programjai

A 15. Euro-atlanti Nyári Egyetem nem csak előadásokkal és szemináriumokkal gyarapította a résztvevők tudását: nem feledkezett meg az olyan közösségépítő eseményekről sem, amelyek révén könnyebbé vált a résztvevők közötti nem csak szakmai, hanem baráti kapcsolatok kialakulása is.

A csapatépítés rögtön a Szolnokra érkezést követően, a „nulladik nap” estéjén elkezdődött. A résztvevőket négy csapatra („Ész”, „Erő”, „Ügyesség”, „Gyorsaság”) osztották, amelyek élére a szervezőgárda egy-egy tagja került, akik a továbbiakban igyekeztek minden segítséget megadni csapatuknak. A hét folyamán a szakmai foglalkozások mellett ebben a felállásban különböző csapatépítő- és sportprogramok, kreatív versenyek zajlottak a nyári egyetem végén átadott ajándékcsomagokért.

A nyári egyetem első, hétfői napján azután a csapatok tagjainak lehetősége nyílt egymás jobb megismerésére, ahol a rövid bemutatkozásokon túl játékos formában kezdődhetett meg a csapatépítés. Erre igen nagy szükség is volt, hiszen a kedd délutáni sportprogramokkal már a csapatok közötti versengés jegyében teltek. A csapatok tagjai nem csak futballban és kosárlabdában, hanem különböző ügyességi játékokon is megmérettethették magukat. Utóbbi színességét és szórakoztató mivoltát jól mutatja, hogy a felhasznált eszközök között szerepeltek evőkanalak, teniszlabdák, vizes lufik, spárga és kötél is.

Az est során a „Harcosok Filmklubja” keretében a résztvevők közösen nézték meg a szovjet csapatok 1979-es afganisztáni bevonulásához kapcsolódó „Charlie Wilson háborúja” című filmet, amit Tálas Péter, a nyári egyetem vezetője, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatójának szakmai kommentárjai következtek. Az estét színesítették a missziós szolgálatot teljesített katonák rövid történetei és beszámolói, amelyek sikeresen hozták közelebb és tették kézzelfoghatóvá például az afganisztáni szerepvállalás tapasztalatait a fiatalok, illetve civil résztvevők számára.

A másnapi csocsóbajnokság, amelyen a csapatok legjobbjai szálltak harcba, még szorosabbá tette a versenyt, a körmérkőzések után az első, valamint a harmadik helyért folyó csata is kiélezett küzdelmet hozott.

Csütörtökön a csapatok tesztelhették diplomáciai és válságkezelő képességeiket, hiszen a délelőtt folyamán az ukrajnai válság béketárgyalás útján történő megoldásán munkálkodtak. A korlátozottan rendelkezésre álló információk mellett a résztvevőknek az idő nyomásával és tárgyalófeleikkel is meg kellett birkózniuk, valamint figyelembe kellett venniük a válságról érkezett friss híreket is. A tárgyalás célja egy olyan közös nyilatkozat elfogadás volt, amelyet a résztvevő feleknek konszenzusos alapon kellett elfogadniuk. A feszültséget az esti „Biztonságpolitikai Dühöngőn” vezethették le, ahol a meghívott szakértők a magyar biztonság- és védelempolitikát érintő kérdésekről beszéltek kötetlen formában, amelyhez a hallgatóság is csatlakozhatott személyes véleménnyel és kérdésekkel egyaránt.

A nyári egyetem zárónapján került sor a csapatok által készített plakátok értékelésére is: a csapatoknak egy-egy a csapat nevét is tükröző „címert” kellett tervezniük és készíteniük a rendelkezésükre álló négy nap alatt. A kreativitást, igényességet és a nyári egyetem témájához való kapcsolódást egyaránt pontozták a bírálók. A csapatok heti teljesítményének és pontjainak összegzésére, azaz a csapatverseny eredményhirdetésére a nyári egyetem sikeres teljesítését igazoló bizonyítványok ünnepélyes kiosztása után következett. A résztvevők izgalma indokolt volt, hisz mint az a végeredmények ismertetése után kiderült, a csapatokat csak néhány pont választotta el egymástól. Az egész heti kitartó és eredményes munkájukért a csapatok tárgynyereményeket vehettek át.

A zárónapon Tálas Péter, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója, a nyári egyetem vezetője és szakmai szervezője az ünnepélyes koccintás alkalmával elégedetten összegezhette az elmúlt napok eseményeit: „Már az első napi panelbeszélgetések során láthatóvá vált, hogy célkitűzésünk – miszerint a gondolkodást, a véleménynyilvánítást és a konstruktív párbeszédet szeretnénk elősegíteni – megvalósítható lesz, de az egész héten át kitartó élénk viták messze felülmúlták várakozásainkat. Akár a magyar társadalom és politikai elit biztonságfelfogásáról, akár az ukrán válság belső mozgatórugóiról vagy a világ hatalmi helyzetének változásáról volt szó, hallgatóink aktív szerepet vállaltak és nem csupán érdeklődésükről, hanem tudásukról is számot adtak. Az így kibontakozó eszmecseréből sokszor még mi is tanultunk – és reméljük, ez a kötetlen hangvételű, szókimondó és nyílt párbeszéd e szélesebb szakmai közegben mind formálisan, mind informálisan fennmarad” – összegezte Tálas Péter az elmúlt napok tapasztalatait.

Lamos Imre dandártábornok, az. MH 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka, szolnoki helyőrségparancsnok záró gondolataiban a csapatmunka értékét és eredményét emelte ki, amit mind a szervezők, mind a résztvevők elmúlt napjai alátámasztottak. A Magyar Honvédség és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös szervezésében megrendezett nyári egyetem előkészítésében és bonyolításában ismételten meghatározó szerepet vállaltak a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Protokoll, Rekreációs és Kulturális Igazgatóság Kulturális Alosztálya, a szolnoki Béketámogató Kiképzőközpont és az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársai, valamint a Biztonságpolitikai Szakkollégium hallgatói.