A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Buttler János Professzori Klubja izgalmas előadással várta a közönséget az egyetem John Lukacs Társalgójában, október 2-án a klub 2025/26-os tanévének első alkalmán. A rendezvény vendége ezúttal Padányi József ny. vezérőrnagy, az NKE HHK Katonai Műszaki Doktori Iskolájának vezetője és az MTA köztestületi tagja volt.
Gazdag Ferenc, az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar egyetemi tanára és a Buttler János Professzori Klub elnöke megnyitóbeszédében elmondta klub alapításának történet, majd kiemelte, hogy egyetemünk folyamatosan fejlődik, példaként említve a Nemeskürty István Tanárképző Kar megalakulását.
Ezután méltatta Padányi József érdemeit, majd átadta a szót Szendrő Péter, egyetemi tanár az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) örökös elnökének, aki arról számolt be, hogy 2025-ben ünnepli alapításának 70. évfordulóját Magyarország legnagyobb felsőoktatási tudományos rendezvénysorozata az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK), ahol kétévente a legkiválóbb egyetemisták és főiskolások mutathatják be tudományos kutatásaikat, művészeti alkotásaikat 16 tudományterületi szekcióban. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács Elnöksége ennek a több évtizedes munkának az elismerésére alapította meg az OTDK70 Kitűzőt, amelyet összesen 365 magyarországi és határon túli kitüntetett vehetett át a Semmelweis Egyetemen, ezt az elismerést adta át Szendrő Péter Padányi József, a Had- és Rendészettudományi Szakmai Bizottság elnökének részére a felsőoktatásban végzett munkája elismeréseként.
Szilvásy György Péter r. őrnagy, mesteroktató, az OTDT Had- és Rendészettudományi Szakmai Bizottságának elnökhelyettese szintén Padányi József munkásságát dicsérte. Kiemelte, hogy Padányi József a tudományos diákköri mozgalom és a doktori képzés egyik legaktívabb támogatója, aki évtizedek óta segíti a hallgatókat és a tudományos közösséget. Padányi József a had- és rendészettudományi terület „őrangyala – fogalmazott, akinek munkája nélkülözhetetlen a jövő tudós generációi számára.
Padányi bevezetésként röviden bemutatta a Zrínyi család jelentőségét a magyar történelemben. Kiemelte Szigetvári Zrínyi Miklóst, aki 1566-ban halt hősi halált Szigetvár ostrománál, valamint fiát, Zrínyi Györgyöt, dédunokáit, Zrínyi VII. Miklóst, a hadvezért, költőt és hadtudóst, illetve testvérét, Zrínyi Pétert, aki a Zrínyi–Frangepán-összeesküvésben vett részt. Szólt Zrínyi Ilonáról, Zrínyi Péter lányáról, valamint a család vérvonalának folytatásáról II. Rákóczi Ferencben, akiben szintén „Zrínyi-vér csordogál.” Az előadó hangsúlyozta, hogy a család neve a magyar történelemben kiemelkedő, ám a róluk fennmaradt tárgyi emlékek száma korlátozott, „két kezünkön megszámolható.”
Padányi ismertette a Zrínyi családhoz köthető kevés tárgyi emléket, amelyek közé tartozik egy festmény Szigetvári Zrínyi Miklós levágott fejéről, amely 1566-ban készült. Egy vadászászló egy osztrák kastélyban. Egy lőporos szaru, amely a Balatonmúzeum tulajdona. Egy tárgyegyüttes a bécsi Kunsthistorisches Museumban, amely Szigetvári Zrínyi Miklós szablyáját és sisakját tartalmazza. Ezek közül a bécsi múzeumban őrzött tárgyak kutatása vált a munka kiindulópontjává. Padányi elmondta, hogy hosszas levelezés és az osztrák hadsereg közreműködése, különösen Harald Tökher tábornok segítsége révén jutottak be a múzeumba, ahol lehetőségük nyílt kézbe venni és tanulmányozni Zrínyi Miklós szablyáját és sisakját. Ezek a tárgyak hiteles történelmi emlékek, mivel a Habsburgok a család halála után kérték be őket. Padányi József a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban őrzött szablyájáról mesélve elmondta, hogy annak vizsgálata során megállapította, hogy az nem a szigetvári kirohanáskor használt fegyver, hanem 1563-ban készült, Zrínyi Miklós megrendelésére, valószínűleg török zsákmányból átalakítva – a markolatkupak monogramja ezt igazolja.
A kutatás következő állomása a csehországi Bitov kastélya volt, közel az osztrák határhoz. Padányi kiemelte, hogy a Zrínyi család vagyonának jelentős részét a 17. században elvesztették, különösen az 1664-es vadászbaleset után, amelyben Zrínyi VII. Miklós meghalt, majd a Zrínyi–Frangepán-összeesküvés és a szalánkeményi csata következményeként. Zrínyi Ádám özvegye 1692-ben Bitovba költözött, ahol újra férjhez ment a Daun családhoz. A kastély fegyvertára megmenekült a háborús pusztításoktól, és a Brunoi Katonai Akadémia közreműködésével Padányi József és kollégái lehetőséget kaptak a fegyvertár tanulmányozására, ahol számos 15–17. századi fegyvert találtak, köztük a költő és hadvezér Zrínyi (VII.) Miklós díszszablyáját, amelyet 250 drágakő ékesít. A katalógusok szerint ez a szablya a Zrínyi családhoz köthető, és a kutatás során sikerült alátámasztani ennek hitelességét.
A kutatócsoport átnézte az 1950-es, ’60-as és 70-es évek aukciós katalógusait, több ezer oldalt áttanulmányozva, hogy további nyomokat találjon. Így bukkantak a Philadelphiai Múzeum gyűjteményére, ahol Otto von Kienbusch, egy gazdag műgyűjtő, 1200 darabból álló kollekcióját adományozta, köztük több Zrínyihez köthető tárggyal. A múzeum elektronikus adattárában megtalálták az ezüst sodronyinget, egy tusírozott, aranyozott pajzsot, egy nemezkalapot és egy lámpáspajzsot, amelyek a Bitov kastélyban látott tárgyakkal egyeztek. A nemezkalap különösen érdekes volt, mivel Szigetvári Zrínyi Miklós ábrázolásain hasonló fejfedőt viselt. A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye két Zrínyi-címeres gránátvető azonosítása volt Magyarországon, egy magángyűjtő birtokában. Az első gránátvető egy exkluzív, magánkiadású katalógusban bukkant fel, amelyen a Zrínyi-címer és a sors bona nihil aliud (jó szerencse, semmi más) jelmondat látható. A második gránátvetőt egy bécsi aukción vásárolta ugyanaz a gyűjtő, és szintén Zrínyi-címer díszíti. Padányi Jószef hangsúlyozta, hogy a fegyverek szerkezete és díszítése a 15–17. századi időszakhoz köthető, így hitelességük nem kérdéses. Ez hatalmas felfedezés, mivel ezek a tárgyak korábban nem voltak ismertek a magyar fegyvertörténetben. A tulajdonos azonban anonimitást kért, így a pontos helyük ismeretlen maradt. A kutatócsoport két Zrínyi-címeres karabélyt is azonosított: az egyik a Philadelphiai Múzeumban található, a másik egy 2007-es aukción kelt el Európában, de a tulajdonos nem lépett kapcsolatba a kutatókkal. A két karabély különböző, mivel a címerükön lévő jelmondatok eltérnek: az egyiken sors bona nihil aliud, a másikon egy hibás változat szerepel. Ez a felfedezés további bizonyítékot szolgáltatott a Zrínyi család fegyvertárának szétszóródására.
A kutatás során Padányi József és kutatótársai modern technológiákat is bevetettek. A Zrínyi-Újvár romjainál végzett ásatásokon fémkeresőket, drónos légifotózást és talajradart alkalmaztak, amelyek segítségével ágyúgolyókat, muskéta lövedékeket és repeszeket találtak. Ezek az eszközök segítettek rekonstruálni az 1664-es ostrom eseményeit, különösen a török ágyúk hatékonyságát. A kutatás eredményeként hét könyv jelent meg horvát, magyar, angol és német nyelven, valamint tizenkét publikáció látott napvilágot Horvátországban, Nagy-Britanniában, Németországban és Magyarországon. A kutatás Szlovéniára, Horvátországra, Ausztriára, Csehországra és az Egyesült Államokra is kiterjedt, számos magyar egyetem bevonásával. Az előadás végén Padányi megköszönte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a külföldi partnerek támogatását, hangsúlyozva, hogy a tudományos kutatás ma már csak multidiszciplináris együttműködéssel lehet sikeres. A Zrínyi-fegyverek kutatása nemcsak a magyar történelem, hanem a globális hadtörténet szempontjából is jelentős eredményeket hozott, és a jelenlévők megtekinthették a Zrínyi-szablya hiteles másolatát, amelyet az egyetem doktori avatásain is használnak.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes