Szabadegyetem: Gorbacsov pálfordulásai

A Szovjetunió első és egyben utolsó elnökéről, Mihail Szergejevics Gorbacsovról szólt soron következő szabadegyetemi előadásában Kun Miklós történész. Az eseményen elhangzott, hogy a volt pártfőtitkár egyik érdeme, hogy nyilvánossá vált a sztálini időszak titkainak egy része.

Kun Miklós előadásában felidézte azt a napot, 1991. december 8-át, amikor végleg megpecsételődött a Szovjetunió és az ő személyes sorsa is. Ekkor írta alá Jelcin orosz elnök, Sztanyiszlav Suskevics belarusz kormányfő és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök a belovezsszki megállapodást a Független Államok Közösségének létrehozásáról. Elhangzott, hogy erre a találkozóra meghívták Nazarbajev kazah elnököt is, aki azonban Gorbacsovval beszélve végül nem utazott el aláírni a megállapodást. Kun Miklós elmondta, hogy a nyugati világ általában nem szerette a gyors megoldásokat, így sokáig, szinte az utolsó pillanatig támogatták Gorbacsovot. Ekkor azonban már ők is elfordultak tőle, így a Szovjetunió elnöke egyedül maradt a tagországok vezetőivel szemben, be kellett látnia, hogy nincs értelme tovább küzdenie. Kun Miklós később személyesen is tudott beszélni Gorbacsovval horvátországi tartózkodása alatt és bőbeszédű, de néha közhelyes szónoknak ismerte meg. A Széchenyi-díjas történész felelevenítette Gorbacsov életének és karrierjének fontosabb állomásait. Szólt arról, hogy egy parasztcsaládban született és falusi környezetben nevelkedett. A Moszkvai Egyetemre való bejutásában szerepet játszott, hogy már rendelkezett a Munka Vörös Zászló érdemrend kitüntetéssel. A diploma megszerzése után egyből nem jött össze számára a moszkvai karrier, így agrár-közgazdászi diplomát is szerzett a sztavropoli Mezőgazdasági Főiskola közgazdasági karán. Innentől kezdve karrierje aránylag gyorsan ívelt felfelé: kinevezték a párt mezőgazdasági ügyekért felelős titkárrá, majd a Központi Bizottságnak is tagja lett. 1979-ben került be az SZKP Politikai Bizottságába. Kun Miklós elmondta, hogy ebben az időszakban olyan támogatókra lelt, mint például Anatolij Gromiko, Alekszandr Jakovlev főideológus és Klicskov későbbi KGB-vezető. Közben megismerkedett Grúzia akkori belügyminiszterével, a Szovjetunió későbbi külügyminiszterével, Eduard Sevardnadzével is, akivel később jó barátok is lettek. 1985-ben Csernyenko halála után választották meg a Kommunista Párt főtitkárának. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy már nem akartak újra időskorú vezetőt választani a szervezet élére. Gorbacsov próbált reformokat bevezetni az élet különböző területein, de Kun Miklós szerint ezek soha nem értek be igazán. Ráadásul egyre komolyabb gazdasági problémák terhelték az pártfőtitkári időszakát, amivel párhuzamosan az SZKP is gyengülni kezdett.  A Legfelsőbb Tanács 1990 márciusában megválasztotta a Szovjetunió első, és mint később kiderült, utolsó elnökévé. 1991 augusztusában puccsot hajtottak végre ellene, amelynek a végén ugyan visszahelyezték pozíciójába, de már nem volt igazi hatalma. A Szovjetunió formálisan 1991 végén szűnt meg, miután Gorbacsov elnöki posztjáról is lemondott. Kun Miklós elmondta, hogy a volt szovjet elnök ellentmondásos személyiség, hiszen voltak pozitív, de sok kritikát is kiváltó lépései. Gorbacsov a mai napig szívesen nyilatkozik, szinte kizárólag pénzért a különböző sajtóorgánumoknak.

 

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes