NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

A túsztárgyalás kihívásairól beszélt Végh József

Gyakorlati példákon keresztül mutatta be a szakma követelményeit, nehézségeit és alapszabályait Végh József pszichológus, volt túsztárgyaló a Szent György Szakkollégium Szakmai Hónap eseménysorozatának soron következő előadásán.

A rendezvényen szó volt az 1993-as bajai esetről, amelynek során a helyi gimnáziumban egy harmadik osztályos tanuló gépfegyverrel túszul ejtette öt osztálytársát és elbarikádozta magát az iskolában. A túszejtő azt követelte, hogy nyilatkozatot tehessen a televízióban. „Először be kellett kategorizálni az esetet. Egy bátortalan, demonstráló öngyilkossal van dolgunk?” – emlékezett vissza a pszichológus. A túsztejtővel való telefonbeszélgetés során Végh József riporternek adta ki magát, mely során fel tudta mérni, hogy az elkövető logikusan beszél, tehát beszámítható. Később a volt túsztárgyaló munkatársai úgy jellemezték a telefonbeszélgetést, hogy Végh József „megfogta a túszejtő kezét és végig vezette az úton.” Még József Attila emberről alkotott felfogásáról is szó esett a beszélgetés során. Szerencsére nem esett baja senkinek se, a túszokat elengedték, a túszejtőt pedig a rendőrség különleges szolgálata fegyverhasználat nélkül lefegyverezte.

Elhangzott, hogy mivel minden ember más és más, ezért rendkívül nehéz felkészülni egy túsztárgyalásra. Végh József elmondta, hogy meg kell vizsgálni, ki az elkövető és ez alapján kell kiválasztani a megfelelő taktikát. A tájékozódás a legnehezebb, hiszen apró nyomokból kell kideríteni, hogy milyen a túsztejtő személyisége. „A tárgyalás pozíció kérdése” – fogalmazott a volt túsztárgyaló. A szakértő beszélt egy másik esetről is, amikor felerősítette a harcos identitást a túszejtőben, így magyarázva el neki, hogyha megöli a túszokat, akkor gyilkossá válik. Végh József egyszer annyira jól játszotta az elrabolt kislány édesapját a tárgyalás során, hogy még a kislánynak sem tűnt fel, hogy nem a saját szülőjével beszélget. A szakma fortélyait a pszichológus úgy sajátította el, hogy megkeresett valós túszejtőket és túszokat is, majd beszélgetett velük.

Végh József szerint nem szabad könyörögni és megalázkodni az elrablónak. „Ettől tárgyakká válunk”- fogalmazott. Számos esetben alakul ki az úgynevezett Stockholm-szindróma, melyben a túszok azonosulnak a túszejtővel, így akár testükkel is védik őt. A túsztárgyalásokról szóló filmeknek bár van valóságalapja, nem mutatják be a teljes folyamatot, hiszen potenciális elkövetők is tanulhatnának akkor belőle. „Nemcsak azért tárgyalunk, hogy megvédjük a túszokat, hanem azért is, hogy előkészítsük a felszámolást” – hangsúlyozta a szakértő.

 

Szöveg: Juhász Katalin

Fotó: Szilágyi Dénes