145 éve született Guido Romanelli olasz ezredes, akinek 1919-ben jelentős szerepe volt több ludovikás hallgató életének megmentésében. A főtiszt emlékére táblát helyeztek el a Ludovika Főépület falán, az ünnepélyes avatás a járványhelyzet miatt várhatóan júniusban lesz.
Guido Romanelli 1876. március 15-én született Sienában. Tizenkét éves korától katonaiskolába járt, majd tüzértisztként szerzett háborús tapasztalatokat Líbiában és az I. Világháborúban is. A nagy háború befejezése után, 1919 májusában Budapestre nevezték ki az olasz katonai misszió parancsnokának. Az alezredes információkat gyűjtött, segítséget nyújtott a magyarországi olaszok vagyonának megőrzéséhez. Jó kapcsolatokat épített a proletárdiktatúra ellenzékével és folyamatosan próbálta meggyőzni a kommunista vezetőket, adják át a hatalmat egy polgári demokratikus koalíciós kormánynak. Nemcsak katonákat mentett, segített, hanem arisztokratákat, egyházi személyeket, de a rezsim ellen lázadó, vagy egyszerűen csak éhező fővárosiakat, vidékieket is.
„Humanitárius tevékenysége tetőpontjának a június 24-i Ludovika felkelés résztvevőinek megmentését tekinthetjük”- mondta el a Bonum Publicumnak Csikány Tamás ezredes. A hadtörténész szerint Romanelli magyarországi népszerűségét kétségkívül Kun Bélával ez ügyben történt levélváltása alapozta meg. Ebben felszólította Kun Bélát, hogy ne hajtsák végre az ítéleteket olyan személyek ellen, akik egy politikai eszméért harcoltak, hanem tekintsék őket hadifogolynak. A jegyzék azzal fejeződik be, hogy a szövetséges hatalmak mindenkit személyesen felelősnek tekintenek, aki a fenti figyelmeztetés szellemével ellenkezően jár el. „Ebben a tekintetben figyelmeztetem Önt és egész kormányát, hogy minden esetleges erőszakoskodásért egyenként és egyetemlegesen felelősségre vonatnak" – olvasható a szövegben.
Romanelli tevékenységéről a Ludovikán már a 20-as évek végén megemlékeztek. 1929 decemberében avatták fel a Ludovika Akadémia főépületének homlokzatán elhelyezett emléktáblát az alezredes nemes tetteire emlékeztetve, melyet 1936-ban maga az ünnepelt is meglátogatott. Az 1929-ben elhelyezett emléktáblát rekonstruálták és az ma már ismét megtalálható a Ludovika Főépület falán.
A témával kapcsolatban további részletek a Bonum Publicum márciusi számában és a Ludovika TV március 16-i adásában.
Szöveg: Szöőr Ádám, Tasi Tibor