Műanyagok és fenntarthatóság, paradigmaváltás Európában?

Az Európai Parlament ez év októberi döntésével megkezdődött a hagyományos műanyagok használatának korlátozása az Európai Unióban is. Az új jogszabály igazi paradigmaváltást jelent az unióban, hiszen a gazdasági versenyképesség eddigi abszolút értelemben vett dominanciája mellett a környezetvédelem és a fenntarthatóság hasonló szintre emelését jelenti. Az új szabályozás messzemenő következményekkel bír majd életünk számos területén, az ipartól a kereskedelmen át a hulladékmenedzsmentig.

Ha egy varázsló pálcájának suhintásával hirtelen eltűnne életünkből minden műanyag, ugyancsak meglepődnénk! Nemcsak a színes gyerekjátékok, PET-palackok és zacskók, hanem ruháink, szőnyegeink, tapétáink, parkettáink, épületszigeteléseink, sőt számítógépeink, autóink és telefonjaink jó része is olyan furcsán mutatna, hogy talán fel sem ismernénk őket.

Az elmúlt évszázadban a műanyagok életünk mindennapi részévé váltak. Alkalmazásuk sok helyütt valóban szükséges, például drága fémötvözetek kiváltásánál, orvosi implantátumokban, fogtömésekben, kontaktlencsékben. Azonban az ember – természetéből kifolyólag itt is, mint már jó néhányszor a történelem folyamán – túlzásokba esett. Műanyagból gyártunk szinte mindent, sokszor azt is, amit nem kellene. Műanyagból van az evőeszköz, a vágódeszka, a bevásárlószatyor, az italospalack, a művirág és egy sor más olyan eszköz, amely akár még húsz évvel ezelőtt is természetes anyagokból készült. Azért, mert egyszerű, stabil, olcsó, praktikus, divatos, kényelmes, mert sokan lettünk ezen a bolygón, és mindenki szeretné ezeket az eszközöket, de csak akkor tud hozzájutni, ha olcsó. Sajnos egyre többet használunk stabil, nem lebomló műanyagot, amely fokozatosan elszennyezi a bioszféránkat.

Ijesztő képek köröznek az interneten az óceánokban úszó kontinensnyi szemétfoltokról, műanyag hálókba gabalyodott tengeri emlősökről, halakról, a tengerek és folyók partjait elborító PET-palackokról, és egyre többet hallunk a műanyagokból kioldódó adalékok egészségkárosító hatásairól is.

A világon eddig kb. 8,3 milliárd tonna műanyagot gyártottak, ez megfelel 822 ezer Eiffel-torony, vagy 1 milliárd elefánt össztömegének, és a tendencia növekvő. 2016 folyamán nagyjából 335 millió tonna műanyagot állítottunk elő, amelynek mintegy 40 százaléka csomagolóanyagként szolgált. A termelés mennyisége az utóbbi tíz év átlagában minden évben közel 9 százalékkal növekedett. A hulladékká váló műanyagok tömege pedig 275-290 millió tonnára tehető évente, amelyből minden évben több tízmillió tonna kerül ki a természetbe, főleg az emberi gondatlanság következtében.

Különösen veszélyes vizeink műanyaggal való szennyezése, ugyanis a vízbe került műanyagdarabok a fizikai mozgás, egymással és a mederrel való súrlódás, illetve a fotodegradáció során folyamatosan aprózódnak, és bekerülnek a táplálékláncba. A mikroszkopikus méretű műanyagdarabkák pedig beépülnek mind az alacsonyabb, mind pedig a magasabb rendű vízi élőlények szöveteibe is. Itt a megváltozott kémiai környezet is felgyorsíthatja a sokszor hormonhatású adalékok kioldódását. Az 5 cm-nél kisebb, úgynevezett mikroműanyagok forrásai leginkább a műszálas anyagok, a csomagolások, a kozmetikumok és a gumi. Egy mosógépből akár több százezer mikroszkopikus műanyag szál is a lefolyóba kerül egy 6 kg tömegű átlagos töltet mosása során, valamint egy átlagos kamion 100 km megtételekor kb. 20-22 g mikroszkopikus gumiport szór szét a levegőbe az abroncsok kopása miatt. A közlekedés során szétszóródott gumipor jó része leülepszik a városokban, az utak mentén, és a csapadékkal bemosódik a talajba, illetve a szennyvízcsatorna-hálózatba, és elérheti a mélyebben fekvő vízadó rétegeket is. Ugyancsak ide kerül a kozmetikumokban alkalmazott mikroműanyag-szemcsék nagy része, amelyek a fogkrémekben, bőrradírokban, krémekben és festékekben találhatók.

A probléma méretét jelzi, hogy csupán a szennyvízzel elfolyó mikroműanyag mennyiségét a világban éves szinten egymillió tonnára becsülik. Nem csoda, hogy egy nagy visszhangot kiváltott amerikai vizsgálat, a Föld öt lakott kontinensének ivóvízhálózataiból gyűjtött több mint száz minta elemzése 2017-ben sokkoló eredményt hozott. Az ivóvízminták 83 százalékában találtak mikroműanyag-darabokat, átlagosan 4,8-et.

A jelenleg nagy tömegben használt műanyagok stabil polimerek, amelyek lebomlása természetes környezetben több száz évig tart. Eközben az aktuális kémiai környezettől és vegyi összetételtől függően sokukból – például a PVC-ből és polikarbonátokból – lassan szivárognak mérgező adalékaik. A műanyaghulladék évente százmillió tonnás nagyságrendben termelődik újra, valamit tehát sürgősen tenni kell, ha gyermekeinkre, unokáinkra egy élhető bolygót szeretnénk hagyni.

Ebbe az irányba tett első lépésként értékelhető tehát az EP októberi döntése, amely nemcsak a természetes anyagokkal könnyen helyettesíthető, többnyire egyszer használatos műanyagok forgalmazását tiltja 2021-től, hanem kötelezi a tagországokat azon egyszer használatos műanyag termékek mennyiségének 25 százalékkal való csökkentésére is, amelyek helyettesítésére jelenleg nincs egyszerű alternatíva. Ilyenek például a szendvicsek, sütemények, gyümölcsök csomagolására használt dobozok. Első lépésként 2021-től az egyszer használatos eszközöknek, mint például a szívószálaknak, fültisztító pálcikáknak, vékony műanyag zacskóknak és egyszer használatos evőeszközöknek kell eltűnniük az üzletek polcairól, a későbbiekben pedig további, ez idáig biológiailag nem lebontható polimerekből gyártott csomagolóanyagok tekintetében várható változás.

Mindemellett az italosflakonok szelektív begyűjtése és 90 százalékot elérő újrahasznosítása is kötelező lesz 2025-től, valamint a dohánytermékekből származó hulladék mennyiségét 2025-ig 50 százalékkal, 2030-ra pedig 80 százalékkal kell csökkenteni. A gyártóknak meg kell téríteniük gyártott termékeik hulladékainak begyűjtési, szállítási és kezelési költségeit. Itt külön ki kell emelni a cigaretta, valamint a műanyag halászati eszközök jelentőségét.

A jelenlegi hulladékproblémához képest mindez kis lépésnek látszik, és az irány is erősen vitatható, ugyanis se nem bölcs, se nem igazságos dolog pusztán a gyártókra terhelni a teljes hulladékmenedzsment költségeit ahelyett, hogy a csomagolásként alkalmazható anyagok körének behatárolásával, vagy olyan konkrétabb technológiai irányok, mint az újrahasznosítás kijelölésével segítené a törvényhozó a helyes és kisebb ökológiai lábnyommal járó irányt.

Mégis messze ható gazdasági és társadalmi változásokat fog hozni ez a döntés, tekintve, hogy Európa igazi műanyagipari nagyhatalom. A világ 2017-es műanyagtermelésének 18,5 százalékát itt gyártották, cégek tízezrei, munkavállalók milliói foglalkoznak műanyaggyártással, -feldolgozással. A peremfeltételek hirtelen megváltozása viharos turbulenciákat gerjeszthet, a legnagyobb gyártók közül néhányan máris komoly lépéseket tettek versenyképességük megőrzéséért. Indiai tapasztalataik alapján, ahol az új szabályozásnak megfelelően a gyártók műanyaghulladékká vált csomagolásaikat kötelesek visszavenni, a Tetrapack és a Coca-Cola máris több hulladékmenedzsment-céggel kötött szerződést csomagolásaik szelektív visszavételére, de nagyobb kereskedőcégek, mint például az élelmiszeripari láncot működtető németországi REWE GmbH is keresnek költséghatékony megoldásokat termékpalettájuk átalakítása révén. Például a REWE 500 üzletében tesztel egy új, kis német startup vállalkozás által előállított üdítőital-pezsgőtablettát, amelyhez vizet adva bárhol előállíthatók a már ismert üdítőitalok. Így nemcsak az üdítőitalok PET-csomagolásával járó hulladékproblémákat, hanem jelentős szállítási és raktározási költséget is megtakarítanak. Az új tablettát bevinni a köztudatba pedig a marketing feladata.

Gombamód szaporodnak mindemellett a biológiailag lebontható műanyagokat gyártó cégek, amelyek keményítő, algák, tejsav vagy más, polimerizálható szerves anyagból könnyen fotodegradálódó és mikrobák által is lebontható zacskókat és más csomagolóanyagokat gyártanak.

A Coca-Cola már 2009-ben elkezdte bevezetni a Plant Bottle fantázianevű, jórészt biológiailag lebomló műanyagból álló palackját, az IKEA pedig néhány termékét már gombákból készített expandált műanyag lapokkal csomagolja. Az ezen műanyagok iránti kereslet az elemzők szerint 2021-ig mintegy 40 százalékkal fog nőni, azonban beillesztésük a hulladékkezelésbe még sok feladatot tartogat.

A műanyagok gombák általi lebontása is divatját kezdi élni. A pestalotiopsis microspora a műanyaggal foglalkozó laborok új sztárja, amely képes lebontani a poliuretánt, azt a műanyagot, amelyet az építőiparban is oly nagy tömegben használunk. Ráadásul úgy teszi ezt, hogy mellette a gombatest ehető lesz. Íze ugyan a szakácsok szerint nem sok van, ám kellemes fűszerezéssel sok éhező szájat tudna betömni a világ műanyaghulladékoktól borított részein.

Az ilyen és hasonló ötletek száma pedig gyorsan növekszik. Műanyaghulladékból már Magyarországon is készítenek útépítési elemeket, szabadtéri és beltéri bútorokat, zajvédő falakat, de szerte a világban láthatunk számtalan ötletet a régi műanyaghulladék újrahasznosítására és a biológiailag bontható műanyagok térnyerésére is. Egy német cég például méhviaszból készít folpakot, mások pálmalevélből csomagolópapírt vagy préselt lombból egyszer használatos tányérokat.

Találékonyak vagyunk. Reméljük, hogy sikerül épen átlavíroznunk civilizációnk törékeny bárkájával a sok Szkülla és Kharübdisz között, és utódaink is tudják majd élvezni az életet.

 

Szerző: Dr. Németh Zsolt

A cikk a decemberi Bonum Publicumban jelent meg.


Címkék: fenntarthatóság