Két nagy múltú szakkollégium, a Rajk és a Bibó rendszerváltozásra gyakorolt hatása került terítékre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ostrakon Szakkollégiumának keddi rendezvényén. Az eseményen Chikán Attila, a Rajk Szakkollégium alapító igazgatója, volt gazdasági miniszter és Stumpf István, a Bibó István Szakkollégium alapító igazgatója, volt kancelláriaminiszter, jelenlegi alkotmánybíró beszéltek azokról a rendszerváltás előtti folyamatokról, amelyek kritikai szemléletet alakították ki a kor értelmiségében.
A szakkollégiumok egy különleges politikai környezetben jöttek létre, hiszen az akkori pártfőtitkár, Kádár János félt a fiataloktól: élénken élt benne 1956 emléke, amit megfogalmazása szerint a fiatalok robbantottak ki. Ennek ellenére is meg tudtak alakulni ezek a szerveződések, amelyek relatív autonómiát próbáltak létrehozni a nagyobb közösségeken, a Közgázon és az ELTE-n belül.
Chikán Attila a Rajk Szakkollégium alapításának időszakáról beszélt, amikor az 1968-as társadalmi-gazdasági reform és az új gazdasági mechanizmus megengedőbb szelei fújtak. A szakkollégium alapítása három körülményhez kapcsolódik. Egyrészt a Közgázon tanuló emberek többet akartak tanulni, másrészt a szakkollégium bele tudott kapaszkodni az induló társadalmi mobilitási lehetőségekbe, a paraszti származású diákok egyetemre kerülésének folyamatába, harmadrészt pedig jól ki tudták használni az ezen folyamatok által adódó lehetőségeket. Így indultak 25 fővel, és a mai napig első év végén, második év elején veszik fel a tagokat, akikkel 5-6 évre terveznek.
„A Bibó Szakkollégium alapítása is összefügg az úgynevezett Rajk-modellel” – fogalmazott Sumpf István. Az ő céljuk is egy olyan önkormányzó közösség létrehozása volt, amely a hagyományos, poroszos szemléletű egyetemi oktatást szerette volna lazítani az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Az alapítás időszaka az 1977/78-as tanévre nyúlik vissza, amikor Kéri László vezetésével a Budaörsi úti kollégiumban létrejött egy olyan szervezett közösség, ami másként gondolkodást, szabadabb kommunikációt és a társadalomtudományokban való nagyobb elmélyülést tett lehetővé az érdeklődő és tehetséges joghallgatók számára. Ennek nyomán egyik első kutatási témájuk is „felkeltette” az állambiztonság embereinek érdeklődését, hiszen a magyar demokráciát kezdték tanulmányozni az 1945-1948 közötti filmhíradókban. Az 1980-as évek elején már látszott a rendszer összeomlása, politikai értelemben bizonyosan, gazdasági értelemben még kevésbé. Ezen időszakokban a szakkollégiumok is szövetségeseket kerestek. A Rajk és a Bibó tagjai részt vettek egymás rendezvényein és olyan, akkor még kuriózumnak számító kérdésekkel foglalkoztak, mint a nemzetiségek ügye, vagy az innováció. Gorbacsov peresztrojkájának hatása, Kádár tapasztalatai, a visszafogott pártkongresszusok és a Hazafias Népfront megalakulása mind-mind olyan tényezők voltak, amelyek a szakkollégiumokat országos porondra vitték. Ez volt a civil társadalom újraéledésének korszaka és elindult egyfajta pártosodás (bár a „párt” szót igyekezett mindenki kerülni), amely végeredményben olyan politikai közösségek létrejöttéhez vezetett, mint a jelenlegi nagyobbik kormánypárt, a FIDESZ megalakulása. Stumpf István bevallása szerint ezen folyamatokat abban az időben életveszélyes kísérletnek látta, ráadásul a szakkollégiumokban nem volt mindenki lelkes az átpolitizálódástól, inkább szakmai kérdésekkel akartak foglalkozni.
A rendezvényen szó volt még az egyetemi ifjúság rendszerváltás körüli hangulatáról, arról, hogy volt-e csalódottság a rendszerváltásban a szakkollégisták között, vagy, hogy kell-e a mai fiatal értelmiségnek megszólalni közéleti kérdésekben.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes