„Kádár János számára az 1968-as év nagy kapaszkodó volt, hogy visszakerüljön Brezsnyev szovjet pártvezér bizalmi környezetébe. És egyben ez az év nagy hazugság volt a számára”- mondta Kun Miklós a Ludovika Szabadegyetem második előadásán. A Széchenyi-díjas történész szerint ennek a hazugságnak hullámai mai napig jelen vannak a magyar társadalom kollektív emlékezésében. „Kádárról az terjedt el, ő más volt”- emelte ki a professzor a Miként mozgatták Kádár Jánost a Kreml urai 1968-ban? című előadásában.
Meglátása szerint Kádár János mindent tudott a Balaton kódnevet viselő egyesített szovjet-magyar hadseregcsoport és ezt az armadiát segítő bolgár segéd alakulat várható bevonulásáról Csehszlovákiába. „Egyik fő kezdeményezője volt Kádár János, de élete végéig hallgatott arról, mekkora szerepet játszott mindenben”- emelte ki. Hogy miért hitte végül is szinte mindenki, hogy Kádárnak semmi köze az egészhez, arra a professzor azt a választ adta, hogy a magyar pártvezér emberei, valamint a magyar politikai rendőrség „dezinformációs részlege” ezt kezdte rögtön terjeszteni. Kádár János pedig sokszor úgy viselkedett a különböző pártközi tárgyalásokon, hogy ő „külön utas politikát képvisel e kérdésben”, örül, ha az terjed róla, ő liberális. „A kulisszák mögött és a döntő pillanatokban Kádár ugyanakkor a legkeményebb volt, az „’56-os ordas Kádár Jánosként” jelent meg”- árulta el Kun Miklós. Moszkvában 1968. július elején például azt mondta Brezsnyevnek, be kell vonulni Csehszlovákiába, ám Budapestre hazatérve az ellenkezőjét mondta politikai társainak. Itthon úgy tudták, a szovjet „nagy testvéreket” türelemre intette. Dubcek „elvtársat” is pozitív színben tűntette fel sokszor, a háta mögött azonban semmibe se vette. „Mindez volt Kádár János”- hívta fel rá a figyelmet az előadó.
„Kádár János Janus arcú ember volt”- fogalmazott Kun Miklós, majd így folytatta: „Én nem mondom, hogy Magyarországnak külföldön Kádár alakoskodása nem jött volna jól.” Kiemelte, hogy a magyar diplomáciai kar vezetőinek egyharmada ÁVH-s tiszt volt.
Elhangzott, hogy Kádár János 1968-cal kapcsolatos beszédeit nem volt szabad később kiadni senkinek. Hozzátette, az ő utasítására az akkori Magyar Rádióban a ’68-as vonatkozású politikai bejelentések egy részét megsemmisítették.
Kun Miklós kifejtette, hogy Alexander Dubcek a ’90-es évek elején a hozzá eljutott bizalmas dokumentumok alapján arra jött rá, hogy mind a hét találkozójuk előtt Kádár kikérte Brezsnyev véleményét. A beszélgetésük alatt Dubcek el volt ájulva tőle, miközben Kádár már hívta is Brezsnyevet és besúgta őt. Dubcek szavait így idézte a történész: „Most már természetesnek tudom, hogy Kádár Brezsnyev instrukciói alapján találkozott velem. És azt is, hogy jellemileg legalább annyira a „lenini erkölcsiség” terméke volt, mint a többiek.” A professzor meglátása szerint Dubcek 1968-ban ezt nem tudhatta még. „Azt hitte, Kádár rendes ember volt”- fogalmazott.
Ezt követően Kun Miklós felidézte Kádár Jánosnak a harisnyagyári látogatása során a csehszlovákiai magyar megszállásról 1968 kora őszén tett nyilatkozatát: „Prágában hirdetik, hogy politikai cselekményért január óta senkit nem csuktak be Csehszlovákiában. Valószínűleg éppen ez a hiba, elvtársak. Hát valakiket be kell csukni időnként; van olyan helyzet, nálunk is volt. Becsuktuk, aztán amikor ki kellett, kiengedtük. Mit csináljunk? Nekik is jobb, nekünk is jobb, mindenki okosodik. Ilyen társadalmi rendszer nincs a világon, mert ezek valamilyen osztályuralmat jelentenek, mégis ezek a társadalmak.” A korszakot hazug légkörnek, Kádár Jánost pedig „nemzeti nihilistanak” nevezte a történész. Kádár utasítására a magyar követek egyfajta hírt közvetítettek külföldön a magyar álláspontról, míg megint mást Magyarország külföldi megítéléséről.
A Kreml utasításainak szörnyűségein túl a professzor kitért a ’68-as év „pozitívumaira” is. Csehszlovákiában 1968-ban az emberek szabadon mehettek külföldre, a cenzúrát hivatalosan el is törölték, a termelés jól ment, a külföldi szállításokat betartották és a „prágai tavasz” alatt az életszínvonal kissé még nőtt is.
A professzor előadásában összegezte, hogy Kádár János szinte mindent tudott, ami Csehszlovákiában történt. Hozzátette, olykor jobban volt értesülve, mint Brezsnyev. Ebben három bizalmasa volt Kádár segítségére. „Erdélyi Károly, Kádár János korábbi titkára, aki ’68-ban külügyminiszter helyettes volt és nagyon jól tudott oroszul; Gosztonyi János, a Népszabadság főszerkesztője és Marosán György”- mondta Kun Miklós. Utóbbiról elmondta még, hogy a ’60-as években sokáig Kádár ellensége volt, egy időben ki is lépett a pártból, majd az ’56-os magyar megtorlást együtt véghez vivő politikusok kibékültek. Emiatt is küldte Kádárt Marosán 1968 augusztusában Csehszlovákiába gyógykezelés címén.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes