A rendszerváltás a világpolitika centrumába helyezte Kelet-Közép-Európát, így Magyarországot is - hangzott el a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Magyar Nemzeti Levéltár, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a European Network Remembarance and Solidarity közös rendezvényén. A Ludovika Főépületben tartott tanácskozáson a rendszerváltás nemzetközi vonatkozásairól beszéltek magyar, osztrák, lengyel, cseh és amerikai szakértők.
Márai Sándor Mennyből az angyal című versében a költő felteszi a kérdést: Ilyen nagy dolog a szabadság? „Mindazok, akik felnőttfejjel élték meg a rendszerváltást, kijelentő mondatban mondják: igen bizony, ilyen nagy dolog. Talán a legnagyobb” – fogalmazott köszöntőjében Koller Boglárka. Az NKE nemzetközi rektorhelyettese elmondta, hogy a szovjet rendszer halálos sebet 1956-ban, Budapest utcáin kapott, de nem szabad elfelejtkezni az 1953-as keletnémet eseményekről, az 56-os poznańi munkásfelkelésről, majd a későbbi bársonyos forradalomról és szolidaritási mozgalomról sem. „Ez mind annak a jele volt, hogy mi, közép-európaiak nem fogadtuk el a keleti típusú diktatúrát” – hangsúlyozta Koller Boglárka. Az Európai Unióval foglalkozó oktatóként és kutatóként a nemzetközi rektorhelyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy a térség országai közül számosan a NATO és az EU tagjai és ez igazán nagy eredmény. „Az Európába való hazatérés szintén fontos mérföldkő, amely azt bizonyítja, hogy a magyarok szabadságának nincsen határa” – fogalmazott.
A szovjet tömb összeomlását értékelte harminc év távlatából Mark Kramer, a Harvard Egyetem professzora. Összességében egy „boldog” változásról beszélhetünk a legtöbb esetben, de volt példa erőszakra is, mint például Romániában, vagy a volt Jugoszláviában. A legtöbb helyen azonban vértelen forradalom döntötte meg a szocializmust, amely egy hosszú folyamat végeredménye. Mark Kramer óriási bátorságként jellemezte, hogy az emberek kimentek tüntetni ezekben az időkben a korábbi évtizedek negatív tapasztalatai után. A Szovjetunióval kapcsolatban elhangzott, hogy Gorbacsov alábecsülte az emberek elégedetlenségét a rendszerrel szemben, a változások ráadásul nagyon gyorsan történtek.
„Közép-Kelet Európa sorsát, mint az elmúlt néhány évszázadban mindig, a 80-as évek végén is döntő mértékben a nagyhatalmi viszonyok és a világpolitikai realitások határozták meg” – fogalmazott Földváryné Kiss Réka. A rendszerváltás eseményeit a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke úgy jellemezte, mint ami a világpolitika centrumába helyezte a térséget, így Magyarországot is. Közösen tudtak fellépni az országok, szabad demokratikus választásokat tartottak, kiléptek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsából és a Varsói Szerződésből, valamint a szovjet csapatok is kivonultak a térségből. „Magyarországon hamar kialakul a politikai pluralizmus és a stabil kormányzat” – tette hozzá a szakember.
Érdekes kapcsolódási pont a témához François Mitterand volt francia elnök keletinyitás-politikája. Garadnai Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa szerint a francia külpolitika érdekei közé tartozott például a francia közvetítő szerep megőrzése a kelet-európai országokkal való orosz kapcsolatokban, valamint a szovjet függéstől megszabadulni kívánó országok és az Egyesült Államok kapcsolatának lazítása, vagyis annak elkerülése, hogy a szovjetek után az amerikaiak is túlzott befolyásra tegyenek szert a térségben.
Gazdag Ferenc a NATO és a Varsói Szerződés közötti egyik utolsó, 1990. november 19-én aláírt megállapodásáról, vagyis a hagyományos fegyverekről szóló szerződésről (Conventional Forces in Europe, röviden CFE) beszélt. „A Helsinki folyamatnak volt egy mellékszála. Ez arról szólt, hogy mi lenne akkor, ha az Európában felhalmozott hagyományos fegyvereknek a helyzetéről és az esetleges csökkentésükről is tárgyalnának” – fogalmazott a Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék professzora. A Helsinki Értekezlet résztvevői az európai államok voltak. „A második világháború után először sikerült Európa valamennyi államát leültetni egy asztalhoz” – hívta fel rá a figyelmet a szakértő, aki szerint a fegyvercsökkentés nem mellébeszélés volt: a szerződésbe foglalt katonai eszközöket meg kellett semmisíteni, ki kellett vonni a hadrendből, legjobb esetben pedig kiállítási tárgyként múzeumokba helyezhettek el egy-egy hatástalanított darabot.
Kultuszokról és tényekről beszélt a rendezvényen Prőhle Gergely a rendszerváltozás német-magyar összefüggéseinek fényében. A Stratégiai Tanulmányok Intézet vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a körülöttünk lévő országokban mennyivel „keményebben” ment végbe a rendszerváltozás. „A magyar-német rendszerváltás közös történelmének leglátványosabb pillanata egyértelműen a határnyitás” – fogalmazott. Hozzátette, hogy ez az esemény menthetetlenül a kommunista magyar elitnek az érdeme volt. Ezt a momentumot azóta úgy emlegetik, mint a magyar külpolitika egyfajta „csillagóráját.” A kelet-német vezetés szemében szintén tüskének bizonyult a Goethe Intézet megnyitása, számos feljelentést is intéztek ez ügyben Moszkvában, de ezek „süket fülekre találtak.”
Szöveg: Juhász Katalin
Fotó: Szilágyi Dénes