Könyvajánló - 2020. május 08.

Vízi turizmus és közlekedés – termékek, trendek, regionalitás, Jászberényi Melinda, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2019

„Mindenki fülében ismerősen cseng Pompeius római hadvezér mondása: Hajózni kell! Nem feledhetjük azonban, hogy a XXI. századra a vízi közlekedés háttérbe szorult más módokkal (a légi, a közúti és a vasúti szállítással) szemben, sőt, a 2001-es európai közlekedéspolitika szerint a közlekedés családjában a hajózás lett a „szegény rokon”. Bár hazánk el van szigetelve a tengerektől, álló- és folyóvizeink révén a vízi közlekedésnek és turizmusnak jelentős hagyományai vannak. Jászberényi Melinda elsősorban egyetemi hallgatóknak írt hiánypótló művében áttekinti e témakör fogalmait, fejlődését, hazai és globális trendjeit, külön-külön és összefüggéseiben is bemutatva a belvízi és tengeri hajózást, valamint a kapcsolódó turizmust. A jegyzet erőssége, hogy viszonylag új keletű fogalmakkal és folyamatokkal is foglalkozik, például a smart-koncepcióval és az Európai Unió Duna-régióra vonatkozó stratégiájának kapcsolódó prioritásaival. A tudnivalókat színesítve, fotókkal illusztrálva dolgozza fel. Leendő és gyakorló szakembereknek is figyelmébe ajánlom a kötetet.”
(Munkácsy András tudományos munkatárs, Közlekedéstudományi Intézet, a könyv lektora)
 
„Ugyan a turizmusipar születését egy gőzmozdonyhoz kötik, az utazások története a vízen kezdődött, majd hosszú évszázadokon keresztül a folyók, a tavak, a tengerek és az óceánok képezték a mai értelemben vett turisztikai mobilitás színterét. Hajóra szállni mindig is luxus volt, sokáig az ár, napjainkban inkább az idő szab gátat a vízen történő utazás eltömegesedésének. Ugyanakkor számos vízparti turisztikai desztináció a tenger- és óceánjárókon érkezőkben látja a már nemkívánatos mértékű turizmus generálóit. Jászberényi Melinda hiánypótló könyve monografikus igényességgel tekinti át a víz, a közlekedés és a turizmus szimbiotikus kapcsolatrendszerét. A munka fontos fókusza a Duna és Magyarország, elsősorban ebben a földrajzi dimenzióban mutatja be a vízi turizmus és a közlekedés aktuális gazdasági, társadalmi, környezeti kérdéseit és regionális kihívásait. Ajánlom mindenkinek, aki a hajózásra nem letűnő múltként, hanem felemelkedő lehetőségként tekint.”
(Michalkó Gábor egyetemi tanár, BCE, tudományos tanácsadó, MTA CSFK FTI)

A kötet az alábbi linken érhető el online.

---

A Petőfi Sándor Laktanya 100 éve – epizódok egy honvéd gyalogsági kaszárnya történetéből, M.Tóth György, Budapest, Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár, 2013

A szerző, M. Tóth György, 1981 novemberében kötelezte el magát a katonaújságírói hivatás mellett. A Zrínyi-gyűrűvel is elismert újságíró a Magyar Honvéd magazin olvasószerkesztő-jeként ment nyugállományba 2012 decemberében. A magazinnál és a jogelőd lapoknál eltöltött évtizedek alatt számos publikációja jelent meg az első szabadon választott Országgyűlés honvédelmet, haderőt érintő döntéseiről, szakterülete, a védelemgazdaság kérdéseiről, a honvédelem területén dolgozó alkalmazottak mindennapjairól. A magazin hasábjain hadtörténelmi epizódokat tárt az olvasók elé szent ereklyéink és mindenkori őrzésük históriájából. E kötet a honvéd koronaőröknek is otthont adó laktanya történetébe enged bepillantást. Ma a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár székhelyeként működik. A kaszárnyát a Dr. Lipták és Társa nevű budapesti cég építette 1913-tól 1916-ig. Mivel kezdetektől fogva a katonai híradástechnika központja volt, a hely kiválasztásánál fontos szerepet játszott a megközelíthetőség, hogy a katonafutárok minél könnyebben elérjék a célpontot. A laktanya a császári és apostoli király után a „IV. Károly honvéd gyalogsági laktanya” nevet kapta. A bejárat kapuja felett 1919-ben néhány hónapig a német szociáldemokrata „munkáscsászár”, August Bebel neve díszelgett, a második világháború után pedig Petőfi Sándorról nevezték el. A XX. század eleji aerariális (kincstári) épületek eklektikus architektúrájának stílusjegyeit őrző laktanya a honvéd gyalogság számára készült, az 1914-re tervezett beköltözést azonban a háború kitörése miatt el kellett halasztani.

A kötet az alábbi linken érhető el online.

---

Ártatlanul halálra ítéltek. Az amerikai igazságszolgáltatás tévedései, Badó Attila, Bóka János, Budapest, Nyitott Könyv Kiadó, 2003

E munka 12 halálraítélt történetét dolgozza fel, akik a modern DNS-vizsgálatoknak köszönhetően tisztázhatták magukat, és többnyire közvetlenül a siralomházból nyerhették el szabadságukat. Választásunk azért esett a DNS-vizsgálatokkal összefüggésben álló esetekre, mert úgy gondoljuk, a genetika fejlődése egészen új korszakot nyitott a büntető igazságszolgáltatás gyakorlatában. Amikor e könyv ötletét megosztottuk másokkal, az első reakció az volt, hogy minden bizonnyal a halálbüntetés kérdéséhez kívánunk hozzászólni. Határozottan állíthatjuk azonban, hogy munkánk nem a halálbüntetés vitájáról szól. Bár a feldolgozott jogesetek az Amerikai Egyesült Államokban a halálbüntetésről szóló, a társadalmat élesen megosztó vitában váltak más esetekkel együtt fontos érvvé azok kezében, akik ezt a büntetési formát elfogadhatatlannak tekintik, nekünk nem áll szándékunkban bekapcsolódni ebbe a sokszor indulatos harcba. Éppen elég tapasztalatot szereztünk már arról, hogy az ilyen kérdésekben gerjesztett viták milyen sok felesleges sebet ejtenek anélkül, hogy a szembenálló nézetek egy lépésnyit is közelednének egymáshoz.

A kötet az alábbi linken érhető el online.

---

A hírszerzés és kémkedés története I-III., (szerk. Pilch Jenő; József kir. herceg bevezető soraival), Budapest, Franklin-társulat, 1936

„Mi indított bennünket, a szerzőket, a hírszerzés s kémkedés történetének megírására?
Elsőbben is az a körülmény, hogy a külföldön szinte nyakra-főre jelentek meg az utóbbi időben olyan kisebb és nagyobb művek, amelyek ezzel a rendkívül érdekes kérdéssel foglalkoztak, a legtöbb esetben azonban sajnos, a dolog lényegének lelkiismeretes ismertetése nélkül, avagy a nélkül, hogy a hírszerzés és kémkedés történetét és célját becsületesen megvilágították volna. A legtöbb ilyen könyv eseményanyaga túlzás volt, de mindenesetre igen jó üzletnek bizonyult a kiadó számára.

A mozgóképszínházakban is egymást érték azok a darabok, amelyek regényes történetekkel fűszerezetten a kémkedést is belekapcsolták eseményeik keretébe, azonban az esetek többségében, itt is hamis, tehát el nem fogadható formákban.

Mi olyan állami, szorosabban véve azonban inkább katonai szolgálati ágazat általános működésére akarjuk felhívni a közönség figyelmét, amellyel eddig, valljuk meg az igazat, nem igen foglalkozott behatóbban a magyar irodalom és így a közönség csak azt tudta, hogy létezik a háttérben, a sötétben, hogy furfanggal, ravaszsággal, elszántsággal, hazugsággal, lopással, betöréssel, méreggel, tőrrel, bombával, szerelemmel stb. is dolgozik. Azt azonban már nem igen tudta, mert nem is igazolta be neki senki, hogy a hírszerzés és kémkedés a hadvezetőség legfontosabb segítőeszköze és arra való, hogy felesleges vérontás ellen küzdjön azáltal, hogy kellő időben leleplezi az ellenség szándékát és féltve őrzött gyilkos eszközeit. Ilyen alapokon tehát könyvünk célja ismeretterjesztő is.”

A kötet az alábbi linken érhető el online.

---

Leválni a köldökzsinórról – Ökofalvak Magyarországon, Farkas Judit, Budapest, L’Harmattan, 2018

E tanulmánykötet a szerző magyar ökofalvakról írt munkáiból nyújt válogatást. Az ökofalu olyan alternatív életmód-kísérlet, amely viszonylag keveseket vonz, és még kevesebb azoknak a száma, akik a szándékon túl meg is tudják valósítani. Mivel a magyarországi ökofalvakban lakók lélekszáma legfeljebb 500 fő, azt gondolhatnánk, hogy valójában marginális jelenségről van szó. Mégis érdemes vele foglalkozni: egyrészt mert az ökofalusi értékrend vizsgálata – tehát, hogy mi ellenében és mi mellett jön létre – jelen társadalmunk problémáinak diagnózisa lehet; másrészt mert rendkívül érdekes társadalmi kísérlet, amely a társadalomtudományok számára (is) izgalmas kutatási terepet kínál, önmagán túlmutató kérdéseket vetve fel.

Az ökofalusiakat – akiknek jó része középosztálybeli értelmiségi – általában erős reflexivitás jellemzi: reflektálás a világ dolgaira, véleménynyilvánítás az aktuális társadalmi kérdésekről (fogyasztói társadalomról, globalizációról, centralizációról, környezeti-gazdasági-etikai krízisről, elidegenedésről). A világról való gondolkodásuk társadalomkritika is egyben, amelynek alapja – a mérlegelő-értékelő értelmiségi gondolkodás mellett – a sajátos szemszög, egyfajta alternatív látásmód, amely a többségitől eltérő értelmezését adja a világnak. Ez a látásmód és attitűd azonban nem kizárólag az övék, az ökofalvaktól látszólag radikálisan eltérő világokban is találkozhatunk vele. Ez pedig az ökofalu-diskurzust szélesebb kontextusba helyezi, ami a kutatás aktualitását és relevanciáját erősíti.

A kötet az alábbi linken érhető el online.

---