NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

Nemzetközi konferencia a parlamentarizmusról

Idén is megrendezték a Global Conference on Parliamentary Studies című konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE). A kétnapos nemzetközi eseményt, amely immár hatodszor hozta egybe a parlamentarizmus tanulmányozásával foglalkozó kutatókat és hallgatókat, május 12-én Deli Gergely, az NKE rektora nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte, hogy az Egyetem mindig is kiemelten fontosnak tartotta a demokráciára és a jogállamiságra összpontosító tudományos erőfeszítéseket, valamint a nemzetközi együttműködést.

Az érdeklődőket Michael Winzer, a konferenciát támogató Konrad-Adenauer Alapítvány hazai képviselője is köszöntötte, aki a magyarországi helyzettel párhuzamot vonva rámutatott, hogy a német parlamentarizmus történetében sem ismeretlen jelenség a gyenge ellenzék. Emlékeztetett rá, hogy Németországban hosszú története van a nagykoalíciónak, ami időnként már a parlamenti ellenzéki jelenlétet is zárójelbe tette. Ezzel kapcsolatban fontos feladatnak nevezte, hogy a parlament továbbra is megmaradjon a politikai vita terepének.

A szervezők részéről Szabó Zsolt, az NKE ÁNTK Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszékének tudományos főmunkatársa kiemelte, hogy miközben az ilyen témájú konferenciák gyakran túlságosan is az úgynevezett „globális észak” országaira és témáira összpontosítanak, a mostani rendezvény résztvevői a világ jóval több térségét – többek között Indiát és Afrikát – képviselik.

Ezt követően Philip Lord Norton, a Hull-i Egyetem professzora a parlamentarizmus kutatásával járó kihívásokat vette górcső alá. Mint elmondta, az ilyen kutatások jellemzően az ülésteremben és a bizottságokban folyó, látható és mérhető tevékenységre összpontosítanak, azonban legalább ilyen fontos lenne kutatni a jóval nehezebben vizsgálható informális folyamatokat is. Rámutatott, hogy a képviselők parlamenti jelenléte nem korlátozódik a formális folyamatokra, ráadásul az adott parlamenttől függően maguk a formális folyamatok sem feltétlenül korlátozódnak az ülésteremre és a bizottsági ülésekre.

Philip Lord Norton hangsúlyozta, hogy a formális folyamatok közül a zárt ajtók mögött zajló frakcióülések és pártcsoportgyűlések tanulmányozása jelenthet fontos adalékot a téma kutatóinak, komoly segítséget nyújtva a későbbi döntések megértéséhez, ám ezek a jellegükből adódóan kevéssé hozzáférhetők a kutatók számára. Az előadó személyes példán keresztül szemléltetve a pártcsoportok lehetséges funkcióiként említette többek között a politikai vitát, a belső feszültségek kezelését, a képviselők érdekképviseletét, az íratlan szabályok elsajátítását, valamint a párt politikájának befolyásolását. Kiemelte, hogy az informális térnek is valóságos politikai súlya lehet, aminek a figyelmen kívül hagyása többek között Margaret Thatcher miniszterelnökségébe kerülhetett. A professzor elismerte, hogy a brit példák nem egyetemes érvényűek minden parlamenti rendszerben, ugyanakkor ezeket az egyik lehetséges kiindulópontnak nevezte a nemzetközi kutatásokhoz is.

Ezt követően Werner Patzelt, a Drezdai Egyetem professzora a parlamentek és a parlamentarizmus fejlődéstörténetét ismertette a hallgatósággal. Kifejtette, hogy a parlament úgy a szerkezetét, mint a funkcióját tekintve, a történelem során eltérő jelentéssel bírt. Lehetett például lefektetett szabályok alapján vagy anélkül időszakosan összehívott vagy rendszeresen gyűlésező testület, a döntései pedig lehettek kötelező érvényűek vagy az uralkodó által felülbírálható javaslatok. A parlamentarizmuskutatás jelenlegi helyzetére reflektálva kiemelte, hogy miközben az számos területen – például a modern demokratikus parlamentek vizsgálatában vagy parlamenti taxonómiák kidolgozásában – jól teljesít, egyelőre adós maradt a széles körű történelmi összehasonlításokkal, a nem demokratikus (vagy „pre-demokratikus”) parlamentek vizsgálatával, valamint az analitikus narratívákat meghaladó fejlődéselméletekkel.

 

Szöveg: Békefi Miklós

Fotó: Szilágyi Dénes