Az állami rendőrség megalakulásának száz évvel ezelőtti eseményéről és a megalakuláshoz vezető útról tartottak konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A rendezvénnyel a Magyar Tudomány ünnepéhez kapcsolódott a Rendészettudományi Kar.
A rendezvény arra vállalkozott, hogy felelevenítse a száz évvel ezelőtt történteket, amikor a regionális rendvédelem szintet lépett és megalakult az egységes állami rendőrség. Pallo József bv. ezredes, az RTK tudományos dékánhelyettese megnyitójában reményét fejezte ki, hogy a rangos szakmai színvonalat képviselő esemény nemcsak hasznos, hanem „hasznosítható tudást” is ad majd. Ruzsonyi Péter bv. dandártábornok érdekes „párhuzamot” vont a rendezvény időpontjában épp a földszinten zajló Hackathon verseny és a konferencia között. Ugyanis míg a földszinten a versengő csapatok a jövő oktatását tervezik, addig öt emelettel fentebb a rendészetet meghatározó száz évre tekintenek vissza, szintén hallgatói részvétellel. Az RTK dékánja szerint a konferencia bizonyítja azt a szellemi bázist, amelynek tagjai még bőven tudnak feltárni nem tisztázott tényeket a múltból. Ruzsonyi Péter felhívta a figyelmet, hogy a tudományos szintű, korrekt feltárás elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakulhasson a rendészettudomány és a múlttal való szembenézés után a hallgatók is értsék, milyen hivatásra készülnek.
A konferencián bemutatták a Rendészettörténeti Tanulmányok könyvsorozat második kötetét. A rendőrakadémiától az egyetemig című tanulmánykötet a 20. század azon krízisidőszakairól szól, amelyekről a korább időkben végzettek nemigen hallhattak tanulmányaik során – mondta Sallai János r. ezredes. Az NKE tanszékvezetője a feldolgozott témák között említette a terrorcsapatok tevékenységét, Debrecen román megszállását, vagy az 1956-os budapesti főkapitány történetét. Az elektronikus formában megjelent kötet megtalálható a Rendőrségi Tudományos Tanács honlapján. A sorozat tervezett harmadik kötete a II. világháború témakörében születik majd, szó lesz benne a magyar-lengyel viszonyról, de a rendőrség és csendőrség holokausztban betöltött szerepéről is. A konferencia további előadásaiban a száz évvel ezelőtt történtek bemutatását megelőzően a rendfenntartás régmúltbeli példáiról volt szó. Kádas István, az MTA tudományos segédmunkatársa a középkori rendfenntartásról azt mondta: akkoriban más volt a jogfelfogás, a bíróságok célja a béke megteremtése volt a peres felek között. A királyi bírák és hatósági megbízottaik, a poroszlók próbálták a rablásokat és lopásokat megszüntetni, majd a 15. századtól megyei zsoldosseregek alakultak a fegyveres rendtartásra, később megjelent a földesúri bíráskodás, azaz az úriszékek. A 18-20. század között az örökös adakozás nyomán nem volt esélye az egységes rendvédelem kibontakozásának – erről már Lénárt Máté, nb. hadnagy beszélt. Az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársa szólt a Habsburg mintára létesült kormányzószékekről és helytartótanácsról, utóbbiból később, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetén önálló Belügyminisztérium, majd Országos Rendőri Hivatal alakult. 1872-ben, Buda és Pest állami rendőrsége létrejöttének idején a rendőri szervezetek hatása pozitív volt, mert nem korlátozták a polgárokat jogaik gyakorlásában, javult a közrend és a biztonság. A rendőrség államosításához vezető utat Sallai János, Rendészetelméleti és - történeti Tanszék vezetője mutatta be. A r. ezredes elmondta: az 1881-es rendőrségi törvény az állami rendőrség mellett tesz hitet. Nem csoda, hiszen a korban a közbiztonság állapota rossz volt, a megyei pandúrok a gonosztevők üldözése helyett a népet zsarolták. A káoszt jól mutatja, hogy a rendfenntartók 31 féle elnevezést használtak az éjjeliőrtől, a toronyőrön át a csákányosokig. Ebben a helyzetben lépett fel Rédey Miklós, aki 1922-től a budapesti rendőrfőkapitány helyettese volt, de már pályája elején megírta Magyarország városi rendőrsége és annak újjászervezése című munkáját, amelyre hamar felfigyelt a szakma is. Az egykori kerületi kapitány a rendőrség egységes rendszerbe foglalását és a közigazgatástól való elválasztását szorgalmazta, de rossznak tartotta a bürokráciát és a kapitányok élethosszig tartó jogviszonyát is. Rédey volt az, aki megfogalmazta, hogy képzett és udvarias rendőrökre van szükség, fontosnak tartotta a fizetés kérdését. Elméletben megfogalmazott igényeit a gyakorlat követte. A jövő állami rendőrsége címmel pályázatott írtak ki, amelyet Miskolczy László nyert meg 1908-ban. Sallai János ismertetése szerint ő volt az, aki a gyakorlatban is kidolgozta az állami rendőrség létrejöttének módját, meghatározta a rendőrség pontos feladatait, elválasztotta a hatásköröket és jogköröket. Kettejük munkája nyomán 1919. október 1-jén törvény született, 1920-21-ben pedig megtörtént a rendőrség államosítása: 12 ezres létszámmal és 1500 tiszttel megalakult az állami rendőrség.
A konferencián szó volt még az 1945-1956. közötti államvédelemről, a Kádár-korszak állambiztonsági szerveiről és az állambiztonság-nemzetbiztonság összefüggéseiről is. Tarján Gábor, a konferencia főszervezője a közeljövő tervezett programjairól elmondta: jövő évi programjaik témájának fókuszaiban Trianon 100. évfordulója és a II. világháború állnak majd.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Bodó Pál