Szovjet fogságban lévő főtisztek véleményei a Rajk-perről

A jugoszláv ellenes jelleggel fűszerezett Rajk-perről beszélt a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásában Kun Miklós. A Széchenyi-díjas történész Kádár János perben vállalt szerepe mellett szólt arról is, hogy a szovjet fogságba esett külföldi főtisztek miként nyilatkoztak a témában.

Rajk László 1945 után belügyminiszterként a Rákosi-diktatúra és terror kiépítésének fontos szereplője volt. 1949-ben a kommunisták között meglévő népszerűségére féltékeny Rákosi Mátyás és köre nyomására, Rajkot koholt vádak alapján perbe fogták, majd kivégezték. A perben elvitathatatlan Kádár János szerepe, akinek köszönhetően egyébként 1969-ben nem vetíthették le Magyarországon Bacsó Péter Tanú című filmjét, noha Kun Miklós szerint a mozi azért készült el, mert a pártközpont emberei így gondolták vígjátékszerűbbé, „lightosabbá” tenni a szörnyű véres pereket, az elnyomás időszakát.

A történész szerint Kádár szerepét jól bizonyítja két 1949. szeptemberi, Viktor Abakumov szovjet állambiztonsági miniszternek elküldött bizalmas jelentés, amely arról szól, hogy Rákosi és Kádár gyakran zavart okoz a bírósági eljárás előre megállapított menetében. Azt követelik ugyanis, hogy a bíróság elnöke tegye fel a vádlottaknak az általuk megfogalmazott kérdéseket, majd hangozzanak el a szintén általuk kifundált válaszok is. A probléma itt az volt, hogy ezen kérdések és válaszok nem illeszkedtek a nyomozati szakasz eredményeihez.

Kun Miklós előadásában szólt arról is, miként nyilatkozott a Rajk-perről a hadifogságban lévő Stomm Marcel tábornok és Friedrich von Paulus tábornagy. 1949. szeptemberében a szovjet belügyminisztériumhoz tartozó lágerekben és börtönökben az operatív tisztek kísérletet tettek olyan szituációkat teremteni, hogy a felügyeletük alatt álló hadifoglyok mondjanak véleményt a Rajk-perről. Minderről összegzések is készültek Sztálin, Berija és Molotov számára is.

A professzor ezekből emelt ki néhány mondatot. Stomm Marcell tábornok, aki a Vörös Hadsereg doni áttörésénél elveszítette két lábát, valami ilyesmit mondhatott a szavait rögzítő szovjeteknek dolgozó magyar hadifogoly tiszt társának: „A magyar állami főügyészség Rajk és társai ügyével kapcsolatban arról tanúskodik, hogy a Magyar Népköztársaság valójában milyen kevés becsületes és tehetséges emberrel rendelkezik. A magyar néphez hű emberek azok, akik emigrációból tértek vissza, ilyen Rákosi, Vas, Gerő és Andics Erzsébet.” Stomm „kalandornak” titulálta Rajkot, akit magas posztra állítottak és jobban bíztak benne, mint a Horthy kormány régi szakértőiben. Nem zárhatjuk ki, hogy Stomm tábornok tisztában volt vele: szavai eljutnak az „illetékesekhez”, ezért nyilatkozott ennyire lojálisan, még a szovjetek által kedvelt „felszabadítás” szót is használta, ami nem volt divat a fogságba került magyar tisztek körében.

A Rajk-perrel kapcsolatban egy Bezimenszki nevű újságíró/hírszerző megkereste von Paulus tábornagyot. Lev Bezimenszkit azzal bízták meg, faggassa ki az idős, szovjetekben rendkívül mód csalódott főtisztet, milyennek látja ezt a pert. Von Paulus sztálingrádi fegyverletétele óta jó ismerős barátjának nevezte az újságírót és kifejtette: szerinte egy éppolyan kirakatperről van szó, mint a 30-as évek szovjet tárgyalásai. A tábornagy azt is igyekezett leszögezni, hogy Bezimenszki nyugodtan megírhatja: gazembernek tartja Rajkot és bűnbandáját, Titot és az angol/amerikai tőkéseket pedig még inkább.

A Ludovika Szabadegyetem következő előadásában, március 19-én a felvidéki és az erdélyi magyarság nagy világégést követő tragikus sorsa kerül terítékre.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szabó József