E gondolat is elhangzott azon a szakmai fórumon, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Környezeti Fenntarthatósági Intézete (KFI) rendezett a körforgásos gazdaságról.
Czippán Katalin, az intézet munkatársa köszöntőjében úgy fogalmazott: a természettudományok képviselői régóta kongatják a vészharangot azzal kapcsolatban, hogy komoly gondok vannak az erőforrások felhasználásával és a környezetszennyezés mértékével. Ám a tapasztalatok szerint a megoldások leginkább a társadalomtudósok és gazdasági szakemberek kezében vannak, ezért fontos, hogy a tudományterületek közeledjenek egymáshoz. E gondolat jegyében először a vízgazdálkodás és a klímaügyek oldaláról vizsgálták meg a kérdést a szakértők.
Bíró Tibor, a KFI intézetvezetője és Pálvölgyi Tamás, az NKE Víztudományi Karának nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese az aszály, a vízhiány szorítása és a klímaváltozás témakörében fejtették ki gondolataikat. Bíró Tibor hosszútávon fenntarthatatlannak tartja, hogy a gazdálkodók térítésmentesen jutnak vízhez akkor, amikor kimerülőben vannak a vízkészletek és sorozatban nézünk szembe a hidrológiai aszályokkal. Ez nem ösztönöz takarékos vízhasználatra. Mindeközben a szennyvizek újrahasznosítása és a csapadékvizek gyűjtése, felhasználása gyerekcipőben jár.
Pálvölgyi Tamás a hőmérsékleti anomáliák kapcsán felidézte a 16. századi jégkorszakot, amikor globálisan egy Celsius-fokot esett az átlaghőmérséklet. Erre akkor válaszképpen spontán alkalmazkodás történt, ennek példája Anglia, ahol a szántóföldeken nem érett be a gabona, ezért juhtenyésztésbe kezdtek vagy a sikertelen szüret miatt borkészítés helyett sörre váltottak. Vajon milyen ma a rezilienciánk, mennyire lennénk, vagyunk képesek egy ehhez hasonló alkalmazkodásra, váltásra? – tette fel a kérdést a dékánhelyettes.
A fenntartható jövő szempontjából elengedhetetlen a környezeti szempontokat összekapcsolni a gazdasági kihívások és lehetőségek tárgyalásával. Erre vállalkozott előadásában Csath Magdolna közgazdász, az NKE kutatóprofesszora, magántanára. A gazdaság lineáris modelljében az ipar a környezettől elvesz, használ, majd a hulladékot kidobja. A körforgásos gazdaság ellenben azt célozza, hogy az anyagot, energiát minél hosszabb ideig bent tartsuk a körforgásban, kevesebbet kelljen bányászni, és kevesebbet dobjunk el. A legfontosabb eleme a tervezés, minden ott kezdődik.
Az előadásokról és az azt követő kerekasztal-beszélgetésről részletesen a ludovika.hu cikkében számolunk be.
Szöveg: Kovács Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes