„1957 novemberében Moszkvában összeült az a tanácskozás, ahol Hruscsov fel akarta rázni a nemzetközi munkásmozgalmat, hivatalosan is átvéve annak vezetését”- fogalmazott Kun Miklós a Ludovika Szabadegyetem keddi előadásán. A történész szerint Hruscsovnak fontos volt, hogy Kína vezetője Mao Ce-tung ismerje el az ő primátusát. Az „áruló” Nagy Imre ostorozását pedig Kádár Jánosra bízta.
Az 1917-es bolsevik hatalom átvétel 40. évfordulóján Moszkvába 68 kommunista pártképviselője jött össze, ám a népes részvétel ellenére nem került sor különösebb vitákra. Az előadó szerint fontos eseményről van szó, annak ellenére, hogy Hruscsov diadala kérész életűnek bizonyult.
Kun Miklós ezt követően elmondta, hogy az 1930-as években a Szovjetunióba „egyre többen zarándokoltak el a világ első proletárállamába, ahol Moszkva belvárosában nagy apparátus dolgozott a kommunista világpártnak, a Kominternnek otthont adó épületben.” Az 1930-as évek végén a sztálini terror elérte a Kominternt, jelentősége elértéktelenedett. Nyugaton azonban végig azzal vádolták a Kremlt, hogy otthont ad a „nemzetközi felforgatásnak”.
„Sztálin változtatni szeretett volna ezen, amikor is az 1943-as teheráni találkozót megelőzően feloszlatta a Kominternt”. A történész professzor szerint a Szovjetunió egyes számú vezetője be akarta bizonyítani Rooseveltnek, Churchillnek és a fél polgári világnak, hogy mennyire megváltozott a szovjet rendszer”- jegyezte meg. Mint mondta, ez csak kirakat volt. „Ugyanolyan véreskezű zsarnok maradt Sztálin”- jegyezte meg a történész. Hozzátette, ettől még Sztálin nagy igyekezettel akarta képviselni azt a koncepciót, hogy ő birodalmi politikus és alig van köze a világforradalomhoz.
Ám ez csupán az érem egyik oldala volt. „1943-ban hivatalosan megszűnt a kommunista világpárt, de intézményei sokban titokban működtek”- mutatott rá Kun Miklós. Ennek jegyében Sztálin a bolgár Georgi Dimitrovot tette meg a bolsevik párt nemzetközi osztályának vezetőjévé. „Három titkos intézet alakult, melyek segítették a szovjet diplomáciát, hírszerzést és általában a Szovjetuniót”- hívta fel rá a figyelmet.
Múltak az évek, és Sztálin kevesellni kezdte ezt az áttételes kézi vezérlést. 1947 őszén a szovjet pártvezetés Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia létrehozták a Kominform nevű tájékoztató irodát, amibe eredetileg több nyugati kommunista párt be akart lépni. „Papíron ez információs intézmény volt, gyakorlatban viszont a sztálini birodalmi politika fellegvára”- mondta Kun Miklós. A Kominform székhelye először Belgrád volt, majd a Titóval való szakítás után Sztálin átetette annak székhelyét Bukarestbe. Az előadó szerint, csak két kommunista párt „érdemelte ki”, hogy a Kominform tagjai lehessenek: a francia és az olasz. „Európában egyedül ez a két befolyásos, tömegméretű párt került nagyon közel a hatalomhoz.”- mutatott rá a történész.
Az 1950-es évek elején Sztálin ezen kívül már azon törte fejét, hogy új körülmények között létre hoz egy második Kominternt, moszkvai székhellyel. Azonban addigra már Kína, Vietnám és Észak-Korea is kommunista államnak számított, az ázsiai kommunista pártok vezetése szovjet felügyelet alatt Pekingben összpontosult volna. Az európai kommunista pártok esetében ezt a szerepet Párizs töltötte volna be. A harmadik világ „progresszív” erőinek pedig London lett volna a központja. Stockholmban pedig a békeharc befolyásos centrumát alakították volna ki.
Kun Miklós elmondta, 1956. november végén Moszkvában készültek összeülni az európai kommunista pártok, ezt azonban a magyarországi forradalom eseményei megzavarták. Érdekes még, hogy Kádár János 1956. november elején felvetette, tartsanak meg Budapesten a környező országok kommunista párjainak értekezletét a „magyarországi események” tanúságának levonására. A szovjet pártvezetés ettől elzárkózott; válaszuk erre az volt, hogy magyar pártvezetők még a saját embereiket sem tudják „kordában tartani”.
Az 1957 novemberében Moszkvában összeült kommunista és munkáspárti tanácskozáson elhangzott felszólalások közül Kun Miklós Mao Ce-tungot és Kádár Jánost idézte részletesen. A kínai pártvezető szokatlan módon végig parabolákban beszélt, furcsa szóvirágokat használt. Úgy említette Marxot és Lenint, mintha azok részvevői lettek volna a tanácskozásnak. Kádár János pedig beszédében miután durván gyalázta Nagy Imrét és Rákosit szordínóval kritizálta, mintegy Hruscsov kedvében járva kiemelte, hogy a Magyar Népköztársaság elleni támadás imperialista jellegű volt és az a segítség, melyet a Szovjetunió nyújtott, a proletár internacionalizmus és a nemzetközi szolidaritás igazi megnyilvánulásának bizonyult.
Fotó: Szilágyi Dénes