NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

Az egyiptomi nők szerepe a politikai életben

Amany Ismail egyiptomi professzorasszony „Women’s political participation in Egypt: the role of National Council of Women” címmel tartott előadást a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy úti kollégiumában április 16-án.

„A nők aktív résztvevői voltak a 2011. január 25-i és a 2013. június 30-i forradalmi tüntetéseknek” – kezdte előadását Ismail professzorasszony. Az elmúlt évek küzdelmei után, a legutóbbi parlamenti választások során a nők jelentős politikai sikert értek el a parlamenti mandátumok 15%-ának megszerzésével. 2010-es és 2012-es adatokhoz képest lényegesen több, 89 női képviselő vehet részt a parlamentben, ez a képviseleti arány pedig történelmi jelentőséggel bír. A professzorasszony az eredmények elemzéséhez fontosnak tartotta az egyiptomi parlamenti választások ismertetését. Egyiptomban jelenleg vegyes választási rendszer van érvényben, ami két típust foglal magába: a kétfordulós választást, ahol az 50% +1 szavazatot elnyerő jelöltek szerzik meg az összesen 448 mandátumot, valamint a forradalom után bevezetett zárt listás választást, ami a pártok, vagy koalíciók által meghirdetett képviselő listát jelenti. Ez utóbbi pedig 120 képviselői mandátumot tesz ki. Ismail asszony hozzátette, hogy a listán megszerezhető mandátumok száma választókörzetenként eltér: kettő 15 és kettő 45 képviselői körzetre osztották fel az országot. Kiemelte, hogy a pártoknak a választási törvény értelmében a különböző társadalmi csoportok képviseletét is biztosítaniuk kell, beleértve a nőket is. Számukra 7, illetve 21 képviselői helyet kell fenntartani a körzettől függően.

A női képviselők aránya a 2015-ös választásokkal érte el az eddigi legnagyobb értéket, szemben a 2010-es 12%-kal és a 2012-es 2%-kal. Miután a hölgyek 1956-ban megszerezték a szavazati jogukat, a női parlamenti képviselők száma 0.2% és 2.6% között ingadozott, nagyobb százalékot azonban akkor érték el, amikor a kvóta rendszer volt érvényben. Ekkor az arány meghaladta akár a 10%-ot is. A professzorasszony hozzátette, hogy az új alkotmány kimondja a nők hátrányos megkülönböztetésének eltörlését, valamint a különböző tanácsokban való megfelelő képviselet biztosítását.

Amany Ismail ezt követően kitért a Nemzeti Tanács a Nőkért (National Council for Women) szervezet szerepére. A szervezetet 2000-ben alapították azzal a céllal, hogy támogassa a nők társadalmi szerepvállalását oktatás, egészségügy, kultúra, politika és egyéb területeken. A Tanács jelenleg főként oktatási céllal működik, és politikai pártatlanságának köszönhetően minden jelöltet ugyanolyan mértékben támogat. „A Tanács célja, hogy a – különösen a vidékre jellemző – társadalmi és kulturális problémák ellenére támogassa a nők politikai szerepvállalását” – mondta. El-Szíszi elnök 2016-ban megújította a szervezetet, aminek köszönhetően a tagok összetétele változatosabb lett, vezetőnek pedig a fiatal, korábbi ENSZ koordinátort, Maya Morsy-t választották. Hozzátette, hogy az elnök a férfiak és nők között egyenlő arányban fogja kijelölni azt a 28 mandátumot, amit elnökként előjoga meghatározni az egyiptomi választási rendszer értelmében. Fontos továbbá, hogy 2017-et a nők évének kiáltották ki. A professzorasszony kiemelte azt is, hogy a Tanács kidolgozott egy 2030-ig szóló részletes stratégiát, amelynek legfőbb célja a nők politikai életbe való integrálása, a technológiai, oktatási és anyagi támogatás biztosításával.

Végezetül pedig elmondta, hogy az eddig elért sikerek ellenére tovább folytatják az egyenlőségért való küzdelmet. Folyamatosan dolgozni fognak azon, hogy elérjék céljaikat; törekednek arra, hogy egyre több nő vehessen részt a döntéshozatali folyamatokban, egyenlő legyen a fizetés, javuljanak a munkakörülmények, jobb egészségügyi szolgáltatásban részesüljenek és csökkentsék a nők iránti előítéleteket. A szervezet sikerét a női egyenjogúságért pedig már jól mutatja, hogy a jelenlegi egyiptomi kormányban 6 női miniszter foglal helyet, olyan kulcstárcákban, mint a tervezés, vagy a nemzetközi együttműködés.

 

Szöveg: Ondrék József

Fotó: Szilágyi Dénes