NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

Gorbacsov és a Nyugat

Bár nem beszélte jól az idegen nyelveket, Gorbacsov a párttársaival szemben otthonosan mozgott a nyugati világ vezetői körében is - hangzott el Kun Miklós Széchenyi-díjas történész előadásán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A rendszerváltással foglalkozó programsorozat aktuális állomásán elsősorban a volt szovjet pártfőtitkár külföldi szerepléseiről és kapcsolatairól volt szó.

Tavaly mutattatták be a Szovjetunió utolsó elnökének a könyvét. A szovjet kommunista párt megújítását célul tűző peresztrojka, vagyis magyarul átalakítás nevű mozgalmat elindító államfő művének címe: Változó világban. Gorbacsov a politikai mozgalom külpolitikáját dolgozta fel, amelynek alapjául a világ vezetőivel folytatott beszélgetéseiről készült jegyzeteket és felvételeket használt. Kun Miklós szerint Gorbacsov könyvében pozitív módon jellemzi a saját vezetői időszakát, holott számos olyan történetről ír, amely valószínűleg nem teljesen felel meg a valóságnak. A történész ilyennek nevezte azt, amely szerint Gorbacsov már a Szovjetunió szétesését jóval megelőzően arról beszélt Sevardnadze későbbi grúz elnökkel, hogy meg kell változtatni a szocializmus rendszerét. Bár Gorbacsov hivatalosan mindig is ateista maradt, az egyik utolsó elnöki rendeletével állami ünneppé nyilvánította az ortodox húsvétot. A volt szovjet elnök életében a nyugati világ sokáig nem jelent meg, később azonban egyre tudatosabban építette a kapcsolatait az európai és tengerentúli vezetőkkel. „Nem volt egy igazi értelmiségi, de nagyon az akart lenni és ez egyfajta teátrális viselkedésben is megnyilvánult”- fogalmaz Gorbacsov kapcsán Kun Miklós. A szereplési vágy elnöki hatalmának végével még inkább felszínre került, például osztrák vasúti reklámokban, japán főzőműsorokban, és filmek közreműködőjeként is szerepet vállat. Már a 70-es évek elején elkezdett járni külföldre, legtöbbször feleségével együtt. Ebben az évtizedben volt Olaszországban, Belgiumban, az NSZK-ban és Franciaországban is. Utóbbi egy több hetes körút volt, az ottani kommunista párt meghívására. Andropov párttitkár külön engedélyével 1983-ban utazott Kanadába, ahol Pierre Trudeau volt az első nyugati vezető, aki hivatalosan is fogadta Gorbacsovot. Hatalomra kerülése előtt, 1984-ben az egyik legfontosabb külföldi útja Londonba vezetett, amely a később különlegessé váló Gorbacsov-Thatcher kontaktus kezdete volt. Hasonlóan szoros kapcsolatba került a szovjet vezető Ronald Reagan amerikai elnökkel is. Az egyik legfontosabb hivatalos találkozójuk 1986 októberében zajlott az izlandi fővárosban, Reykjavíkban, ahol a két csúcsvezető a nukleáris fegyverek korlátozásáról tárgyalt. Bár ott nem született konkrét megállapodás, alig egy évvel később aláírták a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló INF-szerződést. Kun Miklós elmondta, hogy amikor Gorbacsov hatalomra került, a szovjet külpolitikát két csúcsszerv irányította: a külügyminisztérium és a pártközpont nemzetközi osztálya. Emellett a KGB fontos szerepet töltött be a külpolitikai kérdésekben. „Gorbacsov azért is volt alkalmas a nyugati világgal való tárgyalásra, mert úgy tudott megjelenni és viselkedni, mint egy nyugati politikus”- hangsúlyozta a Széchenyi-díjas történész.

Gorbacsov politikai meggyengüléséről és külföldi megítéléséről december 11-én, este hat órától tart előadást Kun Miklós a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

 

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes