Akit a kihívások éltetnek

Azzal a céllal vágott neki az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöki teendőinek Kosztrihán Dávid, hogy lerombolja a HÖK-ről kialakult negatív sztereotípiákat. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar hallgatója két és fél év után távozik az EHÖK éléről. A motiváció és a hitelesség szerepéről, az elért eredményekről és jövőbeni feladatairól beszélgettünk vele.

Kosztrihán Dávid két és fél éve az EHÖK elnöke, és már ötödik tanévét kezdte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. 2017-ben elvégezte a közigazgatás-szervező alapszakot, majd sikeresen felvételizett az államtudományi osztatlan mesterképzésre, amelyet jelenleg is hallgat. Ez idő alatt számos közéleti tisztséget töltött be, és kimagasló tudományos munkákkal adott tanúbizonyságot szakmai tudásáról. Dávid 2019 januárjától a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája külügyekért felelős elnökségi tagjaként tevékenykedik tovább. Lapunknak az NKE-hez fűződő tapasztalatairól mesélt.

Miért döntöttél úgy, hogy az NKE-re kerülve csatlakozol a hallgatói önkormányzathoz?

Kosztrihán Dávid: Mikor jelentkeztem az NKE-re, felvettem a kapcsolatot volt gimnáziumi társammal, Simon Balázzsal, aki akkor már az NKE Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának az elnöke volt, csak éppen én erről nem tudtam. Ő sok hasznos tanáccsal látott el azzal kapcsolatban, hogyan érdemes belekezdeni az egyetemi életbe. Bár talán klisének számít, de a középiskolában tagja voltam a diákönkormányzatnak: a fejlett igazságérzetem miatt én voltam az, aki folyamatosan ágált az oktatókkal, próbáltam jobbá tenni a tanulók hétköznapjait. Volt – és szerencsére a mai napig is van – bennem egyfajta mozgalmiság. Úgy jöttem az NKE-re, hogy az EHÖK elnöke akarok lenni. Elsősként elindultam a kari HÖK-választásokon, és én is azok között voltam, akik bekerültek a kari hallgatói önkormányzatba 2014 októberében.

Milyen feladatokat kellett ellátnod az ÁKK HÖK kari gazdasági ügyekért felelős alelnökeként?

K. D. Elsősorban a kari HÖK gazdasági ügyeit, költségvetését kellett menedzselnem, ami a különböző hallgatói programok adminisztrációjában, az EHÖK-kel és a Gazdasági Hivatallal való kapcsolattartásban, valamint közös munkában merült ki. Emellett a Diákjóléti Bizottság elnökeként a rendszeres szociális, valamint tanulmányi ösztöndíjakkal, kollégiumi szociális pontokkal és egyéb ösztöndíjakkal kapcsolatos munkát kellett elvégeznünk a csapattal.

Az EHÖK Alapszabálya szerint a szervezet elnökét a Küldöttgyűlés tagjai választják meg. Mennyire volt tudatos lépés ez részedről az EHÖK-elnöki tisztség felé?

K. D. Elrugaszkodott volna azt mondani, hogy az utolsó lépésig minden teljesen tudatos volt, de természetesen a végcélt kijelöltem. Úgy végigjárni a szamárlétrát viszonylag rövid idő alatt, ahogy nekem összejött, ahhoz szerencse, támogatás és sajátos szervezeti klíma kellett, aminek az ilyen egyvelege azért ritka. Azzal, hogy alelnök lettem, bekerültem a Küldöttgyűlésbe. Miután megszoktam az ottani légkört és a munkarendet, egyre jobban tudtam mozogni, a kart képviselve nagyobb vehemenciával tudtam fellépni. Tehát a dolgok dominó jelleggel követték egymást. A kari gazdasági alelnöki pozícióban relatíve kevés időt töltöttem, mert 2016. május 3-án már EHÖK-elnöknek választottak.

Mi az, ami a legnagyobb büszkeséggel tölt el?

K. D. Ezt érdemes volna kettébontani személyes és szervezeti szintre. Személyes szinten mindenképpen az, hogy az elnöki munkát össze tudtam hangolni a tanulmányaimmal és minden egyéb tevékenységgel. Be tudtam illeszteni a hallgatói önkormányzatot úgy az életembe, hogy mellette legyen időm sportolni, mindig legyen 4,5 fölött az átlagom, és legyen időm tudományos munkával is próbálkozni. A célom az volt, hogy olyan személyes háttérrel tudjam végezni ezt az egészet, hogy az hiteles legyen, és rombolja a HÖK-ről kialakult negatív sztereotípiákat. Ez nehéz, de úgy gondolom, jó üzenete van. Nem mindegy, hogy ki az, aki a hallgatói önkormányzatot egy egyetemi vezető előtt vagy a Szenátusban képviseli. Jóval hitelesebb, hogyha van mögötted tartalom. Ez személyes szinten mindenképpen sikernek élhető meg, hiszen felsőoktatási ösztöndíjat, valamint ITDK első és második helyezést is sikerült elérnem az OTDK-n való részvételi joggal egyetemben.

Akkor most halljuk a másodikat! Milyen sikereket éltél meg tehát szervezeti szinten?

K. D. A legfontosabb, hogy konszolidálni tudtuk a szervezetet. A korábbi körülmények nem feltétlenül voltak elegendők a megfelelő működéshez, belső aspektusból legalábbis semmiképp. A cél az volt, hogy a külső szemlélők is egy működő, reagálni képes és a kari HÖK-öket megfelelően összefogó szervezetet lássanak. Az elnöki ciklusaim alatt kialakult az ülésezés rendje, megfelelő a szervezet gazdálkodása, teljesen szabályszerű a működés. Időben érkeznek az ösztöndíjak a hallgatók számára, az adminisztratív hátterünket teljesen rendbe tettük, a funkcionális hátterünk is nagyon szépen letisztult, így megfelelő minőségű a külső kommunikációnk, amely kapcsán új platformokat alakítottunk ki. A rendezvényeink sikeresek, tudtunk olyan irányok felé menni, amelyekre korábban nem volt kapacitás. Sikerrel teljesítettünk közérdekű adatigénylést, az Állami Számvevőszék adatigénylését, belső ellenőrzését, úgyhogy át tudtuk világítani az egész szervezetet. Megfelelő képviseletet tudunk nyújtani a különböző bizottságokba a kari szinttől a Szenátusig, valamint sikerült elérni, hogy egy irányba húz a Küldöttgyűlés is. Összefoglalva sikerült olyan irányba terelni a szervezetet, hogy valóban jól funkcionáljon, így adottak a feltételek a további építkezéshez.

Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

K. D. Tekintettel arra, hogy két és fél évig töltöttem be a tisztségemet, keletkezett a működésben egyfajta „állandóság”, így meg tudtuk teremteni azokat az együttműködési kereteket, amelyekben a szervezet szintetizált egyetemi érdekekben gondolkodik, olyan keretrendszerben, amely mindenki érdekét szolgálja. Azt gondolom, ha nem is deklaráltan, de bújtatottan mégis mindig jelen volt egy olyan szándék a szervezet működtetésében a részemről, amely egységes, integrált képviseletet akar megteremteni, hogy súlya legyen a tevékenységünknek, felszólalásainknak. E tekintetben egy teljes arculatváltás következett be a komplett hallgatói önkormányzatban, nem tudunk belső konfliktusokat kiemelni, hiszen eljutottunk abba az állapotba, amelyben nincs megosztottság. Nagyon szeretném azt hinni, hogy ez többek között a közös munka eredményeképpen alakult ki.

Milyennek tartod az évek során változó integrációt a különböző jogelődi örökséggel bíró karok között?

K. D. Amióta nem kezeljük „slágertémaként” az integrációt, azóta működik. Amióta a munkánkban is egyetemben gondolkodunk és dolgozunk, azóta teljesen evidenssé és organikussá vált az egységesség. A legkézenfekvőbb példa erre a HÖK-tagok egymás rendezvényei közötti egyre jellemzőbb átjárása. De ha bővítem a kört, az Orczy-kertben is hasonló folyamatokat látok, amiben hatalmas súlya van a közös campusnak.

Hogyan járult hozzá az EHÖK a karok összekovácsolásához?

K. D. A gólyatábori összerázó ötletének megvalósítása talán az egyik legjobb és legeredményesebb döntés volt az egységes működés kapcsán. Egy kis horderejűnek tűnő dologról van szó, gyakorlatilag egy egynapos rendezvényről, ahol csak lehetőséget biztosítunk a gólyatábor szervezőinek az ismerkedésre. Az ötletünk azonban bevált, hiszen ez a pluszalkalom lehetőséget adott arra, hogy az EHÖK részéről ismertethessük a tábor keretrendszerét, céljait, amit szándékosan kötöttünk egybe egy lazább hangvételű ismerkedéssel. A tábor menedzsmentjében meglátásom szerint mérhetetlenül sokat segített az összerázó, ugyanakkor azzal, hogy 2-3 év alatt ennyiben segíti megváltoztatni a hallgatói közhangulatot, mi sem számoltunk. Emellett minden évben több egyetemi rendezvényen biztosítunk lehetőséget a közös szórakozásra, amely talán a legjobb formája a korábbi gátlások feloldásának.

Mit szerettél a leginkább a hallgatói önkormányzatban?

K. D. Azt, hogy próbára tett. Hogyha tudok foglalkozni valamivel, ami engem próbára tesz vagy fejleszt, akkor annak örülök. Éppen emiatt volt kézenfekvő maga a hallgatói önkormányzat is, hiszen mindig új távlatokat nyitott. A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy generációs különbségeket kellett áthidalnom. Többnyire mindig idősebb és tapasztaltabb vezetőkkel kellett tárgyalnom, egyeztetnem, közreműködni a tevékenységükben vagy érdeket érvényesítenem a hallgatók támogatásához, ami mindig nagy felkészültséget igényelt. Lehet, hogy ez nem minden esetben volt meg, de a vízen így is fent kellett maradni, szóval más képességeimet is tudtam fejleszteni. Fontos ugyanakkor az is, hogy széles körű tapasztalatot adott nekem, amiért nem lehetek elég hálás.

Ha a hallgatói önkormányzat itt az NKE-n próbára tett, ezt jelenti számodra a HÖOK is?

K. D. Szükségesnek tartom a változást, hiszen két és fél év ilyen fiatalon sok idő, 21 éves korom óta jelentős részét sajátítja ki a mindennapjaimnak a hallgatói képviselet. Ha visszatekintünk az egyetem megalakulásáig, talán nem is volt olyan elnöke az EHÖK-nek, aki másfél évnél tovább töltötte volna be a tisztséget. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a céljaimat elértem, így felállhatok az asztaltól, és olyan szervezetet adhatok át, amely problémáktól mentes. Számomra a HÖOK új kihívás, új perspektíva. Kifejezetten egy szakterületről, a külügyi képviseletről van szó, nem pedig szervezetirányításról.

Milyen feladataid lesznek itt? Mik voltak már eddig is?

K. D. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáján belül szeretnénk régiós és európai szinten is erősíteni reprezentációnkat, ami azt jelenti, hogy komolyabb munkálatokat kell elvégeznünk a V4+ hallgatói frakció erősítése, formalizálása érdekében. Ezáltal nagyobb súllyal tudunk megjelenni a European Student’s Unionban is. A „belföldi külügyes” tevékenység mellett eseti feladatok, kapcsolattartási és felvételi feladatok biztosan várnak ránk. Sok teendő lesz például a mobilitási számok javításával, támogatásával, hiszen a statisztikák azt mutatják, hogy egyre kevesebben élnek ezekkel a lehetőségekkel, holott a források és a támogatások folyamatosan növekednek. A mobilitás támogatásához nyelvtanulással egybefüggő fejlesztést, projektmunkát is érdemes lenne kialakítani a szervezeten belül. Amit most el tudok mondani, hogy az Angliában tanuló magyar hallgatókat valamilyen úton-módon szeretnénk bevonni a HÖOK Közgyűlésébe mint tiszteletbeli tagokat, a külhoni régiók mintájára. Biztos vagyok benne, hogy a határon túli magyarok érdekképviseletében is lesz tennivaló. Úgyhogy szerteágazó a portfólió.

Kiváló tanulmányi eredményed miatt köztársasági ösztöndíjban is részesültél, egy alkalommal részt vettél az Új Nemzeti Kiválóság Programban, míg egy másik TDK-dolgozatot is készítettél. Hogyan foglalnád össze a tudományos tevékenységed?

K. D. Az első dolgozatomat a Miniszterelnökségről írtam. Arról volt benne szó, hogy a 2016–2018-as kabinetkormányzás idején mekkora politikai és alkotmányjogi esély lehetett volna Magyarország jelenlegi kormányformájáról áttérni a félprezidenciális rendszerre. Ez a dolgozat 2018 tavaszán az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia Jogi Tagozatában második helyezést ért el, és delegálták a 2019-es Országos Tudományos Diákköri Konferenciára is. A másik dolgozatom egy nemzetközi kitekintés az államtudományi és a közigazgatási képzések tantárgyi terhéről, tantárgyainak összetételéről, valamint az NKE nemzetközi beágyazottságáról. Ezzel a dolgozattal az őszi ITDK Társadalomtudományi Tagozatában első helyezést sikerült elérnem, és továbbjutottam az OTDK-ra.

Mi a dolgozatod konklúziója?

K. D. A hipotézisemben három állítást fogalmaztam meg. Az első, hogy nemzetközi és régiós palettán is aránytalanul magas az itthoni képzések tantárgyi terhe, a második, hogy ezen képzések tantárgyi palettáján a jog van túlsúlyban, a harmadik pedig az NKE nemzetközi láthatóságáról szól.

Miért ezt a témát választottad?

K. D. Barabási Albert-László egyik előadása inspirált abban, hogy hálózatelméleti bigdata-kutatást kellene készítenem. Ötletelni kezdtem erről a konzulensemmel, Sasvári Péterrel. A témaválasztás kapcsán az volt a kritériumom, hogy a dolgozatnak legyen gyakorlati haszna. Olyan téma felé akartam elmenni, amely gyakorol némi hatást a kiadását követően, így egyre inkább kézenfekvővé vált ennek a kérdésnek a vizsgálata. Már csak azért is, mert az adatmennyiség rendelkezésre áll, kézenfekvő, mert ezt a képzést hallgatom, illetve elképzelhető, hogy lesz haszna is, mert úgy gondolom, hogy az intézmény nyitott a kellő megalapozottságú vizsgálatokra, észrevételekre.

Ennyi minden mellett van egyáltalán szabadidőd?

K. D. Igen, heti három-négyszer sportolok, emellett nagyon szeretek olvasni, moziba járni, de szeretnék még nyelvet tanulni, valamint nagyon szívesen kipróbálnék más sportágakat is.

 

Szöveg: Fecser Zsuzsanna, fotó: Szilágyi Dénes

A cikk a decemberi Bonum Publicumban jelent meg.