NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

Reintegráció a világ börtöneiben – nemzetközi konferencia az RTK-n

Mongólia és öt európai ország, köztük hazánk büntetés-végrehajtási szervezetének reintegrációs munkája is témája volt a május 15-én tartott eszmecserének.

 A rendezvény résztvevőit dr. habil. Hautzinger Zoltán oktatási dékánhelyettes köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézményfejlesztési terve kiemelt célként kezeli a nemzetköziesítést. Mint mondta, a Büntetés-végrehajtási Ludovika Kiemelt Kutatóműhely az első volt a több mint húsz hasonló fórum között. A Büntetés-végrehajtási Szervezetet Kovács Mihály bv. ezredes képviselte, aki azt mondta, hogy emberekkel, fogvatartottakkal foglalkozni, jó útra téríteni őket: nagyon nehéz, embert próbáló feladat. Mint fogalmazott, a reintegráció terén nem kell csodákra számítani, de ha néhány embert jó útra tudunk téríteni, már megérte. A kutatóműhely történetéről, az elvégzett munkáról beszélt prof. dr. Ruzsonyi Péter bv. dandártábornok, tanszékvezető. Saját, negyedszázad alatt 42 országban összegyűjtött tapasztalatait összegezve a kutatóműhely vezetője azt mondta, hogy látott rendkívül negatív példákat, amelyek leginkább „emberraktárként” írhatók le, és megemlítette a másik végletet is, ahol konténeres pálmafák között töltik büntetésüket az elítéltek. A jó gyakorlatok elemzése során alapvetően fontos a fogalmak egységes értelmezése, a célok és az eszközrendszer meghatározása – hangsúlyozta Ruzsonyi Péter, végül hozzátette: a börtöntől nem várhatunk csodát, nem lehet minden fogvatartottra egyformán figyelni, ugyanakkor a személyiségformálás iránti igénynek meg kell maradnia.

Gambadrach Tsend-Ayush  doktorandusz a mongóliai reintegrációs tevékenységről szólva először a börtönőrök juttatásait sorolta: ezek között említette az ingyenes tömegközlekedést, és a szolgálati évek számításánál az 1,3-es szorzó alkalmazását. Elmondta, hogy viták tárgya az a rendelkezés, amely szerint a bíróság által kiszabott szabadságvesztés időtartamát – megfelelő feltételek esetén – negyedévenként legfeljebb 30 nappal az intézet vezetője csökkentheti. Az Európa Tanács ajánlására létrejött Európai Börtönnevelési Társaság (EPEA) vezetője, Annet Bakker hangsúlyozta, hogy az oktatáshoz valamennyi fogvatartottnak hozzá kell jutni, azoknak is, akiknek nincs kedvük ehhez. A börtönökben folyó nevelési-oktatási munkára – holland nemzetiségű lévén – a tulipánhagymát említette hasonlatként, amelyből sokféle van, és sokat kell gondozni, ráadásul még a fagynak is meg kell csípnie, hogy szép növény fejlődjön belőle. A máltai gyakorlatot bemutató dr. Joseph Giordmaina és dr. Joseph Borg kiemelte, hogy fontos a bűnelkövetők családjával való foglalkozás is, be kell vonni őket a reszocializációba. Egy észak-olaszországi intézet parancsnoka, dr. Daniele Alborghetti PhD a belső továbbképzések jelentőségéről szólva elmondta: lényeges szempont, hogy a fogvatartottak személyre szabott nevelést, bánásmódot kapjanak. Az olasz büntetés-végrehajtás címerében szereplő három kék láng a reményt szimbolizálja, és a reintegráció enélkül nem megy. A reintegrációs eszme rendszerváltáskori térnyeréséről beszélt dr. Pallo József PhD bv. ezredes, aki a többi között azt mondta, hogy ekkor már nem a paternalista szemléltemód uralkodik: segítik a visszailleszkedést, de a kulcsszereplő az elítélt, vele együttműködve kell ezt megtenni. Ugyanakkor – mint az ezredes fogalmazott – elgondolkodtató, hogy vajon mi a különbség az együttműködés és az együttműködtetés között. Dr. Daniel Muranyi PhD  a romániai börtönoktatásról, prof. dr. Liesbeth de Donder és dr. Dorien Bronsens pedig a külföldi fogvatartottak oktatásban való flandriai és brüsszeli részvételi lehetőségeiről adott rövid összefoglalást.

 

Szöveg: Suba László

 Fotó: Szilágyi Dénes